Algéria miért akart elszakadni Franciaországtól, Európai Gazdasági Közösségtől (EU elődje) és Martinique, Réunion, Mayottte, Francia Guyana miért nem akart?

Algériáról tudok mesélni, a többit nem ismerem.

Egyrészt Algéria most is tagja félig-meddig az EU-nak, másrészt meg valahogy egyik nép sem szeret elnyomó diktatúrában élni, ezért űzték el a franciákat hosszú háborúskodás után.

A politikát pár tucat, vagy pár száz ember csinálja, akik megfizetnek néhány ezer csatlóst, azok meg megbolondítják a többi embert.

Természetesen azok ellen lázítanak, akiktől el akarják venni a hatalmat. Akár fegyveres harca is képesek, számtalan polgárháború tört már ki, de ha idegen hatalom uralma ellen folyik a harc, akkor még könnyebb is a dolguk, hiszen a szabadság nevében jól meg lehet vezetni a tömegeket, ám sajnos az egyszerű emberek nem nyernek semmit a hatalomváltással, sőt, nemegyszer csak rosszabb lesz nekik az új uraikkal, így van ez a világon mindenhol, nálunk is. Most a harcos algériaiak utódai gumicsónakon hánykolódva családostól az egykor gyűlölt gyarmatosítók szánalmára apellálva az életüket is kockára teszik, mert jobb életre vágynak, mint amit a hazájukban megélhetnek.

Biz' Isten, ismerős a helyzet, a szoci korszak utolsó évei, évtizedei nem is voltak olyan rosszak, de összeomlott a rendszer, örültünk a szabadságnak és azóta volt már hatalmon nálunk mindenféle erő, jobb és baloldal, meg a középutasok, de sokaknak csak egyre rosszabb lett.

Na persze, van akinek jobb, de az unokám mégis ellenzéki, szidja a kormányt, mint a bokrot, pedig különféle támogatásokat élvez, család, meg lakástámogatást, sosem volt még ilyen jó dolga, de azt gondolja, hogy ennél is többet kaphat, vagy a fene tudja miért elégedetlen.

Nem mintha én olyan nagy kormánypárti lennék, csak megtanultam már, hogy a hatalomváltásból nekem semmi hasznom nem lesz, inkább többnyire ellenkezőleg járok.

Nem azt akarom mondani ezzel, hogy az egyszerű ember az ne politizáljon, hogy a politika úri huncutság, hiszen van esetleg értelme, ahogy a futballdrukkerságnak is, de ezen kívül semmi, ha győz a csapat, akkor örülhet a szurkoló, ha veszít, akkor szomorkodhat, de neki attól nem lesz semmivel sem jobb az élete, most attól függetlenül, hogy a csapata sztárjainak a gázsija az egekbe szökhet.

Na ugyanez a politika, ha belegondolok mennyire ácsingózhatnak manapság az arabok egy jó kis gyarmati státuszra, de pechjük van, mert kivívták a szabadságot, amiről az új uraik azt gondolják, olyan értékes holmi, hogy kár lenne felaprózva szétosztani, így aztán megtartják maguknak a zsíros jövedelmekkel egyetemben.

Kedves Kérdező!

Algéria egy muszlim, arab ország, kulturálisan és vallás terén eltért az 1950-es években még erősen katolikus Franciaországtól. A francia uralom mindig rendkívül

népszerűtlen volt Algériában.

Algériát a franciák egy brutális, rasszista, véres elnyomó rendszer révén tudták uralni. Algériai arabok százezreit ölték még.

A máig francia kézen maradt volt francia gyarmatok ellenben nem akartak elszakadni Franciaországtól, önként maradtak a Francia Köztársaság részei.

Kedves 6-os!

Franciaországban, az 1950-es években önbevalláson alapuló, reprezentatív felmérések alapján a lakosság kb. 80-85 %-a katolikusnak vallotta magát.

A II. világháborút követően Franciaország egyik legfontosabb pártja, a több miniszterelnököt (Georges Bidault, Robert Schuman, Pierre Pflimlin), valamint az Európai Unió egyik alapító atyját, Robert Schuman-t is adó Mouvement Républicain Populaire - MRP (Népi Köztársasági Mozgalom) egy kifejezetten katolikus politikai párt volt.

Ráadásul 1946 és 1958 között éppen a katolikus MRP párt szerezte meg a francia gyarmati politika és gyarmati igazgatás feletti hegemóniát különféle belpolitikai alkuk következtében Franciaországban.

Arról már ne is beszéljünk, hogy maga Charles de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök és miniszterelnök nemcsak konzervatív ideológiájú politikus, de mellesleg mélyen vallásos katolikus, és az egyház és a klérus támogatója volt.

Elköveted azt a hibát, hogy a mai, 21. századi franciaországi helyzetből indulsz ki, úgy, hogy nem ismered az egykori Francia Algéria viszonyait.

Az egykori Francia Algéria sem liberálisnak, se szekulárisnak nem tekinthető.

Francia Algéria privilegizált, európai telepes lakossága, a "feketelábúak" (pieds-noirs) hagyományosan erősen jobboldali, konzervatív, és zömükben katolikus beállítódottságúak voltak.

Az egykori Francia Algériában a Francia Köztársaság vallási és részben rasszista alapon biztosított állampolgárságot, azaz a katolikus (francia, spanyol, olasz, portugál származásúak) és a kisebb számú zsidó francia állampolgár lehetett, még a muszlim arabok, a lakosság elsöprő többsége eleve ki volt zárva a francia állampolgárság és a francia állampolgári jogok megszerzéséből.

Francia Algériában a lakosság nagy többségét kitevő muszlim arab bennszülött lakosság politikai jogok és francia állampolgárság nélkül, totálisan alárendelt helyzetben élt az európai telepesekhez képest.

A francia hatóságok az arab lakossággal szemben brutális, rendőrállami módszerekkel kormányoztak, gyakran nyúltak a nyílt katonai terror és a tömeges vérengzések eszközéhez az arab lakosság féken tartására. Már az algériai függetlenségi háború kezdete előtt volt példa arra, hogy a francia hadsereg nehézfegyverzetet, tüzérséget, páncélosokat, légerőt és a haditengerészet nagy hadihajóit is bevetette az arab civil lakosság ellen.

Tunézia nem volt francia gyarmat, hanem csak protektorátus (Tunéziai Francia Protektorátus - Protectorat français de Tunisie), azaz Tunézia nem volt a Francia Köztársaság birtoka, államfője pedig nem a francia köztársasági elnök, hanem Tunézia uralkodója, a bej volt, vagyis Tunézia államformája monarchia ekkor.

A kérdezőnek:

Az konkrétan egy utólagos történelemhamisítás, mikor a francia hardcore szekularizációt visszavezetik kb. a forradalomig, tehát 230 évre. Valójában csak a liberalizmus előretörésével kezdődött el ez a folyamat, a '60-as évek közepén. Az algériai események pedig még ezt megelőzően történtek.

Nos, igazából egészen 1830-ig vissza lehet menni, mert a franciák a felperzselt föld taktikájával hódították meg Algériát, és tulajdonképpen már az első pillanattól gyűlölték a franciákat.

A franciák azzal próbálták megszilárdítani a hatalmukat, hogy teljes körű állampolgárságot adnak bármelyik muszlim embernek, ha az megtagadja a saríát, azaz lényegében a hitét. Ezt már a 19. század második felében kitalálták, de annyira sikertelen volt, hogy évente mindössze pár száz ember vette igénybe. A francia megszállók a zsidók ellen is próbálkoztak hasonlóval egyenként, illetve később más gyarmataikon is bevezették ezt a rendszert.

Az évtizedek során többször hajtottak végre kisebb módosításokat a rendszeresen, de csak a második világháború után jutott el oda a helyzet, hogy az állampolgársághoz nem diszkriminálták a muszlimokat. 1944-ben és 1946-ban született ezzel kapcsolatos törvény, bevették a '46-os alkotmányba, majd 1947-ben újabb törvény. Algéria jogi helyzete annyiban különleges volt, hogy valójában nem is gyarmatnak számított, hanem Franciaország szerves részének.

Tehát bizonyos értelemben volt különbségtétel, de nem úgy, mint Dél-Afrikában.

Ekkor viszont már túl késő volt, túlságosan erős volt az algériai nacionalizmus. Az 1945-ös sétifi mészárlás után visszafordíthatatlan lett a helyzet. Ferhat Abbas nacionalista vezető alapított egy pártot, amely az egységes és demokratikus Algéria megteremtését tűzte ki célul. 1954-ben aztán végül megszületett az FLN, a Nemzeti Felszabadítási Front. Ennek már saját hadserege volt. Franciaország ekkor épp túl volt az első indokínai háborún (és jó néhány gyarmati terület elvesztésén). Vasmarokkal akarták elfojtani a lázadást, de nem sikerült, egyszerűen a teljes lakosság ellenük volt. A lázadók között sok veterán is volt, akik a francia hadsereg katonáiként megjárták Indokínát. Ezután kezdődött a tényleges háború.

(#1 és #8 voltam)