Szerintetek Franciaország bevezeti azt valaha, mint Szerbia, hogy mindent úgy írnak, ahogy ejtenek?

Inkább tovább cifrázzák.

(Gondolkoztam rajta, hogy franciául tanulok, de néhány lecke után feladtam -pár lényeges szót, mondatot tudok, de ha le van írva, nem biztos, hogy tudom, hogy miről van szó.)

A francia nyelv kiejtese joval logikusabb es szabalyozottabb az angolnal peldaul. Az elejen nehez, de kesobb mar nem okoz problemat.

Az angol irott nyelv koszono viszonyban sincs sokszor a kiejtessel.

Csak egy pelda: a "could" szo eredetileg nem tartalmazta az L betut (tehat a coud-alak meg logikusabb is volt kiejtesileg), de beletettek a should es a would mintajara, annak ellenere, hogy az L betut egyik szoban sem ejtik ki.

Ami meg nagyobb katasztrofa, az a kelta nyelvek kiejtese, mint pl az ir nyelv.

Na ott az iras tenyleg nem tukrozi a legtobb esetben a kiejtest.

Pl: könyv: leabhar kiejtve löur ahol az "öu"-t az -eabha- resz jeloli. Ezt a betucsoportot mas szavakban szinten mashogy ejtik.

Egy köszönes: Dia dhuit! Na mi a kiejtes? "Dzsia röcs".

Szoval a francia egyaltalan nem olyan veszes, en tanulok franciaul es konnyen bele lehet jonni. Az angol kiejtesbe is sokan gyorsan belejonnek, pedig az logikatlanabb a francianal.

"mindent úgy kell írni, ahogy hangzik."

Csakhogy a franciának a j-betű zsének hangzik, ahogy a magas mássalhangzók előtt álló g-betű is, az s pedig sz-nek. Hogy csak néhány apró példát mondjak. Az ou-u, c-k stb. betűkről nem is szólva.

Akkor szerinted milyen alapon változtatnák meg? A magyar kiejtés szerint? Nonszensz.

A francia nyelv írása és kiejtése kis túlzással csak egy abszolút kezdődek nagyon nehéz. Valójában ha valaki belejön, onnan már kb mindent ki tud ejteni, mert az íráshoz kiejtési szabályok vannak, és abból sem egetrengetően sok. A francia írás történelmi. Régen kb mindent kiejtettek amit leírtak, a kiejtés viszont az évtizedek folyamán folyamatosan egyszerűsödött, míg az írás ugyanúgy maradt.

Az egyszerűsítésnek amúgy nem lenne értelme. Most amellett, hogy egy anyanyelvűnek az ilyen írás eleve abszolút hibásan és aluliskolázottan hat, nem lehet ezt csak úgy leegyszerűsíteni.

Például:

mi - nous Ez kiejtve : "nu"

Viszont ha a következő szó magánhangzóval vagy H-val kezdődik akkor a kiejtés "núz"

Sok szó egyesszáma és többesszáma a kiejtésben ugyanaz, mert a szó végi -s néma. Akkor ha ezt írásban is likvidálnák, nem lehetne sokszor különbséget tenni az egyes- és a többesszám között.

Egy megjegyzés:

az -oi-t a franciában "oá"nak ejtik és nem "a"-nak. Tehát trois - troá, croix - kroá

A kiejtés mindig a szabályhoz igazodik, tehát az oi-t minden esetben oá-nak ejtik, ha az o meg az i diftongust alkot.

Rengeteg nyelv van, aminek az írása köszönő viszonyban sincs a kiejtéssel. A kelta nyelveket már leírták, az angol szintúgy jóval logikátlanabb a franciánál, de az én kedvenc példám a tibeti nyelv.

A tibeti nyelv írását utoljára kb 1200 éve reformálták.

Na ott az írás tényleg nem tükrözi sokszor még minimálisan sem a kiejtést, mert a tibeti írás azon az elven alapszik, hogy vannak "külső" és "belső" betűk, a külsőket pedig nyugodtan lehet ignorálni. Igen, csak mikor melyik betű a külső azt szavanként meg kell tanulni. Ráadásul egy néma betű is megváltoztathatja a maradék betűk kiejtését.

Például:

A tibeti nyelv tibetiül dbus.

Szerinted ezt hogy ejtik ki? Így: ü

De írok még pár példát.

(tibeti szó - kiejtése)

grags - "tha"

grogs - ro

bsgar - ka

bskams - kam

Vagy például vannak szavak amiket mind máshogy írnak, de a kiejtése mindegyiknek teljesen ugyanaz.

Kiejtés: tup

Szavak, amelyeknek "tup" a kiejtése:

sgrub, Nbrub, Ndrub, bsgrubs, bsgrub

És nem, nincsenek tiszta szabályok mint a franciánál, szóval mindegyik szónak a kiejtését a szóval együtt meg kell tanulni.