Melyek a legérdekesebb középkori csaták? Miért pont azok?

6. Azt nem mondanám. A lovagi harcmodor még nem is volt teljesen kifejlett a 14. század közepén. A késő 15. századra érte el a csúcsformáját.

Attól, hogy nem hoztak mindig instant diadalt, nem hanyatlottak.

A 100 éves háborút a Crécyi és Agincourti csata ellenére sem az angolok nyerték, csak nagyon szeretik ezt a kettőt hangoztatni.

Az angol hosszúíjászok csak speciális esetben tudták legyőzni a francia lovagokat, mint Agincourtnál, amikor a sárba ragadtak. De ott se ők vitték be a kegyelemdöfést, hanem a gyalogok, akik buzogányokkal estek a csapdába esett páncélosoknak (akik a sár miatt nem érték be az íjászokat, így azok kilőtték lovaikat). Maga a hosszúíj nem volt képes egyenesen átütni a lemezpáncélt, ezért használtak nyílesőt, mert így előbb utóbb betaláltak egy résbe. Csak ugye ezt azelőtt kellett, mielőtt beérték őket. 1429 - ben, jóval a Crécyi csata után, Pataynál letarolták az íjászokat, amikor egyenlő terepen küzdöttek.

A lovagi harcmodor hanyatlását a pike and shot warfare, tehát a lándzsafalba kevert korai tűzfegyveres katonák alkalmazása jelentette. Így emelkedtek fel a landsknecht zsoldosok, a spanyol terciók, a svájci pikások és a törökök is így győzték le a magyarokat Mohácsnál.

Ettől függetlenül még volt egy reneszánsza az egységtípusnak a lengyel szárnyas huszárok képében.

Attól nem lesz elavult valami, hogy nem működik minden esetben.

# 7

A nehézlovasság rohama egészen a nagy tűzgyorsaságú elöltöltős és a hátultöltős puskák hadrendbe állításáig és bevetéséig, azaz egészen az 1859-1866 közötti időszakig csatadöntő lehetett.

Például a napóleoni háborúk idejére már csak az osztrák Császári-Királyi Hadseregben maradtak fenn a mellvértes nehézlovasok (kürasszírok), azonban előbb maga Napóleon, majd rövidesen a többi nagyhatalom is újra szolgálatba állította őket.

Napóleon egész lovashadtesteket szervezett, melyek fő csapásmérő ereje a vértes nehézlovasság lett, ezt szintén átvették más nagyhatalmak.

# 7

Napóleonnál a nehézlovasság már állandó, gyors és mozgékony, ló vontatta tüzérségi támogatást kapott, ezek voltak a nyargaló ütegek.

A nyargaló ütegek ágyúinak kellett tüzérségi tűzzel megbontani a zárt gyalogsági alakzatokat, lehetővé téve a nehézlovasság sikeres csatadöntő rohamát.

Nem igazán nevezném azt nehézlovasságnak, hogy volt egy mellvértjük. A kürasszírok csak azért voltak "nehézlovasság", mert a huszároknál nehezebb fegyverzetet viseltek, de a középkorban az még egy lovasíjásznak sem lett volna "nehéz" felszerelés, amit a korai modern korban nehézlovasságnak hívtak.

A 19. században a nehéz és a könnyűlovasság már annyira hasonlított egymásra, hogy teljesen alkalmasak voltak egymás feladatainak teljesítésére. Ezek inkább már csak skatulyák voltak. Mint a granadier, akik nem is használtak gránátot. Vagy ma a tengerészgyalogosok, akik a sivatagban harcolnak.