Ha 1683-ban Bécs török ostrománál a lengyel III. (Sobieski) János nem siet a keresztény védők megsegítésére, akkor a császárváros Oszmán-török kézre került volna? Mik a vélemények ezen a téren?

Igen, valószínűleg a felmentő sereg mentette meg Bécs elestét. Sokkal tovább viszont már nem tudtak volna menni a törökök, azért az Alpokon átkelni még egy modern hadseregnek is kihívás ha aktív ellenállás van.

Megtartani nem tudták volna Bécset, túl hosszúra nyúlt az utánpótlási útvonaluk és "nyugati" túlerő miatt.

Nem Sobieski János mentette meg az osztrákokat. Csak ő lett piedesztálra emelve miatta.

A felmentősereg nagy részét osztrák gyalogság tette ki és még az osztrák lovasság is nagyobb számú erő volt, mint a lengyel szárnyas huszárok. Valószínűleg nélküle is nyertek volna a császári seregek.

Akkoriban a harci cselekmények Európában októberig tartottak. A hadak (még az európaiak is) októberben téli szállásra vonultak. Az oszmán sereg pedig kimondottan mediterrán viszonyokhoz volt felkészítve. Bécs gyakorlatilag elérhetetlen volt.

A sereget valahol Konstantinápoly környékén rakták össze, ami elindult a balkánon és Magyarországon keresztül. A konkrét ostromra általában 2-3 hónapja maradt. A készleteit általában felélte és ha út közben nem tudta pótolni, akkor az egész sereg széthullott.

1683-ban annyival volt szerencsésebb a helyzetük, hogy Magyarország mezőgazdasági területei valamint a Magyaroszágon lévő várakban felhalmozott hadianyag részben fedezni tudta a kialakuló hiányt.

Ettől függetlenül a sereg nem volt "télálló". Ha a védők még egy hónapig kitartanak (és erre azért volt esélyük) akkor az oszmán sereget a bekövetkező hideg hazazavarja.

A város felmentésére nemzetközi haderő szerveződött, csapatokat küldtek a Német-római Birodalom tartományai, a pápai állam és a Velencei Köztársaság. A Lengyel–Litván Unió hadseregét Sobieski János király személyesen vezette. A hosszú és rendkívül véres ostrom során az oszmán aknászok a város védműveit leküzdve módszeresen hatoltak előre és már a városfalakig jutottak. A végveszélybe jutott székvárost a keresztény felmentő haderő érkezése mentette meg. A kahlenbergi csatában a török ostromló haderő súlyos vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült, pedig háromszoros létszámfölényben voltak. A megvert ellenség üldözése során további fontos keresztény győzelmek születtek.

Maga a török hadjárat eredeti célja Magyarország nyugati részének elfoglalása lett volna, továbbá Thököly támogatását célozta volna, ám Kara Musztafa nagyvezír, aki a hadjárat vezetésével volt megbízva, csak részben teljesítette a rábízott feladatot és a nyugat védőbástyájának számító Bécsre támadt. Nem volt hozzá megfelelően elég nehéztüzérsége, de jól szervezett aknászcsoporttal volt esélye lerontani a falakat. Veresége nem vált dicsőségére, megkapta a selyemzsinórt és az oszmánok gyengesége is nyilvánvalóvá vált, továbbá a veszélyességük is és ez siettette a leszámolást velük szemben a közeljövőben.

Az első hónap eltelt a külső védművek felszámolásával és mire a falak közvetlen közelébe értek az oszmánok, további napok teltek el, de a védők hősiesen védekeztek továbbra is, a robbantások helyén kitörtek, hogy betömhessék s réseket és a rohamozó oszmánokat sorozatosan visszaverték. Bécs védőseregének kétharmada elesett, vagy betegségekben, főleg vérhasban meghalt. Ekkorra mind a védők, mind a támadók készletei fogytán voltak, valójában már csak napok kellettek volna a város bevételéhez, amely végveszélybe került.

Lipót császár korábban fontosabbnak vélte a nyugaton történő harci helyzetet és a törökökkel a vasvári béke megújítását szorgalmazta, de sikerült a többször megerősített erődítési rendszert hatékonyan felújítania a város védelmére.

Sobieski nem ingyen vállalta a hadjáratot, a szövetséget korábban a pápa hozta össze, másfél millió guldennel (aranyforinttal) támogatta a közös harcot.

A szövetség főbb pontjai:

A török elleni háborúra a Szent Római Birodalom császára 60 000, a lengyel korona 40 000 katonát állít ki minden évben.

Ha Lengyelország királya személyesen vonul háborúba, ő veszi át az összes hadak főparancsnokságát.

Kölcsönös katonai segítségnyújtás Krakkó vagy Bécs ostroma esetére.

Mindkét fél további keresztény szövetségeseket keres és meghívja őket a pápai ligába.

A császár 200 000 birodalmi tallért fizet a lengyel koronának.

A velenceiek Lombardiában működő templomai által beszedett adót, 300 000 birodalmi tallért a török háborúba vonuló lengyel katonák egy éves zsoldjára fordítják.

A császár átvállalja Lengyelországnak a svédekkel szemben fennálló összes adósságát, mely az északi háborúból keletkezett, és lemond Ausztriának Lengyelországgal szemben fennálló összes követeléséről.

A szövetség egyetlen tagja sem köt fegyverszünetet a törökkel a többiek hozzájárulása nélkül.

Ő császári felsége, Lengyelország királya, valamint Pio és Barberini bíborosok esküvel fogadják e szövetségi szerződés betartását.

Mindkét szövetséges fél háborús ügyekben járatos szakértőket delegál, akik a másik félnek tudtára adják, hogy hadsereg felállítása szükséges, szövetségi segítségnyújtás céljára.

A Magyarországon meghódított területek ő császári felségét, az Oláhországban (Walachei) és Ukrajnában meghódított területek a lengyel koronát illetik.

E szövetségből származó kötelezettségek a római császár örököseire és utódaira is átszállnak.

A némileg késlekedve, de még időben érkező felmentő sereg kevesebb, mint a fele volt lengyel, de a lengyel király volt a legfőbb parancsnokuk, ezért jogos, hogy elismerik jelentőségét, de egyedül semmire sem ment volna, ahogy a Német-római Birodalmi csapatok sem a lengyelek részvétele nélkül.

A wiki viszonylag jó képet ad az előzményekről, az ostrom menetéről és megemlíti hatásait.

[link]

A Bécsnél 1683-ban bevetett teljes keresztény haderő (Bécs helyőrsége, a felmentő sereg, és a kikülönített csapatok) összesen 90 000 főre rúgtak, ebből kb. 27 000 fő volt lengyel.

A kahlenbergi csatában a 74 000 fős felmentő sereg vett részt, ebből kb. 24 000 fő volt lengyel.

Korábban még 36-37 000 fősre tették Sobieski lengyel seregét, azonban ma már a hadtörténészek véleménye szerint ettől jóval kisebb, maximum 27 000 fős lehetett.

Sobieski hadvezéri erényei mellett azért lett fővezér, mert lengyel királyként rangban magasan a császári tábornokok, mint például V. Károly lotaringiai herceg fölött állt. Sobieski király volt, Károly csak herceg.

Lényeges, hogy míg I. Lipót császár Habsburg Monarchiája egy emelkedő nagyhatalomnak számított 1683-ban, addig az Oszmán Birodalom és a lengyel állam, a Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség már erősen hanyatló pályára kerültek.

A Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemséget a lengyel nemzeti katasztrófa, az országot romba döntő, a lakosság 25 %-ának pusztulásával járó "özönvíz" (potop), az 1655-1660 közötti svéd és orosz invázió és háború során, csak a Habsburgok beavatkozása mentette meg a végpusztulástól. Sobieski a törökellenes lengyel érdekek mellett részben éppen a Habsburgok "özönvíz" idején nyújtott hathatós segítsége iránti hálából sietett Bécs felmentésére.