Mi a különbség a taktika és a stratégia közt?

Röviden: a taktika csak rövid távú, gyakran csak katonai célokat tartalmaz. A stratégia hosszú távú, katonai, gazdasági és politikai célokat egyaránt magába foglal.

Két példa megvilágítani a különbséget.

Taktikai győzelem volt a Pearl Harbor elleni támadás - kiütötték az amerikai csapásmérő erőket. Mégis stratégiai vereség mert a háborúba Japán belebukott.

Taktikai vereség volt a Tet offenzíva, 3 nap alatt legyűrték a Vietkongot. Mégis stratégiai győzelem, mert az NBC egyik stábja közvetítette ahogy a követséget rohamozzák és ennek nyomán indult el a kivonulást követelő polgári ribillió, ami utána kivonulást eredményezett, majd ÉV győzelmét.

Például M. Tal játékai a világ egyik legszebb taktikai sakkozója volt, gyakran áldozott, lepte meg ellenfeleit a spontán ötleteivel.

Legyőzője egy stratégiai sakkjátékos volt (pozíciós), amely hosszú távú előnyökre építi fel a nyításait,közép- és a végjátékait.

A taktika egy gyakorlati módszer, például, hogy hová helyezi az ember a lovasságot, vagy a támadást nyílzáporral, esetleg tüzérségi zárótűzzel kezdi.

A stratégia ennél átfogóbb, például stratégiai hiba volt, hogy 1849-ben a magyar honvédcsapatok megálltak az osztrákok üldözésével és visszafordultak Buda várát kezdték ostromolni, ahelyett, hogy Bécsre törtek volna. Ráadásul taktikai hátrányunk is volt, mert az ostromágyúk már Komárom alatt voltak, így az ostrom, amint az várható is volt megfelelő ágyúk nélkül elhúzódott, így az osztrákok magukhoz térhettek és rendezték soraikat. Mire Budát bevettük, már újra megerősödtek.

Vagy Hannibálnak elképesztő és meglepő volt az a stratégiája, hogy nem Karthágó védelmére vonult, amikor a rómaiak megtámadták, hanem egyenesen Rómára tört, így ezzel visszavonulásra kényszerítette Scípiót, ám az a taktikája, hogy seregében rémisztő elefántokat is felvonultatott nem teljesen jött be, azok nagy része ugyanis elpusztult az Alpokon való átkelés közben.

A Kurszki csatában az volt a német stratégia, hogy a fronton kitüremlő szovjet beékelődést harapófogóba fogva a tövénél nagy erőkkel támadva két oldalról átvágják és katlanba zárják a szovjet erőket, amelyek így minél többen vannak, annál hamarabb lesznek utánpótlás hiányában harcképtelenek.

Manstein frontszakaszán voltak a nehézpáncélosok, a Tigrisek, így ő azt a taktikát választotta, hogy először páncélosékkel támad, amelynek hegyét a Tigrisek alkották, amelyek kibírták és kiosztották a csapásokat, majd a mögöttük haladó közepes és könnyű harckocsik nagyobb sebességüknél fogva ki tudták használni a helyzetet, a gyalogsággal csak utána támadott.

A másik szakaszon Modelnek nem voltak nehéz harckocsijai, pontosabban elvileg lettek volna, de az itt bevetésre kerülő Párducok a gyártószalagról kerültek egyenesen a harctérre, nem volt próbajárat, így sorra lerobbantak, általában a motorban történt öngyulladás miatt. Később ezeket a hibákat korrigálták és a legjobb harckocsi lett a Párduc a háborúban, de akkor ott csődöt mondott.

Így Model nem tehetett mást, azt a taktikát alkalmazta, hogy a gyalogsággal tör utat a gyengébb páncélosainak és azokat csak akkor veti harcba, ha már áttörték a szovjet védelmet, be is tört vagy 20 km mélyre, de ott végül elakadt.

#5

Azért ez nem így van.

A kurszki kiszögellésbe az oroszok hatalmas erőket zsúfoltak, úgy nagyjából az akkori Vörös Hadsereg 20%-át. Az év eleji veszteségeik is katasztrófálisak voltak. A Voronyezs térségéből előretörő szovjet csapatokat Manstein kökeményen megállította és gigászi küzdelemben hátranyomta, igaz, hogy ez a hatalmas csatasorozat, amelynek a végén a kurszki kiszögelés kialakult, legalább egymillió német életébe került, beleértve a szovjet offenzívát és a német visszavágást, ám a szovjet veszteségek ennek a töbszöröse lehetett. Nem publikus adat a mai napig.

A tavaszi hóolvadás mindent sártengerré változtatott és lezárta a hadműveleteket.

Azonban ha rögtön akkor támadnak a németek, mert elvileg készen voltak rá, amikor már lehetséges lett, mert felszáradt a hóolvadás okozta mocsár, akkor a szovjetek védekezőzónái még nem voltak annyira kiépítve, de Hitler húzta, halasztotta a támadást, várt az új fegyverekre, a Párducra, meg a Ferdinand rohamlövegre, amelyek aztán teljes csődöt mondtak.

A mai propaganda egyértelműen teljes orosz győzelmet hirdet, pedig ez így nem igaz.

Az északi szakaszon Model tényleg elakadt viszonylag hamar, ellenben Manstein délen jó ütemben haladt és megvívta a prohorovkai páncélos csatát, ahol a németek szinte teljesen leamortizálták az 5. szovjet gárda páncélos hadsereget, olyannyira, hogy a maradékot a ruszkik beásták.

A németek veszteségei is nagyok voltak, de feleakkorák, mint a szovjeteknek, ám ettől függetlenül a heves harc megállította őket, pótolni kellett a lőszert, üzemanyagot, a személyi veszteségeket és csak arra szorítkoztak, hogy a szovjet gyalogezredek meg-megújuló rohamait visszaverjék.

Csakhogy Breit III. Páncéloshadserege közben hídfőt foglalt a Pszjol folyón, az eredeti támadási tervtől 25-30 Km-el távolabb és semmi sem állt már közte és Kurszk között, így a kurszki kiszögellésben lévő oroszok fölött megkondult a lélekharang.

Az igaz, hogy a csapda nem zárult be rendesen, de az antik mondás itt úgy módosult, hogy minden út Kurszkba vezetett, vagyis a gigászi szovjet erőket is csak azon keresztül lehetett volna ellátni.

A résen századok, zászlóaljak esetleg kimenekülhettek volna, de komplett hadseregek nem és ez a hatalmas orosz veszteség - ami nem járt volna akkora német kivéreztetéssel, ha másfél hónappal előbb indítják meg a hadműveletet - teljesen megfordíthatta volna az erőviszonyokat.

Azonban Hitler pánikba esett, mert a szövetségesek partra szálltak Szicíliában és az ott állásban lévő kétszázezer olasz szerteszét futott, csak a német ejtőernyősök tanúsítottak némi ellenállást, kissé lassítva az amerikaiakat.

Manstein hiába érvelt, hogy Model maradjon állva északon, ő délről beveszi Kurszkot és elintézik a katlanban rekedt gigászi szovjet hadseregcsoportosításokat, nem, Hitler beijedt, hogy az amerikaiak ripsz-ropsz partra szállnak az olasz szárazföldön is és ezért a német győzelem küszöbén leállíttatta a Citadella hadműveletet, bár ettől függetlenül a kivont csapatok jelentős része továbbra is Oroszországban maradt, csak egy részét küldte Itáliába.

Előtte teljesen cselekvőképtelennek gondolta az amerikaiakat, aztán meg mindenféle vakmerő akciót feltételezett tőlük.

Mindezt nagyjából Manstein le is írta és adatokkal is megtámogatta később az 'Elveszett győzelmek' című könyvében.

[link]