A 2008as orosz-grúz háború miért nem okozott ekkora felfordulást, mint az orosz-ukrán háború?

Pont azért, amiért a Krím annektálása sem.

Mert a nyugatnak amúgy nagyon nem akaródzott felvállalni egy konfliktust Oroszországgal, és remélték, hogy előbb-utóbb Putyin megáll.

De végül a tavaly februári támadás után belátták, hogy nem működik az, hogy félrenéznek, mert ennek csak az lesz az eredménye, hogy a ruszkik egyre újabb és újabb területfoglaló háborúkba kezdenek.

Pont ugyanez volt a náciknál is.

Félrenézett a nyugat, amikor a nácik beavatkoztak a spanyol polgárháborúba.

Félrenézett a nyugat az Anschuss miatt.

Félrenézett a nyugat Szudéta-vidék elcsatolása miatt.

Félrenézett a nyugat egész Csehország megszállása miatt.

Mindezt azért, mert nem akartak háborút, és mert remélték, hogy csak megáll előbb-utóbb Hitler.

Aztán jött a lengyelek elleni támadás, ez volt az a pont, hogy a nyugat megértette, hogy Hitler nem fog megállni magától - valakinek tehát meg kell állítani.

Ezen már én is gondolkodtam, talán a következő okai lehettek:

- Grúzia kis ország, Ukrajna viszont nagyobb, geopolitikai, stratégiai szempontból sokkal fontosabb az USA, NATO, EU számára.

- A háború csak hat napig tartott, néhány száz halott volt, így mire kibontakozhatott volna egy nagyobb válság, már le is zárult a háború.

- A háborút Grúzia indította meg, így bár ment az oroszellenes propaganda akkor is, de az kevésbé tűnt hitelesnek.

- Talán Nyugaton is belátták, hogy a vitában nincs meg a morális fölény, mivel Oroszország is csak azt csinálta Grúziában, amit a NATO csinált Szerbiában, így elnézőbbek voltak. 1999-ben amikor Milosevics próbálta katonai erővel legyőzni a szeparatistákat, a NATO döntött a katonai intervenció mellett és 2008 februárjában elismerték a NATO által megszállt/felszabadított Koszovó függetlenségét. 2008-ban a grúz elnök Szaakasvili döntött úgy, hogy leszámol az oszét szeparatistákkal, elfoglalja Dél-Oszétiát, azonban a háború, kibontakozó humanitárius válság indokot szolgált Oroszországnak a katonai beavatkozásra és a következő hónapban el is ismerték Dél-Oszétia és a másik szakadár tartomány, Abházia függetlenségét. Ez nyíltan is egyfajta visszavágás volt a NATO-nak, amiért azok az év elején elismerték az orosz szövetséges Szerbiáról leválasztott Koszovó függetlenségét. Így lett egyfajta egál a politikában. Oroszország sem ment tovább, nem annektálta a megszállt/felszabadított államocskákat.

- 2014 márciusában még tovább ment Oroszország, akkor annektálta is a Krímet a függetlenségének elismerése után. Viszont az békésen lezajlott, nem volt háború.

- Akkor is a súlyosabb szankciók a kelet-ukrajnai válság gerjesztése miatt jöttek, mivel az egy elhúzódó válságot okozott, a politikusok úgy érezhették, hogy muszáj cselekedni és volt is idő a válaszlépések kidolgozására.

Viszont utólag visszagondolva valóban érdekes, hogy akkoriban a Nyugat (főként Németország, Franciaország) azt képviselte, hogy nem létezik katonai megoldás a konfliktusra, a Donbasz helyzetét diplomáciai úton kell rendezni, most pedig az orosz-ukrán háborúban már inkább azon az állásponton vannak, hogy nem létezik diplomáciai megoldás, tárgyalások helyett katonai úton, fegyveres csapásokkal, támadásokkal kell rendezni a helyzetet és Ukrajnának nincs szüksége politikai kompromisszumokra, csak pénzre, fegyverekre, kiképzésre, hírszerzési támogatásra, mindent meg kell adni neki, hogy megnyerjék a háborút.

- Valószínűleg az oroszok brutalitása, túl nagy étvágya (újabb területek annektálása) és szemmel látható gyengesége is szerepet játszott abban, hogy ez átfordult Nyugaton és ideológiai harc is lett belőle, hogy most már le kell győzni Putyint és Oroszországot, mint egykor Hitler Németországát. Viszont sokan megfeledkeznek róla, hogy Putyinnak atombombái vannak, a háború eszkalálásának katasztrofális következményei lehetnek Ukrajnában.

- Kimaradt, de a 2000-es években még nagyban folyt a globális háború a terrorizmus ellen. Ebben Oroszország is partnere volt az USA-nak, NATO-nak. Nem akarták végképp elidegeníteni Oroszországot, akkoriban még bíztak benne, hogy lehet egy partneri viszony a jövőben és Oroszország is elfogadó lesz a NATO bővítések felé, nem érez stratégiai fenyegetést vagy ha vannak is aggályai, arra túl gyenge, hogy tegyen is valamit, ezért is döntöttek úgy a 2008-as bukaresti csúcsún a NATO vezetői, hogy a jövőben Ukrajna és Grúzia majd a NATO tagjává válhat.

#3

Sok szempontból sántít a hasonlat. A 2022-es háború alapvetően nem területszerző háború, nem annak indult, hanem a célja az ukrajnai rezsimváltás, az elnök, kormány lecserélése volt. Mivel ez kudarcot vallott, ezért találták ki nyáron a Kremlben, hogy másfajta sikereket próbálnak majd elérni, felmutatni.

Lengyelországnak védelmi garanciát adott Nagy-Britannia, ezért a lengyelországi háborúból nagy európai háború, világháború lett. Ukrajnának nem adtak védelmi garanciákat, nem lett NATO tag. NATO tagokat nem mer megtámadni Oroszország, félnek a NATO-tól és az USA-tól, ők is látják, hogy sokkal gyengébbek. Csak nukleáris arzenálban egyenrangúak.

A konfliktus inkább az előző hidegháborúhoz hasonlít, amikor a nagyhatalmak a befolyási övezetekért harcoltak, a barátságtalan kormányokat akár katonai erővel is próbálták leváltani és proxi háborúkat, helyi háborúkat is vívtak a világban.

A szövetség és a védelmi garancia egészen más.

Szerbia, Szíria Oroszország szövetségese volt, de semmilyen katonai válaszlépést nem tettek, amikor a NATO megtámadta őket.

Grúzia, Ukrajna az USA szövetségese volt, de gyakorlatilag magukra maradtak. Ukrajna sok segítséget, fegyvert, kiképzést, pénzt, hírszerzési támogatást, hadműveleti tanácsadást kap, de a NATO nem hadviselő fél.