Szerbia miért harcolt Koszovóért, ahelyett hogy bölcsen kihátrált volna, mint Ukrajna a krími konfliktusban?

Amikor a NATO 1999 márciusában ultimátumot küldött Belgrádba, hogy Szerbia kivonul Koszovóból és szabad bevonulást biztosít a NATO-nak, átadja a terület igazgatását vagy pedig a NATO bombázásokat indít az ország ellen, világos lehetett a szerb vezetésnek, hogy nagy túlerővel állnak szembe. A NATO a háború első napjaiban meg is semmisítette a szerb légierő, légvédelem nagy részét és nem is tudtak védekezni. Az egyetlen sikerük egy F-117 lopakodó lelövése volt. A NATO 78 napig bombázta Szerbiát, sok ezren haltak meg a háborúban, mire végre Belgrádban is belátták, hogy nincs értelme a további ellenállásnak és letették a fegyvert.

Ukrajna ezzel szemben a 2014-es krími konfliktusban képes volt reálisan felmérni a lehetőségeit és amikor az orosz katonák megszállták a Krím-félszigetet, belátták, hogy nincs esélyük egy nagyhatalommal szemben és nem vetették be az ukrán haderőt, engedve a nyomásnak kivonták azt a félszigetről. Ezzel sikerült elkerülni a háborút, rombolást, vérontást és Kijev csak diplomáciával küzd a félsziget feletti fennhatóságért. Mára már szerencsére Belgrád is elutasítja a háborút és szintén csak diplomáciai szinten küzd, hogy visszaszerezhesse Koszovót.