A magyar honvédség miért mindig az elavult keleti felszereléseket vásárolja? AK-47 helyett miért nem vesznek az amcsiktól M16 gépfegyvert?

Kedves felhasználó látszik hogy "szakember vagy".

AK 47 nincs a magyar Honvédségben. (kb 30 éve nincs) Már -ahogy valaki korábban írta -AK 63F illetve AMMSZ van rendszerben.

Az m16 szintén nincs rendszerben nálunk de az amerikaiaknál is kifutó termék, ők már M4-et használnak. A nyugati államok alapfegyverként mindenhol saját cuccot gyártanak maguknak. Pl a németek HK-t, franciák FAMAS-t osztrákok AUG-ot, britek l80-at.

Egyébként a szakma "gépfegyvert" nem ismer. Az általad írt két eszközből az ak gépkarabély, az M16 pedig gépkarabély, vagy automata puska.

"Túlsúlyos, nehéz a kezelése, és nehéz vele pontos lövést leaddni, mert iszonyatosan kileng."

Sosem fogtál még fegyvert igaz? Az összes fegyver közül ezt a legegyszerűbb kezelni, legegyszerűbb a hibaelhárítás rajta ha valami gebasz van vele ami igen ritka de megtörténhet.

A pontosságról pedig hát ha tudod a módját nagyon pontosan lehet vele lőni, megvan neki a titka nagyon egyszerű a puska szíjjat a bal karod köré csavarod így egy jó 50%-al korrigálod a kilengését. De ha lettél volna katona ismernéd ezt a pici trükköt

Az M16 / M4-es család ergonómiailag és fejleszthetőség tekintetében a legtökéletesebb fegyverek. Két fő vetélytársa az AK-74-es család és a G36-os, az FN Scar és Bushmaster ACR-t értelmetlen venni, mert az a kettő túl drága, hogy bokorugróknak osztogassák. Amit fő hibájának lehet felróni, hogy akadozhat, könnyen koszolódik önmagától, az tőle teljesen független hibás parancs eredménye. Eugene Stoner, a fegyver tervezője gázdugattyús töltő - űrítőrendszerrel akarta fegyverét rendszerbe állítani, de a Légierő (USAF) főtisztjei nem tolerálták a pár dekás súlynövekedést, így direkt gázelvezetéses lett, ami eredményeképp a lőporgázokat és más égéstermékeket visszavezetik a fegyvercsőbe és könnyen tömítődik az egész, használhatósági problémákat eredményezve.

A rövid / hosszú hátrasiklásos gázdugattyú nem a keletiek újdonsága, az FG 42-es és M1-es Garand / M14-es is ilyen töltő - ürítőrendszerrel működött.

Amivel keverik a problémát, a strapabíróság.

A strapabíróság nem azt jelenti hogy ütjük/vágjuk a fegyvert és még mindig működőképes marad. Hanem azt hogy megfelelő karbantartás mellett a fegyver képes e a hatásos lőtávon belül eredményesen leküzdeni a célt. Éppen ezért nem értem az olyan teszteket, amikor kiraknak egy M4-est, mellé egy AK-47-est, keresztül mennek rajtuk valami járművel, aztán dicsekednek vele hogy az M4-es tönkrement de az AK-47-es mindig működik. Az lehet hogy működni fog, de hogy azzal már 50 méteren sem fogja a lövész leküzdeni a célt, az is holtbiztos.

Tény hogy a hadifegyvereket megpróbálják úgy tervezni hogy a lehető legmostohább körülmények közt is megbízhatóan üzemeljen, de a lőfegyver akkor is olyan precíziós eszköz ahol jó pár alkatrésznél csak néhány századmilliméteres tűrések vannak. (igen, az AK-47 zárolásánál is, az ellenőrző idomszerek közt századmilliméterekben mérhető az eltérés).

Az AK-47-es is képes úgy bekapni a koszt a kioldó emelőnél (ez az alkatrész felelős azért hogy megfelelő reteszelés nélkül ne süljön el a fegyver) hogy a következő lövésnél szétrobban az egész fegyver. Érthetetlen marhaság, hogy az AK-47-est megfürdetik a sárban, és azután is lőni fognak vele. A koszos vízben fürdetésnél meg a vízben levő porszemcsék pár lövés alatt megdolgozzák a huzagolást, és képtelenek leszünk az 50 m-re levő mellkas nagyságú célpontot lekapni.

Lenne egy jó HK 416-osom, amely nem szenvedne a direkt gázelvezetés következményeitől, de akkor is ugyanúgy tisztítanám heti rendszerességgel.

A fejleszthetőségnél arra térnék ki, hogy bebizonyosodott, hogy az 5,56x45-ös "csak" mezítlábas harmadik világbeliek ellen jó, de a golyóállók elterjedésével nehézséget okoz az ellen leterítése, vagy a tereptárgyak is jól védenek ellene, ilyenkor kell 6,5-ös Grendelre / 6,8-as SPC-re vagy akár .300-as Blackout-ra (7,62x35-ös) lépni, és kalibercserénél általában dobhatják az egész fegyvert, a lőszer méret változás miatt másik tár, tárfészek, cső, zárszerkezet, hüvelyvonó stb a nagyobb vagy kisebb lőportöltet miatt a gázvissza vezetés is változik, de mégis megoldották, hogy az 5,56x45-öst tüzelő gépkarabélyoknál csak csőcserét kelljen foganatosítani és utána ugyanúgy használható legyen a fegyver.

By keeping the M4/M16 in mind as the primary host during load development the designers were able to work up a host of cartridges that would satisfy not only the ballistic requirements set forth but also ensure mechanical reliability with the fewest changes to the weapon itself, with only a simple barrel change being necessary for a complete conversion.[9]

Ergonómiailag pedig:

Az Oroszok az infrabakos megoldásban gondolkodtak, ami már 59'-ben sem számított különösen jó megoldásnak, manapság pedig egyenesen nevetséges. Gyakorlatilag egy egyszerű fegyver karbantartásnál is sokszor már "buzergálni" kell az irányzóberendezést, majd a karbantartás végén kb. a mázli függvénye hogy az irányzóberendezés ugyanoda megy e vissza.

Az a probléma, hogy még akkoriban az AK tervezésénél nem vették figyelembe, hogy mi van, ha majd erre a fegyverre egy távcsövet vagy bármilyen más irányzóberendezést szeretnének rakni. Így ugye az AK-ra rárakták azt a híres tokfedelet és minden műveleti és karbantartás utasításnál már az elején benne van, hogy tokfedél levétele. Igen ám, de ha alacsony az irányzóberendezés akkor azt is le kell venni. (vagy jobb esetben fel kell hajtani mint az AK-12-esnél vagy Zenit tokfedélnél) Ez pedig sehogy sem szerencsés dolog. Gyakorlatilag az AK-ra lehet nyugati szereléksínt rakni, mint az AK-74M3-nál és más ilyen modernizáltaknál, akkor is minimálisan visszásak.

A G36-osnak alapból fura válltámasza van, amit próbáltak többször modernizálni és túl magasan van az irányzéka.

A lőtávot illetően ritka, hogy 400 - 600 m-en lövi egymást a két csapat, inkább 50 - 100 méteren zajlanak a (városi) tűzharcok, de más terepen is igaz ez, ettől függetlenül mindkét vagy mindhárom gépkarabéllyal villás támasszal, előagymarkolattal és megfelelő optikával hozható a 4 - 600 m-re való eredményes lövészet.

A hazai Kalasnyikovok története minden volt, csak nem költségkímélés és ésszerűség. Felújítani valamit mindig többe kerül, mint venni egy másikat,(hogy ez tényleg egy misi-e? egy olyan országban ahol másfél milliárd egy kilométer autópálya, simán belefér), így lecserélni a teljes állományt is normális, sőt a legésszerűbb megoldás.

A Magyar Honvédség 2009-2018. közötti időszakra vonatkozó 10 éves Stratégiai Terv időszakában mintegy 7700 gépkarabély modernizálása tervezett. A program végrehajtására megközelítőleg 7,26 MrdFt került betervezésre 2009-2014. közötti időszakra.

Nem tudom kit néznek hülyének a Honvédelmi Minisztériumban, azt hiszik, nem tudunk osztani, és nincs internet, hogy utána nézzünk mindennek?

7700 gépkarabély modernizálása = 7 260 000 000 Ft.

1 gépkarabély modernizálása = 942 857 Ft. = 4,000 USD.

Ellenben egy HK 416-os, ami alapból tudja mindazokat, amikért kellett külön modernizálgatni az AK-63-ast, 1750 $ és csőcserékkel rendkívül sokoldalú fegyverré tehető, 228 mm-es (9 hüvelyk) csővel kompakt gépkarabély, kiváltva a géppisztolyokat és PDW-ket, stanard csőhosszúsággal gépkarabélyként és "golyószóróként" alkalmazható és 505 mm-es (19 hüvelyk) csővel DMR-ré léphet elő. Vagy az előző posztban említett, minimális változatásos kalibercsere is.

Az egészet súlyosbítja, hogy a beígért 7,700 példány helyett 150 - 200-at modernizáltak ...

#17:

A kérdező a mostani állapotokra gondolt, hogy miért azokat "modernizáljuk" lecserélés helyett.