Mit meséltek az öregek arról az időszakról nektek, amikor a faluban tartózkodtak a német katonák?

A németek rendesek voltak mindenkivel,a vasútfőnököt még meg is reptették egy stuka bombázóval,az meg bepisilt annyira félt hogy lezuhannak.

Templomtornyot a levegő repítették búcsúzásként.

A katonákról nem meséltek semmi érdemlegeset. A késöbbi padlás söprögetést még ma is emlegetik anyum a nagymamámmal, hogy alig találták meg a padláson a lyukat a papánál (nekem a dédimnél.)

A városban nem nagyon mozogtak a lakosság között. A zárdába jártam polgáriba. A 4. osztályban volt egy zsidó kislány, akinek a szülei már a gettóban voltak.Egy délelőtt német katonai autó állt meg a zárda előtt, és két tiszt bebocsátást kért a zárdába. Az apácák szóltak a Főnöknőnek,l aki a kislány bevitte a klauzurába. (Oda apácákon kívül senki nem léphetett be) A tisztek a kislányért jöttek. A főnöknő azt mondta, hogy nincs a zárdában. A tisztek körülnéztek, majd közölték a Főnöknővel, hogy tudják, hogy a kislány itt van. Ha 10 percen belül nem adják ki, mindenkit elvisznek. Kénytelen volt a Főnöknő kiadni a kislányt, akit elvittek. Sem ő, sem a szülei nem jöttek vissza.

Inkább a nyilasokról, hogy kis senki volt előtte, aztán meg úgy érezte, hogy ő az király.

Még annyit: a háború vége felé elvitték a templom, nagyharangját. A toronyból egyben nem tudták lehozni, ott verték darabokra. Fél napig visszhangzott a városban.

Bunkók voltak, pedig dédszüleim önzetlenül segítettek nekik. Búcsúból lőtték a nádtetős házaikat, le is égtek.

Na, megjött a komcsi népmese hadosztály...

Szazszor különbek voltak mint az oroszok nekem ezt mesélték