Vajon a világháborúk alatt a Központi Hatalmak illetve a Tegely miért nem próbálta teherszállító tengeralattjárókkal kijátszani a blokádot?

Mert egy tengeralattjáró teherkapacitása iszonyatosan kevés volt az árához és a szükséges üzemanyaghoz, emberállományhoz viszonyítva, hiány volt belőlük egyébként is, ráadásul a nagyobb terhelhetőségű típusok lassúak és sebezhetőek voltak. Egyébként voltak ilyen missziók, japánig is eljutottak, de a hadiipar szükségleteihez képest ez nagyjából a körömpiszok mennyiséget jelentette.

Egyébként a "fejőstehenek" is tekinthetők teherszállító tengeralattjáróknak, elő is jött náluk az összes, fentebb említett probléma.

Ahogy az #1-es is írja, nem éri meg. Egy tonna hasznos teher célba juttatásához a sima teherhajókhoz (de még repülő gépekhez képest is) irgalmatlanul több üzemanyagot kellene felhasználni, többszörös anyag- és erőforrás igénye lenne egy ugyanazon hajótér mennyiség megépítésének.

A másik hogy a korabeli tengeralattjárók nem tudtak a meghajtás miatt folyamatosan víz alatt haladni. A háború vége felé a többségüket már a levegőből semmisítették meg - miután a felderítőgépek észlelték őket már jóval a konvojoktól távolabb.

Ahogy előttem írták, a tengeralattjárók teherszállító kapacitása nagyon nagyon szerény.

A németeknek a II. világháborúban összesen 38 db teherszállításra alkalmas IXD és és X (XB) osztályú tengeralattjárójuk volt.

Ezek a tengeralattjárók egyenként alig pár száz tonna terhet tudtak szállítani.

A miheztartás végett, 1 db Liberty osztályú amerikai teherhajó simán képes volt 10 000 tonna áru szállítására is, Liberty osztályú teherhajóból 2710 db épült a II. világháború során.

A FŐ PROBLÉMA:

Mind a központi hatalmak, mind a tengely fő nyersanyag szállítói és kereskedelmi partnerei az I. és a II. világháború előtt egyaránt a Brit Birodalom, az USA és Oroszország/Szovjetunió voltak, azaz a jövendő ellenségeik. Ezek, mint gazdasági partnerek pedig a háború kitörése után kiestek.

Így az I. és a II. világháború során a központi, illetve a tengelyhatalmak számára csak a még semleges államok jöhettek szóba gazdasági-kereskedelmi partnerként, viszont a semleges országok (főleg Latin-Amerika) nagyobb része, így, vagy úgy de erős függésben állt, a Brit Birodalomtól, vagy az Egyesült Államoktól.

ÖSSZEGEZVE:

A központi hatalmak és a tengely ellenségei mindkét világháború során fenn tudtak tartani egy erős blokádot, illetve ellenőrizni tudták a világtengerek túlnyomó részét, így a világkereskedelem és a világgazdaság urai voltak.

Mindkét világháború során a Föld nyersanyag tartalékainak, gazdasági erőforrásainak túlnyomó többsége három állam, a Brit Birodalom (gyarmatok), az USA és Oroszország/Szovjetunió közvetlen birtokában, vagy közvetett ellenőrzése alatt álltak.

Az I. világháborúban a központi hatalmak, a II. világháborúban pedig a tengely számára csak a Föld erőforrásainak (nyersanyag, gazdasági erő, humánerőforrás) ellenségeikhez képest eltörpülő része állt rendelkezésre.

Alapvetően ezért veszítettek mindkét világháborúban.

Az eddigiekhez hozzátenném, hogy a szövetségesek első dolga volt, hogy kereskedelmi embargót hirdettek, így a semleges országokat is rákényszerítették, hogy beszüntessenek minden kereskedelmet a tengely országaival.

Egyébként elhangzott a 'fejőstehén' típusú tengeralattjárók építése [link]

Ezeket elsősorban a portyákon részt vevő u-boot falkák ellátására, utánpótlás biztosítására használták, üzemanyagot, torpedókat és élelmiszert is vételezhettek róluk, de lomhaságuk és korlátozott merülési képességeik miatt sebezhetők voltak és náluk különösen érvényesültek a korlátok, amelyben a legfőbb az volt, hogy nem igazi tengeralattjárók, csak tenger alájáró, korlátozott időre lemerülni képes naszádok voltak, csupán a háború végére fejlődtek ki huzamosabb ideig víz alatt közlekedő, tartható típusok, amikor már eldőlt a háború sorsa.