Feltámadhat-e a porosz militarizmus?

A történelmet általában a békés és a háborús időszakok váltakozása jellemzi. Ez egy körforgás.

Lebutítva úgy is lehet mondani, hogy a békés idők gyenge embereket termelnek, a gyenge emberek háborús időket termelnek, a háborús idők erős embereket termelnek, az erős emberek megvívják a háborút és békés időket termelnek, aztán újra és újra az egész a végtelenségig. A legutóbbi erős emberek a második világháborúban estek el, vagy azóta öregségben betegségben. A megmaradt és azóta élő gyenge emberek liberalizták a kontinenst, feladták a közös kultúrát, szellemiséget, önként lemondtak az identitásukról, helyébe az individualizmus az önzés, a lustaság, az érzelgősség lépett, szabad utat engedve ezzel a népvándorlásnak ésaz olyan elmebeteg ideológiáknak mint a multikulturalizmus vagy a feminizmus vagy a ratyilobbi. Közben érkezik egy erőszakos nép meglehetősen erőszakos vallással az iszlámmal, ami majd a gyenge összefogásra alkalmatlan liberális embereket elsöpri elpusztítja egy újabb háború keretein belül. Na ebben a helyzetben, azok az országok ahol nem lett túltolva a liberalis agyrém ők majd ellenállnak harcolnak, a túl liberálisakat pedig elsöpri az ellenség.