A kapitalizmusnak van hasonló horrorisztikus szégyenfoltja, mint a kommunizmusnak a Nazino-sziget kannibalizmusa?

Már hogyne lenne.

A kapitalizmusnak, ha nem társulnak hozzá szociális intézmények (vagy nem működnek jól), velejárója a kevésbé versenyképesek lemaradása, elszegényedése (majd idővel, kevésbé tudás alapú lét révén (kevésbé ad szaporodási előnyt az intelligencia), a szegénység kiváltó és fenntartó emberi tulajdonságai idővel beépülnek a genetikai kódba is).

Majdnem egymilliárd ember él nyomornegyedekben, és több százmillióan olyan körülmények közt, ahol a népességet a rendelkezésre álló élelem korlátozza, és az éhhalál a mindennapok szerves része.

A kapitalizmus az emberi ösztönökből következő legtermészetesebb, és egyben az egsik legkegyetlenebb viselkedési forma.

A szocializmus ezzel ellentétben szolgálhatná a közjót, de két hatalmas gond van vele:

1. csak ideológiai alapokon nyugvó tudományosan kidolgozott rendszerben működhet, az érveit az emberiség érdekében mindenkinek meg kell ismernie és elfogadnia.

2. A gyökeresen másképp gondolkodókat, a személyes hasznot előtérbe helyezőket (tehát lényegében aki természetes módon viselkedik) révén a nézeteik könnyen fognak vonzóvá válni, hatékonyan el kell halgattatnia.