A robotrepülőgépek hogyan találnak célba olyan pontosan?

Több célravezető, pályakorrekciós adatot használnak. A V1, V2 sima giroszkópos korrekciót használt. A Tomahawk esetében első lépésként műholdakról radarral letapogatták a felszínt, amiből pontos domborzati térképeket készítettek. A Tomahawk saját mini felszínkövető radarral rendelkezett ami ezzel az előre betáplált felszínadatokkal hasonlította össze a röppályáját (hol van - hol kellene lenni) és annak a referencia (viszonyítási) pontjaihoz képest korrigált. Mintha egy vonalas útvonaltérképed lenne a kezedben autóvezetésnél amikor előre rögzített pontok mellett haladsz, x táblánál kb. y km múlva majd fordulj enyhén jobbra, majd z km múlva a k táblánál enyhén balra.

Azóta van pár egyéb beépített opció:

- pontosabb giroszkópok;

- a fent említett saját felszínkövető radar;

- GPS (hátránya hogy könnyen zavarható);

- infraszenzorok;

- lézeres felszínletapogatás;

- vizuális képalkotás, kép-összehasonlítás (előnye a radarhoz képest, hogy nincs kisugárzási jel);

- célmegjelölés felszínről lézerrel (nem mindenhol, de van ahol alkalmazzák).

Az eredmény, hogy amíg a V1, V2 több km-s szórásképpel rendelkezett (gyakorlatilag csak egy nagyvárost tudott eltalálni), addig a Tomahawk első időszakban már 30 méteres, a mostani precíziós rakéták már szó szerint méteres pontosságúak.