Az Amerikai Egyesült Államokkal/USA-val jelenleg katonai szövetséges országok (pl Tajvan, Dél-Korea, Szaúd-Arábia, stb) éles helyzetben mekkora mértékű tényleges segítséget kapnának az amerikaiaktól?

Szaúd-Arábiát Trumpék keményen pénzelték a jemeni háborúban, ami szintén egy komoly kritika volt ellene. Az USA, mint a demokrácia állítólagos védelmezője, előszeretettel támogatja a legsötétebb és legvállalhatatlanabb diktatúrákat (lásd Pinochetet, miután a teljesen demokratikusan megválasztott szocialista Salvador Allendét meggyilkolták).

A bolíviai puccskísérletük is becsődölt. Ott is nyíltan beavatkoztak, és egy senki által meg nem választott puccskormányt helyeztek a kormányba, de az ország példamutató ellenállásba kezdett, 1,5 millióan (!) sztrájkoltak a hatmilliós országban, teljesen megbénították a kormányzást, a puccskormány így feladta. A szocialisták meg nagyobb arányban nyerték az újra kiírt választást, mint előtte (ennyit arról, mennyire "csalták el" a választást korábban, amiről a liberális média hazudott).

Szóval ténylegesen segítik a vélt vagy valós szövetségeseiket, de egyre gyengébb hatásfokkal. Annak idején simán puccsolgattak kormányokat, ha nem tetszett nekik, mára már ez se megy nekik. Dél-Korea már nem igazán a szövetségesük, ahogy a Fülöp-szigetek sem. Az utóbbi években inkább Kínához közeledtek, és egyértelművé vált, hogy Kína számukra sem ellenség, sőt.

Gondolom, a kérdés inkább a Távol-Keletre vonatkozik, nos, ott az USA sosem volt népszerű. A vietnámi háborúba se tudtak magukkal rángatni senkit Thaiföldet leszámítva. Az USA-nak az a térség nem nyerő. A mianmari helyzettel sem tudtak mit kezdeni. Az a térség kicsúszott a kezükből.

Ha Kína az ellenfél, akkor valószínűleg nem sokat tesznek.

Egyébként nem igaz, hogy az USA-t utálná az összes Kelet-Ázsiai ország. Pont az utóbbi időben nagy léptekkel közelednek Amerika felé, mert tartanak Kínától. Még a komcsi Vietnam is utálja Kínát. Pont, hogy újra ellenséget lát a többi keleti ország Kínában, mert annyira agresszívvá vált a külpolitikája abban a térségben.

Mianmar soha nem érdekelt senkit, egy középkorban ragadt diktatúra, ahol nincs semmi, úgyhogy senkinek nem éri meg segíteni rajtuk.

Amerika azért avatkozik be kevésbé a harmadik világbeli országokban, mert már nincs az a hidegháború ami régen volt. Chilében a hetvenes években volt a puccs, akkoriban sokkal jobban számított nekik, hogy lehetőleg semelyik országot se az ellenfél irányítsa. Ha újra kiélezett helyzet lenne, talán újra nagyobb figyelmet fordítanának rá. (és akkoriban Dél-Amerika pont olyan hely volt, ahol nem egyeztették le úgy a dolgokat mint Európában, tehát minden országért ment a küzdelem). Most Ázsia ilyen.