Kinek mi a kedvenc szerelmes verse?

Radnóti Miklós: Tétova óda

[link]

Falcsik Mari

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér

nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél

most már kisírom semmi nem riaszt el

hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel

a Föld is lakható hely lett miattad

épp csak nem veled - te aztán megadtad

ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem

nem tudom: erőm szivárog belőlem

de oly rég tartom ezt a mérlegformát

kezemmel egybeforrt az égő korlát

így te csak nyugodtan értékeld másképp

nem estem még le s nem húzódtam hátrébb

bár mint az öngyilkos cseléd a gangról

hozzád ki mernék lépni önmagamból

JUHÁSZ GYULA

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?

A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…

Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,

s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.

A szíved az enyémmel nem kompatibilis.

Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.

Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,

és elválásaink megannyi kis patakja

a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.

Mert nem szerettem én még senkit így előtted,

és nem tudok utánad szeretni senki mást.

(Varró Dániel: (De mit vesződöm én))

Ady Endre: Őrizem a szemeret

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad kit rettenet

Űz,érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.