Ki az Európa Unió elnöke és hol a parlament és ki választja meg a politikusokat, akik benne dolgoznak?

Helyes válasz: senki. Ugyanis Európa Unió sem létezik, elnöke sem létezik.

Itt különösen fontosak a pontos fogalmazások.

Van Európai Unió. Ez egy bonyolult szervezetrendszer, amelyben a szerepek szigorúan szabályozva vannak, mégpedig úgy, hogy túlhatalma egyetlen szereplőnek se lehessen. A fontosabb szervezetek:

- Az Európai Tanács elnöke (2019. december 1. óta Charles Michel)

- Az Európai Bizottság elnöke (2019. december 1. óta Ursula von der Leyen)

- Az Európai Parlament elnöke (2019. július 3. óta David Sassoli).

Ezen túl számos szakterületet külön Bizottság vezet.

Kedves 17/L!

Szerintem mondták már neked, hogy a házi feladat lényeget a te munkád és nem az hogy leírd valakiét.

Használd az internetet információ keresésére, hiszen ez a feladatod és nem az hogy valaki összeszedje neked az információkat!

Írd be a google-ba a keresőszavakat majd legalább a wikipédiát olvasd el egyedül és alkosd meg a feladatra a magad válaszát! A feladat az volt hogy TE nézz utána az Európai Uniónak - nem olyan nehéz.

17 éves koromban már volt némi fogalmam a dolgokról.

Szerintem neked is lenne.

Bocsi, ha nincsen, és nem teszed oda magad, örökre hülye maradsz.

Olvasd már el azt az anyagot amit írnak róla!

[link]

Azért nem érted, mert csak egy szempontból vagy hajlandó nézni a dolgokat, minden mást elutasítasz (nem tudatosan). A világ nem ilyen szimpla. 10 ember esetén elég egy ember, aki irányít. 100 ember esetén már több kell, mert egy nem tud mindenre figyelni. 1000 embernél már szervezetek vannak külön funkciókkal, mindegyik élén egy ember. 400 millió ember tevékenységének összehangolása teljesen másképp működik, mint képzeled.

A legfőbb baj, és ez itt szinte minden írásban előfordul témától függetlenül, hogy sokan az embert tárgynak nézik. Szabály, tiltás, börtön, miegymás. Aki nem tesz meg valamit, amit kéne, megbüntetjük. Azért, mert mást nem tudunk kitalálni, túlságosan tudatlanul szemléljük a dolgokat.

Az ember nem tárgy, hanem akarattal, célokkal, cselekvéssel bíró lény, akinek nem feltétlenül ugyanaz az elképzelése, mint a másiknak. Ezért a normális együttélésre kizárólag konszenzus (azaz megegyezés) alapján lehet jutni. Például te azt mondod, iskolába reggel nyolctól kettőig kell tartózkodni. Én meg azt, délután kettőtől este nyolcig. Kinek lesz igaza és milyen alapon? Te leszel az erősebb és délelőtt lesz iskola? Oké, én meg elszabotálom. Semmikor nem lesz iskola. Ez a legrosszabb. Bármennyire nem tetszik, meg kell egyeznünk. Utána mindketten ugyanazt fogjuk akarni. Most képzeld el ezt 400 millió emberrel.

Az Unió gyakran lassú, pocsék és sokan szidják, lenézik. Akik lenézik, nagyon buták. Nem értik működése lényegét, tárgynak képzelik az embert, majd csodálkoznak, hogy semmi nem működik.

Azt kell megérteni, hogy a következő lehetőségek vannak. 1. Az embereket tárgynak nézzük. Ebből az fog következni, hogy megszabjuk nekik, mit tegyenek. De ők ezt másképp akarják. Ezért előbb utóbb diktatúra lesz a dologból, ahol páran kitalálják mi legyen, a többinek meg ezt kell tennie. Aki nem akarja, lecsukják. Ez az elején hatékonyabbnak tűnik, utána zülleni kezd, végül véresen megbukik, és sokkal hátrébbról lehet újra kezdeni. Ez van ma nálunk. 2. Tudomásul vesszük, hogy minden ember akarattal rendelkezik. Ezért egy bonyolult struktúrát hozunk létre, amelynek lényege a konszenzuskeresés, tárgyalás, megegyezés. Erre hozunk létre szervezeteket. Mégpedig úgy, hogy egyik se tudjon a másik fejére nőni, mert az diktatúrához vezet. Láthatod, az USA-ban mennyire erősködött Trump, de nem hagyták. Egyetlen okuk rá az volt, hogy nem akarnak diktatúrát.

Talán most már meg lehet érteni, az Unióban NINCS miniszterelnök. A második világháború mérhetetlen pusztításai után, 1952-ben a franciák és németek arra gondoltak, ennek elkerülésére egy olyan szervezetet kell létrehozni, ahol kizárólag megegyezni lehet. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ne lehessen senki abszolút úr, a többi meg bosszúra éhes vadember. Ha megegyeztünk, akkor ugyanazt akarjuk. Akkor mindannyian ugyanazért dolgozunk, ez a leghatásosabb. Csakhogy zűrzavarból indultunk és nem sokkal vagyunk előbbre. De hogy itt majd nyolcvan éve nem volt háború, ez ennek köszönhető.

Ennek jegyében sok szervezet van, mind mást csinál és egyik se főnöke a másiknak. A Parlament alkotja törvényeket, de nem helyezheti hatályba. Viszont olyan érvényes szabály se lehet, amit a Parlament nem hagy jóvá. A Tanács tagjai az államfők, és ők döntenek arról, egy törvény működjön-e a tagországokban (ha megszavazzák, akkor ezek az államfők otthon is el tudják érni ugyanezt). A miniszterek tanácsa a részletkérdésekkel foglalkozik. Mondjuk a Parlament hoz egy törvényt arról, hogy az Unió közösen vesz vakcínát a világban. A Tanács azt mondja, ez jó, minden állam parlamentje tegye a jogrendjébe. A miniszterek tanácsa erre kidolgozza, ki tárgyaljon, mik a feltételek stb. (mert ők ennek a szakértői). Aki ezt megszegi, az Unió Bírósága szabja ki rá a szankciót (ez ránk például nem érvényes, mert Orbán nem szavazta meg, így nálunk ez nem kötelező, cserében azokban a szervezetekben semmi keresnivalójuk a magyaroknak, és sok egyébből - pénzből is - kimaradunk emiatt - csak ezt itthon nem propagálják, mert kínos). Az előbbi vakcínát pedig a Központi Bank fizeti. Amit bviszont a Számvevőszék ellenőriz, és ha valami nincs rendben, viszi a Bíróság elé. Mert a Bank nem tikolhatja el, mint nálunk a MNB.

Megértem, diktatúraszabályain nevelkedett ember ezt nehezen érti, túl bonyolultnak tartja. Ez a bonyolultság a záloga annak, hogy az Unióban soha nem lehetnek Orbánok. Böki is a csőrét az itteni miniszterelnöknek. De esélye nagyjából nulla.