A kelet-európai országokban miért nem sikerült olyan "ipari forradalom", mint mondjuk Kínában,Japánban?

Kérdező, tanulj történelmet!

Nálunk is volt "ipari forradalom", ahogy olyan ipari forradalommal is megpróbálkoztak mint Kínában. Mi voltunk a vas és acél országa.

Apró szépséghibája volt az elképzelésnek hogy nem volt vasunk sem meg más olyan nyersanyagunk sem amivel ez megvalósítható.

Kína hatalmas ország, sok a nyersanyaga is és rengeteg ember él ott akik vagy az iparban találnak munkát vagy sehol.

A modern ipari forradalommal meg most kezdenek foglalkozni, ezért van most 600 elsőéves egy informatika szakon a Műszaki Egyetemen, ezért épült ki az 5G hálózat, ezért támogatják az önvezető autóknak épített pályát, ezért próbálnak idecsábítani olyan cégeket vagy a meglévő cégeknek olyan egységeit, amik kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak és ezért próbálják erősíteni az űrtechnológiában való részvételünket is.

De ez nem változtat azon hogy ez egy kis méretű ország, jelentősen a mezőgazdaságnak kedvez a fekvése és varázsütésre nem lehet megváltoztatni az itt élőket sem.

Ez azért alakult így, mert amikor a tőke elkezdett mobilabbá válni a világban, Kína más utat választott, mint a rendszerváltáskor Kelet-Európa, és ők gondolkodtak helyesen.

Kínában is beengedték a tőkét, de igyekeznek abban társadalmi részesedést szerezni. Konkrét példa: amikor a Volkswagen céget alapított Kínában, az állam társadalmi részesedést kért benne. Az állam képviselői résztulajdonosként, részvényesként ott vannak ezeknek a vegyes vállalatoknak a menedzsmentjében, és minden olyan döntést meg tudnak akadályozni, amely szembe menne az ország érdekeivel. Nekik nem nagyon kell rettegniük attól, amitől Magyarországon állandóan rettegnek, hogy mi lesz, ha kimennek a nagy cégek. Ott a társadalmi érdekek benne vannak ezekben a cégekben. El tudják érni, hogy ezek a cégek Kínában fejlesszenek, Kínában hozzanak létre kutatóközpontokat. Sőt, maga az állam is hoz létre kutató-központokat, olyan kutatásoknak is teret nyújtva, amelyek túlmutatnak a cégek aktuális célkitűzésein.

Itt jönnek a képbe az úgynevezett SOE-k (state owned enterprises), legalábbis a kínai kormányzati portálok így hivatkoznak rájuk angol nyelven. Kínában az állami vállalati szektor elképesztően erős. Rengeteg állami kutatóközpontot hoztak létre, olyan kutatások támogatására, amelyeket a magánszektor nem finanszírozna, mert ezek a kutatások csak hosszú távon fognak majd értelmet nyerni. A befektetők a költségek a rövid-távú, minél gyorsabb megtérülését szeretik, sok kutatás, sok projekt viszont csak hosszú évtizedek múlva nyer majd értelmet. Ezen a téren Kína már messze megelőzi a korát, kutatás-fejlesztés terén lassan beéri az USA.

Ehhez hozzájön az is, hogy Kína nem privatizálta úgy szét a bankrendszerét, mint Kelet-Európa a rendszerváltáskor. Sok állami bankjuk van - ezek gyakran funkcionálisak, egy-egy területet támogatva, pl. mezőgazdaság stb. -, ezek pedig a befektetéseiket visszaforgatják a kínai társadalomba. Ez volt Kína kiugrásának igazi kulcsa. A nagy befektetések, amelyeket véghez visznek, nem néhány oligarcha kezében összpontosulnak - persze vannak oligarchák ott is -, hanem vissza tudják forgatni a saját gazdaságukba, a saját társadalmukba. A kínai bankok olyan forrásokkal árasztják el a SOE-okat, amilyen forrásokról európai cégek nem is álmodhatnak. És persze a kutatás-fejlesztések állami tanácsa (Development Research of State Council of the People's Republic of China) csinál magáncégekkel is közös kutatási programokat. Nekik is tolnak ezekből a forrásokból, ezért magáncégek is szeretnek Kínában fejleszteni, mert sok állami forrást kapnak ezeken a közös projekteken keresztül.

És hát mit csinált Kelet-Európa... Kiszolgáltatta magát a külföldi tőkének, és azon retteg, hogy mi lesz, ha összecuccolnak... Ennyit ért a neoliberális felfogás. Egyébként azt, amit Kína megcsinált, a kelet-európai térség is meg tudta volna csinálni. Beengedni a tőkét, de feltételekhez kötni. De Kelet-Európában ilyesmiben nem gondolkodtak, hanem mindegyik ország egymással versenyzett, hogy ki tud több tőkét bevonzani, és ki tud jobban csontig benyalni annak, minél megalázóbb és előnytelenebb feltételekkel elszívni a beruházásokat a környező országok elől. Itt mindenki csak a másik alá akart licitálni, aminek ez lett az "eredménye". Persze ha a V4 nem a nacionalista pöffeszkedésről meg a funkciótlan melldöngetésről szólt volna, hanem a térség közösen fellépett volna, beengedve a tőkét, de egységesen előnyös feltételekkel, nem szolgáltatta volna ki magát a régió.