Mi volt az az esemény amivel a Habsburgok elvesztették az oroszok szövetségét?

Kedves kérdező és # 1!

Az Orosz Birodalom és Ausztria, illetve az Osztrák-Magyra Monarchia viszonya fokozatosan romlott meg.

Napóleon bukás után a kontinentális Európa viszonyait a Szent Szövetség határozta meg, amelynek vezető hatalmai egyértelműen Oroszország és Ausztria voltak. Ekkor egy igen erős, szilárd orosz-osztrák szövetség létezett. A Szent Szövetség megteremtője és fő mozgatója Metternich osztrák kancellár volt.

Ferenc József császár és király személyes megaláztatásnak érezte, hogy I. Miklós orosz cárnak kézcsókkal kellett meghálálnia az 1849-es magyarországi orosz katonai intervenciót. Ferenc Jóska csak az alkalomra várt, hogy megtorolhassa a sérelmét az Orosz Birodalmon. Már ekkor komoly hatalmi érdekellentétek jelentkeztek a két birodalom között a Balkánon.

Valóban nagy töréspont volt az osztrák-orosz viszonyban a krími háború (1853-1856), amelyben Ausztria bár nem lépett hadba, mozgósította hadseregét Oroszország ellen. Az osztrák Császári-Királyi Hadsereg felvonult az orosz határon, valamint megszállta Havasalföldet és Moldovát. Ezen fenyegető osztrák katonai lépések miatt Oroszország minimum 200 000 katonát volt kénytelen készenlétben tartani az osztrák határon, így a krími és a kaukázusi frontokon hátrányba került a brit-francia-török szövetséggel szemben. A krími háború végül orosz katonai vereséggel végződött, amit nagymértékben Ausztria magatartásának köszönhettek.

Az 1863-as Orosz-Lengyelországban kitört lengyel felkelés során a katolikus Ausztria a katolikus lengyelekkel szimpatizált, ezt Oroszország ismét ellenséges lépének vette.

Az 1866-os osztrák-porosz-olasz háború során Oroszország komoly katonai erőt vonultatott fel az osztrák határra, emiatt Ausztria kénytelen volt jelentős haderőt hagyni Galícia osztrák tartományban, amely erők nagyon hiányoztak a csehországi hadszíntérről, a poroszok ellen.

Az 1870-1871-es porosz-francia háború során csak az Oroszország által mozgósított 300 000 katona akadályozta meg, hogy Ausztria hadba lépjen Franciaország oldalán, Poroszország ellen.

Az 1870-es években, Bismarck német kancellár hatására javulni kezdett az orosz-osztrák-magyar viszony, mivel voltak közös pontok a két birodalom érdekeiben, például mindkettő konzervatív nagyhatalomnak számított, így létezett a Habsburgok és a Romanovok között egy erős, dinasztikus, konzervatív szolidaritás.

1873-ban Bismarck német kancellár összehozta a három császár egyezményét (Dreikaiserabkommen) egy konzultatív együttműködési megállapodást Németország, Oroszország és Ausztria-Magyarország között.

1881-ben ezt továbbfejlesztve már szövetség köttetett a három konzervatív birodalom között, ez volt a három császár szövetsége (Dreikaiserbund vagy Dreikaiserbündnis).

Az 1885-1886-os bulgáriai válság azonban annyira kiélezte az osztrák-magyar és az orosz nagyhatalmi ellentéteket a Balkánon, hogy a három császár szövetsége fenntarthatatlanná vált.

Oroszország, mivel Németország, ha választania kellett Oroszország és Ausztria-Magyarország között, akkor mindenképpen a Monarchiát választotta volna, kénytelen volt új stratégiai szövetséges után nézni, ezt pedig Németország akkori fő ellenségében, Franciaországban találta meg.

1891-1894 között több lépésben megköttetett az orosz-francia katonai szövetség, ezzel kialakult a két nagy hatalmi tömb másik tagja, a német-osztrák-magyar szövetség után. Később a britellenes célzatú német flottafejlesztés és II. Vilmos császár diplomáciai ámokfutása képében megmutatkozó német fenyegetés miatt az addig semleges Nagy-Britannia az orosz-francia szövetséghez csatlakozott.

Oroszország nagyhatalmi aktivitása a 19-20. század fordulóján Európa felől a Távol-Kelet felé irányult, azonban az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban elszenvedett súlyos orosz katonai vereség után az Orosz Birodalom kényszerűségből újra Európa, közelebbről a Balkán felé fordult, a Balkánt azonban Ausztria-Magyarország saját nagyhatalmi érdekszférájának tekintette, így adott lett volt az összeütközés terepe a két birodalom között.

Végül az 1908-as boszniai válság volt az a végső esemény, amely már kibékíthetetlenné tette Oroszország és Ausztria-Magyarország ellentéteit, és elvágta az addigi konzervatív, dinasztikus szolidaritás szálait a Habsburgok és a Romanovok között. Az 1908-as válság során a Monarchia Németország szövetségére támaszkodva látványosan porig alázta az orosz-japán háború következtében átmenetileg katonailag meggyengült, és egy nagyszabású háborúra 1908-ban teljesen felkészületlen Oroszországot. Oroszország kénytelen volt meghátrálni az osztrák-magyar és német katonai fenyegetés elől, de ezt csak átmeneti megfutamodásnak tekintette, és lázasan készülődni kezdett az orosz hadsereg nagyarányú modernizációjával a Monarchiával történő majdani katonai leszámolásra.