Le kellett dobni az atombombát?

Le, de le lehetett volna dobni a Tokiói-öbölbe is, minimális áldozatokkal, ha a Japán kapituláció lett volna a céljuk. De, mivel a cél a szovjetek elrettentése volt, ezért sajnos nem igen volt sokkal jobb választás egy még viszonylag érintetlen városnál, amin minden kétséget kizáróan maradandóan lehet szemléltetni a bomba erejét.

Ami vitathatóbb, az a második bomba szükségessége. Persze ott is meg lehet magyarázni, hogy nélküle nem hiteles, hogy több bombájuk is van, de ez már akkor is mehetett volna a tengerbe.

Persze a valóság az, hogy tesztelni akarták mind a két fajta bombát élesben egy városon, mert annál jobb teszt nincsen.

Dehogyis kellett:

1. Az atombombákat le lehetett volna dobni úgy is, hogy minimális áldozattal járjon. Ez is pár hónapon belül Japán kapitulációval járt volna.

2. A Japánok nem az atombomba következtében adták fel, hanem mert utána a szovjetek pár hét alatt megsemmisítették a szárazföldi hadseregüket és elfogalták a háborús termelés szempontjából legfontosabb területeiket. Közben az is látszott, hogy Kínával szemben képtelenek hosszú távon folytani a harcot, mivel azok is folyamatosan sikereket értek el 6 év háború után.

3. Miért volt szükség egyáltalán a kapitulációra. A Japánok csak annyit szerettek volna, hogy a háború végén egy nagyhatalomhoz méltó módon kezelten, mint nagyhatalom kössenek velük békét akár Amerikának nagyon kedvező feltételekkel. Korábban az Európai nagyhatalmak között is ez volt a szokás.

4. A háború végén az Amerikai egyesül államok hadi technológiája exponenciális ütemben fejlődött. Közben a Japánok a szovjetek és Kínaiak támadása miatt pár hónap múlva gyakorlatilag sehol nem lettek volna gazdaságilag.

Kedves 6-os!

Kína semmiféle komoly sikereket nem ért el Japánnal szemben a II. világháborúban, sőt a japánok még 1944-ben is nagyszabású és sikeres támadó hadműveleteket hajtottak végre a kínaiak ellen. Eleve Kína legértékesebb ipari és mezőgazdasági területei, ahol a lakosság többsége élt, már 1941-re döntően japán katonai megszállás alá kerültek.

A kínai (nacionalista és kommunista) hadseregek harcértéke a II. világháború során rettentő alacsonynak bizonyult.

Ellenben az 1945. augusztus 9. és 20. között zajló nagy szovjet mandzsúriai offenzíva egy 700 000 fős japán hadsereget semmisített meg Kínában.

1945. augusztusában magában Japánban még mindig egy 4 335 500 fős hadsereg állomásozott, várva a szövetséges, amerikai-brit inváziót (Operation Downfall).

Az atombombákat döntően ennek a 4 335 500 fős hatalmas, magában Japánban állomásozó haderőnek a kapitulációja kikényszerítésére vetették be.

Nem.

Az csak bosszú volt Pearl Harbor-ért.

Eredetileg Japán követek előtt akarták semleges területen bemutatni a bomba erejét, amitől biztos hogy kapituláltak volna.

Az atombomba helyett a másik opció az Operation Downfall(esés/zuhanás hadművelet magyarul) lett volna valószínűleg. Na már most sokat elmond, hogy a történelem legnagyobb szabású partraszálló hadművelete lett volna ez, össz-vissz. nagyjából 5 millió amerikai katona bevetésére került volna sor. Ezen felül még pár brit és nemzetközösségi hadosztályt is terveztek odaküldeni, de számban elhanyagolhatóak lettek volna az 5 millió amerikaihoz képest. A szovjetek nem vettek volna ebben részt, nem volt meg a haditengerészeti kapacitásuk egy komolyabb partraszálló művelethez, ehelyett Kína maradék részéről szorították volna ki azon japán csapatokat amiket nem hajóztattak haza addig.

A japánok olyan 3 millió katonával(leginkább frissen sorozott félig kiképzettek) és egyes becslések szerint kb. 30 millió népfelkelő civillel(nagyrészt öregek, nők, tizenéves gyerekek lőfegyver nélkül, bármilyen eszközzel ami éppen kezük ügyében volt. A feladatuk az lett volna, hogy addig rohamoznak amíg ki nem fogy az ellenfél lőszere vagy meg nem törik morálisan és dönt a visszavonulás mellett) terveztek védekezni.

A japánok haditengerészetét és légierejét szinte teljesen lenullázták előzőleg, és a szárazföldi erejük javarészét is tönkre verték(bár nem annyira mint a németekét 1945 elejére). De a fanatizmusuk kombinálva a nagy számukkal és a terepadottságokkal, komoly nehézségeket okozott volna az amerikaiaknak.

Az okinavai és ivo-dzsimai csaták becslései alapján az amerikaiak kb. fél millió saját halottal kalkuláltak, a japán veszteség meg ennek sokszorosa lett volna, akár 10-15 milliós nagyságrend sem elképzelhetetlen. Ehhez képest a két atombomba áldozatainak számát 200.000 főre szokták becsülni. Az amerikaiaknak nehéz lett volna beadni, hogy ,,hát sajnos Billy meghalt, de jaa egyébként volt egy csodafegyverünk amivel pár hét alatt 0 saját veszteséggel megadásra kényszerítettük volna a japánokat, csak humánus okokból nem vetettük be." Garantált lett volna a következő választások elbukása. Ez alapján azt mondom, hogy bár nem volt erkölcsös az atombomba bevetése, de egy ilyen frontális támadás még sokkal szörnyűbb lett volna a japánok számára.

Egy harmadik opció lett volna a feltételes békekötés amit a japánok akartak. Bármilyen fanatikusok voltak azt tudták, hogy tiszta győzelemre esélyük sincsen, de egy feltételes megadással még nem is járnának olyan rosszul. A feltételeik azok lettek volna, pl: hogy a császár és a kormány a helyén marad, senkit nem vonnak felelősségre és akár a hódításaik egy részét megtarthatják, a későbbi haderő fejlesztéstől nem lesznek eltiltva stb. Ezzel azonban az amerikaiak úgy voltak, hogy ha már eddig küzdöttek nem fogják beérni ennyivel, főleg mert már régóta ők vannak teljes fölényben.