Kossuth Lajos (katonai és politikai szempontból) egy képmutató ember volt, amiért az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukásáért (és hogy a saját személyéről és szerepéről elhárítson minden felelősséget) Görgei Artúrt tette meg bűnbaknak?

Ma már Görgeinek egyáltalán nem olyan rossz a megítélése mint volt a Monarchia korában a Kossuth-hívek meg a volt 48-asok között, mondjuk úgy nagyjából helyre került.

Tudod minden bukott ügynek kell egy áruló, de ahogy ma már sem Károlyi Sándort a Szatmári békéért, úgy Görgei Artúrt nem tartja a közvélemény (haza)árulónak Világosért.

Tudod ha elég idő telik el lecsillapodnak a kedélyek.

5! Erre írnék, de nem akarom eltéríteni a kérdést. Csak tudod minden nemzeti tragédiának van egy "árulója" nem tudom feltűnt-e!

Mohácsnak Szapolyai János, a Rákócszi-szabadságharcnak Károlyi Sándor, Világosnak Görgei Artúr, Trianonnak Károlyi Mihály.

mi közös bennük? Hogy az adott általában lehetetlen helyzetben kerültek döntési helyzetbe, mind a négy esetben pedig utólag lett rájuk húzva a vizes lepedő, amiért nm verté ki fél kézzel a törököt, nem mentek halálba az osztrákok ellen, nem gyilkoltatták le teljesen értelmetlenül az oroszokkal a magyar honvédség maradékát vagy éppen nem nyerték meg az országnak a világháborút.

Nem volt képmutató, csak végtelenül csalódott és elkeseredett, aki dühében vagdalkozott egy kicsit. Ez az érdemeit nem csökkentik Kossuthnak.

Görgei azt tette ami a legracionálisabb döntés volt az adott helyzetben, amikor nyugatról is, keletről is harapófogóba fogta a túlerő. Nem feltrancsírozta az embereit a harcmezőn a biztos vereség árnyékában, hanem legalább megmentett belőle valamennyit. Ha kitart az emberei is meghalnak, s az osztrákok még több vért követeltek volna megtorlásul.