A haborukat miert nem igy inteztek/intezik el?

Nyilván ha te meg én elkezdünk veszekedni mondjuk azon, hogy Erdély jogosan Romániához, vagy Magyarországhoz tartozik-e, akkor nem fog miattunk a 2 nép egymásnak esni, és háborúzni.

Királyok, diktátorok, vezetők esetében ez máshogy van, mert ők képviselnek valamit. Egy eszmét, egy véleményt, egy gondolkodásmódot, vágyakat, amikért az emberek harcolnak. A németek sem kifejezetten Hitler miatt mentek a háborúba, hanem azért, amit Hitler képviselt, amit ő elhitetett az emberekkel. Az eszmékért, meggyőződésekért, a népért hazaszeretetből és nagyravágyásból. Ezek a háborúk nem egy-egy ember miatt zajlik le, hanem sokkal nagyobb dolgok miatt.

Persze kell valaki, aki "kimondja a végső szót", aki beindítja az egészet, aki megteszi az első lépést, ezek általában a vezetők. Ha nem a vezetők, akkor pedig a háború kirobbantása után lesznek azok.

Hitler sem egyből azzal kezdte.

Először szónokolt, mondott mindenkinek minden szépet, úgy beszélt, amit az emberek szerettek hallani.

Hitler a munkásságnak munkaalkalmat és több bért, a parasztságnak földet ígért, a kisiparosokat és a kereskedőket a nagy tőke visszafogásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiséget alkalmazással, a leszerelt tiszteket nagy hadsereg létrehozásával hitegette. Szerepelt programjában a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás fejlesztése. A nagytőkét hódító tervekkel és marxizmus kiirtásának ígéretével nyerte meg, de a pártprogram a tömegek meggyőzése érdekében tőke-ellenességet is tartalmazott.

Aztán végre a választáson relatív többséget szerzett, kinevezték kancellárrá, de egy sor intézkedés kellett, hogy valódi hatalma legyen, amit nem kell másokkal megosztani.

Sorra betiltotta a pártokat, rohamcsapatai és a propaganda segítségével igazolta a többi jobb és baloldali párt eltüntetését, a demokrácia intézményeit fokozatosan bontotta le, az ellenzék vezetőit és egyes tagjait börtönökbe és koncentrációs táborokba vetették.

Megszervezték a Gestapót, betiltották a szakszervezeteket, még a saját berkein belül is leszámoltak az ellenzékkel, méghozzá kőkeményen.

Sorolhatnám, de akár könyveket lehetne erről írni, illetve írtak is, elolvashatod, sok kellett ahhoz, hogy eljussanak a háborúig, amikor már öngyilkosság lett volna szembekerülni a kiépített hatalommal.

Elég volt neki a hatalom közelébe kerülni és megragadta, kiépítette a diktatúrát, bár azért még így is voltak merényletek ellene, de még szerencséje is volt és megúszta.

A kommunista pártnak sem volt soha több tagja, mint tíz százalék, ennyi emberrel már lehet uralni egy társadalmat, ha a hatalom eszközei is rendelkezésre állnak, például a hadsereg, a rendőrség, meg a pénzügyi vezetés.

Néha kell a tömegnek egy kis biztatás és lehet terelni a nyájat.

A saját embereit nem teszik ezek ki a veszélynek, azok a juhászkutyák, a terelők, így eltudják a céljaikat érni és irányítani a tömeget, ahogyan csak akarják.

Tanulságos dolog ám ez, Hitler korántsem az az idióta, őrült vezér volt, ahogyan azt ma néhányan beállítják, hogy senkinek ne legyen szimpatikus, így az újabb korosztályok nem ismerik fel a veszélyeket, nem tudnak tanulni a történelemből. Igenis intelligens ember volt és tehetséges politikus, akinek egy csomó jó, sőt kiváló tulajdonsága volt.

Megtudta találni például az embereit, akik segíthették, mind katonailag, mind a gazdaság, a propaganda, vagy a pénzügyek területén és még meg is tudta magát szerettetni sokakkal, a tűzbe mentek érte az emberek.

Aki meg nem, annak annyi volt, ha kinyitotta a száját, így inkább befogta és gyakorlatilag nem volt ellenzéke, azt csinált, amit akart.

Tudott ám megnyerő is lenni, amit a propaganda kellőképpen kidomborított azoknál, akiknél kellett, mert akiket a halálsorra kísértek, azokkal már nem kellett jópofiznia, ott már a nyers valóság érvényesült, de ezt csak azok láthatták, akiknél már mindegy volt, úgysem mesélhették el többé.