A franciák és az angolok miért voltak olyan nagy ellenségek?

Az uralkodóházak nemegyszer házasodtak egymással, az aktuális politikai viszályok csökkentése érdekében, de ez később újabb nézeteltérés forrása lett, ugyanis a rokoni kapcsolatokból kifolyólag jogalapot tarthattak egymás királyságára, vagy annak egy részére, ilyen volt a francia spanyol örökösödési háború is.

Főleg az angolok igyekeztek a kontinensen is megvetni a lábukat, Franciaországi birtokaikhoz nemcsak ragaszkodtak, hanem bővíteni is akarták őket.

Aztán később a gyarmatosítás során rivalizáltak, nemegyszer összeakadtak a terjeszkedés során, például észak-Amerikában.

Ide sorolnám a napóleoni háborúkat is, amelyben a britek semmiképpen nem akartak behódolni a franciáknak és a sorozatos tengeri győzelmek után a szárazföldön is sikerült térdre kényszeríteni a császárt.

Ellenben nem voltak mindig ellenségek, szó sincs róla, mert igaz ugyan, hogy az anglikánná vált egyház alapvetően szemben állt a katolikus francia egyházzal, de például a spanyol hegemónia ellen harcoló Franciaország szövetségesre talált egy időre Erzsébet angoljaiban, akiket a spanyolok szintén támadtak, bár ez a vallási különbözőség amit említettem, szintén komolyan befolyásolta a kapcsolataikat, a rövid baráti időszakokat hosszabb háborús, vagy legalább semleges időszakok váltották fel, mert a birodalmaik érdeke ezt kívánta.

Valóban, az első világháború előtt a britek a németekkel való szövetségre hajlottak a franciák ellen, mindaddig, amíg a Kaiser komoly flottaépítésbe nem kezdett, ám az veszélyeztette a nehezen kiharcolt brit tengeri hegemóniát, amivel a britek a világbirodalmukat biztosíthatták, ezért elfordultak a németektől a franciák felé, akkor ezt diktálta az érdekük.