Ha legalább félmilliós hadseregünk van 1919-ben, akkor is elkerülhetetlen lett volna a vereség 70 ezer román és a szövetségeseik ellen?

Sikerrel megvédhettük volna hazánk területi egységét, ha már 1918-tól becsületesen és teljes erővel harcol a nemzet ahelyett, hogy a Károlyi Mihály és Kun Béla-féle hazaárulókat követi.

Az 1919-ben létrejött Magyar Vörös Hadsereg is sikerrel harcolt a megszállók ellen, de aztán a Tanácskormány hazaáruló parancsára fel kellett adni a visszafoglalt Felvidéket, s ekkor indult meg a bomlás a seregben: lemondott a vezérkari főnök Stromfeld Aurél is, és sok tiszt, közkatona is otthagyta a sereget. Pedig ha a Felvidékre is támaszkodhatott volna az ország hadianyagban és élőerőben, akkor értelemszerűen nagyobb lett volna az ereje a honvédelemre. Dehát a Kun-féléknek talán még egy Budapest méretű Magyarország is megfelelt volna, csak hogy hatalmukat megtarthassák.

Sajnos így alakultak a dolgok, de ezért jobban foglalkoztat engem a jövő, vagyis, hogy sikerül-e az elkövetkezendő években-évtizedekben visszaszereznünk a területeinkből, ha jönnek a revízióra alkalmas történelmi lehetőségek, mint pl. a délszláv háború volt, vagy Csehszlovákia és a Szovjetunió széthullása?

álmodj királylány

a kérdezőnek: a románok ellen még talán igen, de a nyugattal vagy a teljes későbbi kisantanttal szemben semmiképp nem lett volna esélyünk

#2.: Elmondanád, hogy az Antant minek és mekkora erővel avatkozott volna itt be, hogy a szomszédainkat területi nyereséghez juttassa? Mennyi francia és brit katona lett volna hajlandó meghalni ezekért a célokért?

Jó volna, ha leszoknátok a magyarok alá-, és ellenségeink túlbecsülésében. Vagy csak magadból indulsz ki, királylány, ami a beszariságot illeti?

Nem tudom miért van lepontozva az egyes válaszoló. (Talán azért, mert napjainkban a libsizmus úgy terjed, mint a pestis? Mert az.)

Végülis ha nyersen is, de megmondta az igazat, ahogy megmondom én is most.

1918-19-ben összeomlott külső és belső erők által a Monarchia, ami végülis elvesztett egy világháborút. Azt is tegyük hozzá.

Szóval káosz volt, de még az Osztrák Császárság területein is (Nem csak Ausztria értendő itt.)

Annyi történt, előzményként, hogy:

1, soknemzetiségű birodalom volt (osztrák-magyar részekkel). Ez ellentéteket szült. Ugyanakkor vegyes vallású is. Ne feledjük, még muszlim lakossága is volt a Monarchiának Boszinában.

2, két kisebbségben lévő nemzet irányított, az osztrákok és a magyarok. Bár megjegyzendő, hogy Cseh és Galíciai területek, és annak lakosai élveztek bizonyos autonómiát, ha ki sem volt mondva. Azt hiszem de facto Galíciában részben autonómia is volt. Bár itt is megjegyzendő, hogy Galícia meg egy az egyben -szerintem- a Monarchia volt, "miniben". Mivel ott meg lengyel-ukrán ellentétek voltak, kiegészítve a betelepült vagy részben honos, többnyire polgári németséggel. Na meg az ottani ruszinok és ukránok sem tudták eldönteni, hogy most ők oroszok(!), vagy ukránok, vagy ruszinok. És a másik kiváltságosabb nemzet, a magyar részeken belül a horvátság volt. Ők tényleges autonómiát is élveztek. (igazából visszaállt a Mohács előtti állapot, ha más formában is.) - itt most kicsit elvesztettem a fonalat magam is, mert ez a rész annyira összetett.

3, A korabeli(!) viszonyok között, a nemzetiségeknek voltak ugyan jogaik, és liberálisnak is számított (szintén a korabeli értelemben!) a magyar nemzetiségi törvények, és ne feledjük, voltak nemzetiségi képviselők is a Parlamentben, ha kevesen is. De summa summárum: nekik ez kevés volt, és volt egy részben elhibázott MAGYAR nemzetiségi politika. (És itt lábjegyzetként megjegyezném, hogy Wass Albert is elismeri pl, hogy valakit a nemzeti(bb) vagy szélsőségesnek mondott/bélyegzett személyek közül említsek, hogy hogyan is került pár millió román Erdélybe, és lettek többségbe? Ja, hogy úgy, hogy a magyar földesurak őket részesítették előnyben, mint olcsó jobbágy? Hm.). - Tehát elhibázott magyar nemzetiségi politika és ebből:

4, nemzetiségek függetlenségi igénye

5, Az előző által külföldi(!) lobbi (!) tevékenység, elsősorban a későbbi Antant-államok (!)-ban.

Ami meg történt:

1, világháborús vereség -most bele lehetne menni nagy koponyáknak, hogy mennyire is voltak sakk-matt helyzetben a Központi-hatalmak. De ez másik téma lenne.

2, az előzmények meg az akkori helyzet szépen összevegyült

3, összeomlott a MAGYAR ÁLLAMREND/ÁLLAMISÁG. És itt lehetne csatázni jobb meg baloldali emberkéknek de minek? Történt ami történt. De ha jól tudom TÉNY, hogy ellenséges katona az Olaszországban megkötött EGÉSZ MONARCHIÁRA KITERJEDŐ FEGYVERSZÜNET értelmében EGY DARAB ELLENSÉGES KATONA NEM VOLT. (Talán osztrák részen olaszok, olasz területen, de MAGYARORSZÁGON 0) És ki is ment le Belgráda könyörögni a franciáknak, hogy szeretnének ellenséges megszállást? Pardon: demarkációs vonalat. Károlyi meg a köre.

Károlyiékat meg követte Kun csapata. Akik kommunisták voltak, és a Nyugati (Antant) hatalmak előtt felhasználhatták EZT, mivel tartottak a Nyugatiak a kommunizmus terjedésétől. (és erre volt is ok, mert Lengyelországon keresztül majdnem egyesült a német és az orosz részeken kitört forradalom). Szóval felléphettek úgy Párizsban a nemzetiségek, (főleg a Románok tették ezt), hogy ők a kommunizmus terjedése ellen hatolnak be.

De végeredményben Közép és Kelet-Erurópában 18-19ben az zajlott le, hogy mindenki megpróbálta kisajtolni a legtöbbet a különböző állok összeomlásából.

Annyi igaz, hogyha nem omlik össze a MAGYAR államrend, akkor a MAGYARLAKTA területeket meg lehetett volna védeni, és Bibó-t idézve - nem pontosan- "Trianonban az történt, hogy a Magyarországot a nemzetiségi elv/jog alapján osztották fel, de a magyar nemzetiség sérelmére".

Lehetett volna igazságos Trianon, -bár minek, mert most összeborulni akar mindenki mindenkivel, pl V4-ek-,. Kit érdekelt volna, ha mondjuk (csak egy példa) viszik a ténylegesen nemzetiségi területeket, ha megmarad pl Székelyföld?

A törököknek meg sikerült, ami nekünk nem. Ők lényegében a töröklakta magterületeket megtarthatták. Igaz, háború árán.

Mi magyarok, ha elkésve kockáztattunk volt, az akár olyan helyzetet is teremthetett volna, mint anno a Lengyelekkel, hogy egyszerűen felosszák az országot...

Kiegészítésként még annyit mondanék, hogy ugye volt két kísérlete a Királynak a visszatérésre, ugye? Mit is csinált akkor az -akkor már- létrejött kisantant? Három ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia) fenyegetett meg minket, hogyha visszajönnek a Habsburgok, bevonulnak. És az Antant ezt engedte volna.

Én ennyit tudok mondani, és így látom a helyzetet.

Kedves Kérdező!

Sajnos nem pontos a katonai helyzetértékelésed. Ugyanis 1918. októberében az antant gyakorlatilag megsemmisítő katonai vereséget mért az Osztrák-Magyar Monarchiára egy kétirányú katonai csapással. Az 1918. október 24. és november 4. között zajló Vittorio Veneto-i (vagy 3. piavei) csatában az olasz-francia-brit-amerikai antant erők megsemmisítő vereséget mértek a hatalmas, 1 800 000 fős déli osztrák-magyar haderőre. A Monarchia halottakban, hadifoglyokban és sebesültekben 528 000 embert veszített, továbbá antant hadizsákmány lett 5000 db ágyú is, ennek következtében az osztrák-magyar Császári és Királyi Hadsereg teljesen összeomlott és megszűnt harcoló erőként létezni.

Ugyanakkor az 1918. szeptemberében a görögországi Thesszaloniki térségéből kiindult másik antant offenzíva, a Szövetséges Keleti Hadsereg (Armées alliées en Orient) részvételével keresztültört a Balkán-félszigeten és 1918. novemberére elérte Magyarország déli határát.

1.) Tévedés: a Balkán-félszigeten lévő antant erők létszámának alábecsülése. "Az egyetlen nagyobb csatában (melynek sajnos a tervét is megszerezték a románok, és át kellett kelnünk a Tiszán hozzá) kb. ennyien vettek részt... De összesen is csak kb. 200 ezer román katona volt. A szövetségeseik még kevesebben." Ugyanis az antantnak a román erőkön kívül 1918. novemberére a Szövetséges Keleti Hadsereg (Armées alliées en Orient) kb. 448 000 fős, Balkánon bevethető, ott állomásozó része is a rendelkezésére állt, ez 210 000 franciából (Armée française d'Orient), 138 000 britből (British Salonika Force), és legalább 100 000 szerbből állt. Görögország további 200 000 katonával rendelkezett, de azokat Törökország ellen vetette be.

2.) Tévedés: "2, ma már biztosan tudjuk, hogy az Antant nem avatkozott volna be, Törökországban sokkal nagyobb erőkkel, az ország közepét elfoglalva is megfutott." Ez így messze nem igaz. Ugyanis a Török Birodalom teljes felosztásra és felszámolásra került, azaz Törökország 1914-es birtokaiból elveszítette a mai Izrael, Jordánia, Irak, Szíria, Libanon teljes területét, továbbá Szaúd-Arábia és Jemen nagy részét.

Miután a franciák elfoglalták a törököktől a mai Szíria és Libanon, a britek pedig a mai Izrael, Jordánia, Irak és Jemen területét, ők gyakorlatilag már nem voltak érdekeltek a Törökország elleni további háborúban, miután bőségesen kielégítették az étvágyukat a Török Birodalomból.

A törökök Kemál Atatürk vezetésével csak a török etnikai magterületet, azaz a mai Törökországot tudták megtartani és megvédeni az 1914-ben még hatalmas Török Birodalomból. Azaz csak a szerény maradványokat. A török etnikai magterületen azonban csak Görögországnak voltak komoly területi követelései, ezért Atatürk honvédő háborúja is elsősorban a kis Görögország ellen folyt. A britek és a franciák ellen csak csetepaték zajlottak, nagy csatákra és igazi hadműveletekre a görögökkel szemben került sor.

Amire itt célzol, idézem "az Antant nem avatkozott volna be, Törökországban sokkal nagyobb erőkkel, az ország közepét elfoglalva is megfutott." - az az anatóliai görög offenzíva volt az 1919-1922-es görög-török háborúban, amelyben brit és francia csapatok nem vettek részt.

Az erőviszonyok is kiegyenlítettek voltak, összességében 208 000 törökkel szemben 200 000 görög állt.

Vagyis Kemál Atatürk török honvédő háborújában a törökök nem az antantot, hanem csak Görögországot győzték le, megőrizve a török etnikai magterületet. Ugyanakkor a törökök óriási, az 1500-as évek, azaz hosszú évszázadok óta török birtokban lévő területeket voltak kénytelenek átengedni Franciaországnak és Nagy-Britanniának. A franciák megkapták a törököktől a mai Szíriát és Libanont, a britek pedig a mai Izrael, Jordánia, Irak és Jemen területét.

Félmilliós, felszerelt, motivált, megfelelő utánpótlással ellátott, egységesen irányított hadsereggel igen - de mint a történelemből tudjuk a töredéke sem állt rendelkezésre. Így a kérdés erősen elméleti. Ahogy az is, hogy ténylegesen az adott helyzetben az Antant csapatai hogyan reagáltak volna, dobtak-e volna át erősítést a románoknak, vagy megtámadtak volna-e minket Szerbia, vagy nyugati irányból. Ez akkor derült volna ki ha bekövetkezik.

E helyett voltak egy demoralizált, rosszul felszerelt, irányított, utánpótlási nehézségekkel küzdő, szétzilált seregecskék - akik ráadásul "jó" magyar szokás szerint inkább egymás aprításával voltak elfoglalva mint az egységes fellépéssel.

Kedves Kérdező!

Teljes álomvilágban élsz.

Törökországot az antant brutálisan megcsonkította, elcsatolták tőle a mai Izrael, Jordánia, Szíria, Libanon, Irak, Jemen teljes területét, és Szaúd-Arábia nagy részét. Azaz az I. világháború után Törökország területének és lakosságának több, mint 50 %-át elveszítette.

Nem zavarnak az olyan tények, mint hogy 1918. októberében megsemmisítő katonai vereségeteket mért az Osztrák-Magyar Monarchiára egy kétirányú katonai csapással. Október 24. és november 4. között zajló Vittorio Veneto-i csatában az olasz-francia-brit-amerikai antant erők gyakorlatilag szétverték az 1 800 000 fős osztrák-magyar főerőket. A Monarchia halottakban, hadifoglyokban és sebesültekben 528 000 embert veszített, továbbá antant hadizsákmány lett 5000 db ágyú is, ennek következtében az osztrák-magyar Császári és Királyi Hadsereg teljesen összeomlott és megszűnt harcoló erőként létezni.

Ugyanakkor az 1918. szeptemberében a görögországi Thesszaloniki térségéből kiindult másik antant offenzíva, a Szövetséges Keleti Hadsereg (Armées alliées en Orient) részvételével keresztültört a Balkán-félszigeten és 1918. novemberére elérte Magyarország déli határát.

Ezeket a tényeket érdemben nem cáfolod.

Diszkréten elfelejted, hogy nekünk nem lehetett 1 millió jól felszerelt katonánk, tekintve hogy a frontokról a magyarországi kiállítású osztrák-magyar csapatok jellemzően tüzérség, muníció, hadfelszerelés és szállítási eszközök nélkül tértek haza. Eleve az antant a fegyverszünet értelmében nem is engedte meg az osztrák-magyar főerőknek a tüzérség, muníció, hadfelszerelés és szállítási eszközök hazavitelét.