Ha a Monarchia idején mihelyst a nemzetiségek rájöttek,hogy mi nem akarunk nekik autonómiát adnia akkor az 1.vhban hogyhogy egész végig hűen szolgáltak minket?

Kedves kérdező!

"Brozovic tábornok" nem létezett.

Te Svetozar Boroević von Bojna tábornagyra gondolsz, aki egy tipikus, fanatikusan Habsburg-hű főtiszt volt, nem pedig horvát nacionalista.

Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségei az I. világháború előtt nagy többségükben még nem akartak elszakadni a birodalomtól, hanem a Monarchián belül akartak maguknak területi-nemzetiségi autonómiákat kivívni.

A Monarchia összetartását 5 pillér biztosította:

1.) A Habsburg–Lotaringiai-ház tekintélye, ugyanis a lakosság többsége körében I. Ferenc József császár és király rendkívüli népszerűséget élvezett, a dinasztia pedig óriási tekintéllyel rendelkezett.

2.) A hadsereg. A Habsburg–Lotaringiai-ház hatalmának legfőbb támasza a lojális hadsereg és tisztikar volt. A hivatásos tiszteket és hivatásos altiszteket feltétlen Habsburg-hűség jellemezte, a katonaiskolákban tudatosan erre nevelték őket.

3.) A katolikus egyház. A Monarchia lakosságának nagy többsége mélyen vallásos katolikus volt, akik őszintén elhitték, hogy a Habsburgok Isten akaratából uralkodnak fölöttük. Egyébként a protestánsok többsége is lojális volt a Habsburgokhoz, a zsidóság pedig rendkívüli hűséget tanúsított a dinasztia iránt.

4.) Az arisztokrácia. A Monarchia uralkodó osztálya, a soknemzetiségű arisztokrácia feltétlen hűséggel viseltetett a Habsburgok iránt.

5.) A gazdasági érdekek. A Monarchia egyik fő összetartó erejét az a felismerés adta, hogy jobb egy nagy birodalomként, gazdasági nagyhatalomként létezni.

Ezek az összetartó kötelékek 1914-1918 között csak fokozatosan gyengültek meg, majd 1918 őszén bomlottak fel.

# 4

Javasolnám, hogy komoly történészek által írt műveket olvass a Monarchiáról, mert amit leírtál, az így konkrétan nem igaz.

Magyarországon a Monarchia időszaka konkrétan aranykor volt, a "boldog békeidők", Budapest világvárossá vált, amire ma érdemes büszkének lenni a fővárosban, az mind a Monarchia alatt épült. A magyar kultúra, művészet és tudomány felvirágzott.

Már hogy hasonlított volna a Monarchia az Oszmán Birodalomra? A Monarchiában béke, rend és prosperitás honolt, egy jól szervezett állam és közigazgatás működött, mellesleg virágzott a gazdaság, a Monarchia gazdasági és katonai nagyhatalomnak számított.

Ellenben az Oszmán Birodalom egymást érték a felkelések, forradalmak, puccsok és ellenpuccsok, az egész állam az összeomlás szélén tántorgott, mellesleg a török állam koldusszegények és rendkívül elmaradottnak számított.

Magyarországon soha nem törekedtek arra, hogy megszüntessék a nemzetiségi iskolákat.

A magyarországi románok többsége az I. világháború végéig nem akart Romániához csatlakozni, mert Románia egy koldusszegény, elmaradott állam volt Magyarországhoz képest, csak a Magyarországhoz tartozó Erdélyben sokkal több román iskola működött, mint a független Román Királyságban 1914-ben.

A szlovákokat hiába édesgették volna magukhoz a csehek, amikor a cseh területek több részre tagolva (Csehország, Morvaország, Osztrák-Szilézia) az Osztrák Császárság koronatartományaiként (Kronland) léteztek csak. Tehát még Csehország sem létezett egyben, még osztrák tartományként sem, hanem csak három darabban.