Parancsnoknak mindig tavolsagtartonak kell lennie az allomanyaval?

Egy parancsnoknak nem barátai vannak, hanem katonái.

Akiket természetesen a családjának tekint, azonban az emberek képesek arra, hogy a barátságos viszonyra úgy reagáljanak, hogy nem tisztelik a feljebb valójukat.

Megnehezíti a döntéseket, amik nem megengedhetőek. Illetve kivételezéshez vezethet és sok hasonló csapatbomlasztó történéshez.

Nem véletlen van úgy ahogyan.

Igen, mert ha haverkodsz, másnap már ő akarja eldönteni, hogy mi van.

Legegyszerűbb rászarni az egészre, azt nézni, hogy lehet nekik betenni.

Jellemzően mindenütt a harcoló alakulatok működnek a legalakisabban, itt a legnagyobb a távolságtartás. A szolgálati feladatok végrehajtása alakias, de azért simán elmegy sörözni rajparancsnok a legénységi állományúval, szakaszparancsnok a századparancsnokával, de ilyenkor még tegeződve is jobban van látványos tiszteletmegadás. A két szinttel magasabb parancsnokot már, rendfokozat+úr megszólítassal szólítják, ha az néha le ül velük egy asztalhoz.

Kiszolgáló alakulatoknál, törzseknél természetesebb a közvetlenség 1-2 szint beosztás különbségnél, azért mert itt nem csak gépies feladatvégrehajtás kell, fontos, hogy a beosztott ki merjen állni szakmai véleményével. Pl. egy repülőszerelő őrmester a ba...megezésig is merjen ellentmondani közvetlen parancsnokának, hogy márpedig ő nem adja a nevét a repülő biztonságosságához, amíg nem kerül bele x új alkatrész. De ugyanilyen fontos, hogy pl. egy törzsben levő őrnagy is merjen konfrontálódni parancsnokával, ha az egy művelethez nem akar elegendő erőt biztosítani. Ahhoz pedig, hogy ezen összetűzések ellenére is érezhessék, hogy egymással jóban vannak, egymásban továbbra is bízhatnak, ilyen helyeken közvetlenebb a viszony, gyakori a tegeződés munka során is.