Ha 1849-ben az orosz intervenciós sereg ilyen hatékonysággal jött volna, mint ma az ukrán fronton, akkor tönkreverjük őket?

Ha mellettünk is ott álltak volna a nyugati nagyhatalmak, és minket is támogattak volna tanácsokkal, technológiával és fegyverrel, akkor igen. Csakhogy, ha jól emlékszem, mi éppen egy nyugati nagyhatalom ellen vívtuk a szabadságharcunkat az oroszok segítségével.

Én örömest adnék katonai segítséget az ukránoknak az oroszok ellen, de akkor azon államoknak is, akik az USA ellen vívják a szabadságharcukat. Pl. Irakot azzal az okkal rohanták le, hogy bió fegyvereket tartanak (kiderült, hogy nem), Jugoszláviát is szarrá bombázta, pedig a szerbek sem bántak sokkal rosszabbul az albánokkal és a bosnyákokkal mint az ukránok az ott élő oroszokkal.

Nem. Olyan brutális túlerővel jöttek, ami ellen még egy Bem képességű hadvezérnek sem volt esélye. Bem apó nagyságát, zsenialitását mutatja, hogy utánpótlás, érdemi feltöltés nélkül is lassítani tudta az orosz előrenyomulást.

Ukrajnában az oroszok csak az első hetekben voltak túlerőben, de azt is lépcsőzetesen indították meg és egyszerre túl sok célt tűztek ki, szétforgácsolták az erőiket miközben az ukránok oldalára folyamatosan érkezett a friss utánpótlás, fegyverek. Bizonyos eszközök tekintetében vannak fölényben (pl. tüzérség), de sok mindenben hátrányban vannak (pl. hírszerzés, felderítési információk).

Kedves kérdező!

Katonai értelemben a magyar szabadságharcot az 1849-es nyári hadjárat során nem az orosz intervenciós hadsereg verte le, hiszen a magyar Honvédség főerői egyetlen egy nagy, döntő csatát sem vívtak az orosz főerőkkel. Nyomatékosítom, hogy az orosz és a magyar főerők nagyszabású, döntő csatában egyetlen egyszer sem ütköztek meg.

Az 1849-es nyári hadjárat során ugyanis több, nagyszabású, döntő csatában Haynau táborszernagy parancsnokolta osztrák Császári-Királyi Hadsereg főerői morzsolták fel és végül a temesvári csatában verték szét teljesen a Honvédséget. Az 1849-es nyári hadjáratban az osztrák Császári-Királyi Hadsereg magyarországi hadszíntéren bevetett erői fegyverzetre, harcértékre és minőségre messze felülmúlták a a magyar Honvédséget. Ezt bizonyítja, hogy a nyári hadjárat során, a magyar főerőkkel hasonló erőarányokkal mellett vívott nagy csatákat megnyerte Haynau táborszernagy.

Erőarányok, 1849, magyarországi nyári hadjárat:

Osztrák Császári-Királyi Hadsereg:

Élőerő: 164 573 katona

Ágyú: 770 db

Orosz Császári Hadsereg:

Élőerő: 192 902 katona

Ágyú: 584 db

Honvédség:

Élőerő: 152 440 katona

Ágyú: 472 db (zömében kisebb kaliberű, gyengébb lövegek, mint az osztrákokéi és az oroszokéi)

Az osztrákokat kb. 100 000 főnyi szerb, horvát és román népfelkelő támogatta, a Honvédséget pedig kb. 20 000 főnyi szabadcsapat, de ezen erők harcértéke jelentéktelen volt.

Akit érdekel, rendkívül részletesen olvashat a szabadságharc katonai erőviszonyairól és hadműveleteiről Bánlaky József altábornagy: A magyar nemzet hadtörténelme című művében. LÁSD: [link]