Bemutatnátok a mai Izraeli-Palesztin helyzetet? Nemzetközi médiában milyen arányban vannak jelen a felek?

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

stb.

[link]

Elfogultnak elfogult, de hitelességéhez nem fér kétség.

Mindig meg szokták jelölni a forrást, tessék csak jobban megnézni.

"A legutóbbi izraeli vérengzés igaz története

Az izraeliek március 9. és 12. között végrehajtott újabb gázai vérontásának tálalása a cionista nyugati médiában jól megmutatta ennek az egész hírközlésnek nevezett hazugsággyárnak a természetét. A „fősodratú” médiában közölt hírekből az derült ki, hogy a „palesztin szélsőségesek” vagy a „palesztin terroristák” rakéták tömegét lőtték ki a „békés Izraelre”, melynek következtében még néhány „sebesülés” is történt. „Válaszul” a mindig csak „védekező” Izrael támadásokat intézett a „palesztin szélsőségesek” állásai ellen. Az „izraeli válaszcsapás” nyomán néhány „palesztin terrorista” meghalt, de hát ők nyilván meg is érdemelték.

Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy teljesen indokolatlan, sőt felháborító hazugság „terroristának” vagy „szélsőségesnek” nevezni a hazájából elüldözött, menekülttáborba kényszerített, és most a Gázai övezet parányi területén blokád alatt tartott palesztinokat, akik az őket leigázó idegen hódítók ellen harcolnak. Vannak bonyolult történelmi konfliktusok, amikor még a kívülálló félnek sem könnyű eldönteni, hogy melyik félnek van igaza – azonban a „palesztin-izraeli konfliktus” egyáltalán nem tartozik ezek közé. A tisztán látó és tisztességesen gondolkodó emberek számára ugyanis teljesen világos a képlet: az egyik oldalon az iszonyú erejű, a legmodernebb fegyverekkel és atombombákkal is rendelkező, a világ egyedüli szuperhatalmának és az egész nyugati világnak a támogatását élvező izraeli gyarmatosítók állnak, míg a másik oldalon találjuk a hazájukból elüldözött, katonai megszállás alatt álló, részben menekülttáborokban élő, szegénységbe taszított, primitív fegyverekkel felszerelkezett palesztin őslakosokat. Ők legfeljebb csak Irán (korábban még Szíria és Líbia), valamint néhány más arab szervezet és magánszemély nem túl jelentős támogatására számíthatnak.

De mi történt egészen pontosan március 9. és 12. között? Nos, először is vitathatatlan tény: az ellenségeskedést az izraeliek kezdték, mégpedig azzal, hogy egy rakétatámadás során megölték Zuhar Qasist, a Népi Ellenállási Bizottságok vezetőjét. (Állítólag ő volt annak a fegyveres osztagnak a parancsnoka, amely még a múlt esztendő őszén Egyiptom irányából behatolt Izraelbe, és ott hét embert megölt. Erre az akcióra azonban a zsidó hadsereg már korábban véres „választ” adott, és az is kérdéses persze, hogy tényleg Zuhar Qasis vezette-e a palesztin fegyveres csoportot.) A rakéta pontosan eltalálta a célpontot, és a palesztin harcos testét darabokra szaggatta. Vele együtt vesztette életét társa, aki a néhány hónappal ezelőtti fogolycsere-egyezmény keretében szabadult ki egy izraeli börtönből. És még mielőtt a palesztin szabadságharcosoknak lett volna idejük felocsúdni, újabb izraeli rakéták hullottak: a célpont ezúttal is két palesztin fegyveres ellenálló volt (Obeid al-Ghirbali és Muhammad Harara).

A Hamász még aznap sürgette a „nemzetközi közösséget”, hogy tegyen lépéseket az izraeli támadások megállítása céljából. Az iszlamista mozgalom felhívása természetesen süket fülekre talált. A legtöbb cionista médium valószínűleg nem kapta meg a szükséges eligazítást a felsőbb szintekről, mert egyelőre hallgatásba burkolóztak. A Gázai övezetben működő palesztin ellenállási csoportok már ekkor jelezték: ha sem a Hamász, sem senki más nem lép fel a palesztin nép megvédése érdekében, akkor ők fognak cselekedni, és válaszcsapást helyeztek kilátásba. Az Al Aksza Brigád, az An-Nasser Salah Ad-Din Brigád, az Iszlám Dzsihád, és a Népi Ellenállási Bizottságok harcosai megkezdték házi készítésű, úgynevezett Kasszám rakétáik kilövését az izraeli célpontok felé. Egyes források szerint négy nap alatt kétszáznál is több rakétát lőttek ki a palesztinok, melyek közül 56-ot észlelt, és még a levegőben megsemmisített az Iron Dome elnevezésű izraeli légvédelmi rendszer. (Más források arról számoltak be, hogy az útnak indított palesztin rakéták száma 130-140 körül volt, és közülük 37-et semmisítettek meg az izraeliek még a fegyverek becsapódása előtt.) Néhány rakéta Beersheba és Ashdod városokban landolt. (A rakéták egynegyedének hatótávolsága érte csak el a 40 km-t, a többi még ilyen messzire sem jutott el, de általában véve is korszerűtlen, házilag barkácsolt szerkezetekről van szó.) Összesen négy (más források szerint csak három) izraeli sebesült meg, az egyikük súlyosan. Rajtuk kívül még néhányan egészen könnyű sérüléseket szenvedtek, illetve sokkot kaptak. Közben pedig megindult az „izraeli válaszcsapások” sorozata is. Palesztin oldalon 25-en haltak meg a zsidó támadások következtében, akik közül 21-en fegyveres ellenállók, 4-en pedig polgári személyek voltak. (Egy 65 éves férfi, egy 30 éves nő, valamint egy 12 és egy 15 éves kamasz fiú vesztette életét.) A „fősodratú”, de magukat „függetlennek” nevező nyugati hírközlő eszközök pedig a „szegény”, mindig csak „védekező” Izraelre támadó „gonosz”, „terrorista” palesztinok rakétatámadásairól és az Izraelben okozott „pánikról” számoltak be.

Ami annál is inkább vérlázító, mert az egész akció alighanem tudatos izraeli mérlegelés eredménye volt. A zsidó vezetők pontosan tisztában voltak azzal, hogy ha „célzott támadással” kivégezik a palesztin ellenállás néhány irányító személyiségét, akkor a megtámadott fél alighanem választ fog adni. A „válasz” többféle lehet, de a legtöbb esetben a Kasszám rakétákat indítják el az izraeli célpontok felé. (Amelyek ott a legritkább esetben okoznak komolyabb sérüléseket vagy károkat.) Felmerül azonban a kérdés, amelyet az egyre szorosabb pórázon tartott nyugati sajtóorgánumok természetesen nem tettek fel: vajon Izrael miért döntött most úgy, hogy előidéz egy néhány napig tartó konfliktust?

Nos, az egyik lehetséges válasz, hogy az Irán elleni háború elindításától láthatóan vonakodó Obama-adminisztrációt kívánja jobb belátásra bírni Izrael azzal, hogy kiváltva a palesztin ellencsapást, a zsidó állam „fenyegetettségét” hangoztatja. Végtére is a Hamászt és a palesztin ellenállási mozgalmakat Teherán – lehetőségeihez mérten – valóban támogatja. Ha pedig Irán az ellene irányuló agresszió következtében meggyengül, akkor képtelen lesz tovább pénzt és fegyvereket juttatni a palesztin és a libanoni iszlamista-hazafias csoportoknak. (Természetesen az iráni – és korábban a szíriai és líbiai – támogatás, melyet a palesztinoknak nyújtanak, meg sem közelíti az Izraelnek folyósított amerikai és más nyugati segélyek összegét. Melynek következtében a leginkább csak könnyűfegyverekkel felszerelt, és a kezdetleges és pontatlan Kasszám rakétákkal felvértezett palesztin szabadságharcosok semmiféle komoly fenyegetést nem jelentenek az állig felfegyverzett, atomfegyverekkel, légvédelmi rendszerrel, F-16-osokkal és Apache helikopterekkel ellátott Izraelre nézve.)

A Hamász tart is attól, hogy amennyiben megkezdődik a perzsa állam elleni izraeli-amerikai agresszió, a zsidó állam felhasználja az alkalmat, és az „Irán által támogatott” Hamász és a libanoni Hezbollah felől jelentkező „fenyegetettségre” hivatkozva megkísérli majd megsemmisíteni a két ellenállási szervezetet. Fawzi Barhoum, az iszlamista szervezet szóvivője nem véletlenül jelentette ki március elején az AP hírügynökségnek nyilatkozva: „A Hamász és általában a palesztin ellenállás meglehetősen szerény fegyverkészlettel rendelkezik, melynek rendeltetése népünk megvédése, nem pedig támadó hadműveletek indítása. Ezért aztán nem is lennénk képesek részt venni egy regionális háborúban.” A Hamász tehát igyekszik óvatosan elhatárolódni Irántól csakúgy, mint a szétesés egyre több jelét mutató Asszad-féle szíriai rezsimtől, nehogy egy esetleges közel-keleti háború estén Izrael ismét vérengzésekbe kezdjen a Gázai övezetben és Ciszjordániában. (Ugyanakkor a Hamász radikalizmusának lassú „puhulása” azt eredményezte, hogy a szervezet soraiból megindult az átszivárgás az Iszlám Dzsihád és más, harcosabb ellenálló csoportok irányába.)

Van azonban egy másik – és valószínűbbnek tűnő - magyarázat is arra nézve, miért tartotta szükségesnek Izrael kiprovokálni a gázai palesztinok ellencsapását. Fentebb már említettem, hogy Izrael Iron Dome néven elhíresült légvédelmi rendszerének sikerült több tucat Kasszám rakétát levadászni az égből még a célba érkezés előtt. A rendszer azonban még nem működik tökéletesen, hiszen a rakéták többsége – ha nem is találta el a célpontot – de becsapódott izraeli területen. Az Iron Dome tesztelése, továbbá a radar, valamint az elfogó rakéták működésének összehangolásához szükség volt „élesben” is kipróbálni a minden kívülről érkező rakéta elfogására létrehozott rendszert. Márpedig ha megkezdődnek az Irán elleni hadműveletek, akkor az Iron Dome-ra hatalmas feladatok hárulnak! Az izraeli légvédelmi pajzs létrehozását a 2006-os libanoni háború után kezdték meg, amikor is a Hezbollah rakétái elérték az észak-izraeli Haifa városát is. A munkálatokat a Rafael Advance System, valamint az Elta és az mPrest Systems elnevezésű cégek végezték horribilis összegekért. Mondanom sem kell, hogy az amerikaiak is jelentős támogatást nyújtottak „barátaiknak” (vagy inkább talán uraiknak): 2010 májusában Barack Obama 205 millió dollárt kért a Kongresszustól az izraeli légvédelmi rendszer további fejlesztésének céljaira. (Az amerikai képviselőház 410-4 arányban szavazta meg az Amerikai-Izraeli Rakétavédelmi Együttműködésről és Támogatásról szóló törvényt 2010 májusában.)

A palesztinok védelmével pedig senki sem törődik. Ők továbbra is az izraeli-amerikai agresszió célpontjai, és a cionista brutalitás és világhatalmi őrület áldozatai maradnak.

Perge Ottó"

A modern kor egyik legösszetettebb konfliktusáról kérdeztél szóval szép feladat válaszolni.

Ezért eléggé tőmondatokban és csak a jelenlegi helyzetet leírva fogok válaszolni, történelmi áttekintést nem adok, mert akkor végképp a végtelenségig lehetne írogatni:

Szűkebb értelemben három terület játszik: Izrael, Gáza, Ciszjordánia. Az utóbbi kettőt szokták együtt palesztin területeknek nevezni, de ez két különálló terület, nem is határosak (érdemes egy térképet elővenni, és megnézni, ha ez nincs meg alapból), külön politikai vezetéssel, egész más körülményekkel.

A három területet 3 különböző fél irányítja:

Izraelt az izraeli kormány, ez nem túl meglepő, 4 évente választás, tehát mint általában a nyugati típusú demokráciákban az lenni szokott.

Gázát a Hamasz nevezetű palesztin szervezet.

Ciszjordániát a Fatah nevezetű szervezet, illetve Ciszjordánia egyes részein vannak biztonsági zónák, amiket az izraeli hadsereg ellenőriz.

Ez a három a közvetlen főbb szereplők, ezek mellett még van egy csomó egyéb kisebb palesztin fegyveres szervezet, illetve vannak háttérszereplők, akiknek elég rendes befolyásuk van a dolgokra. Ezekről még lesz szó.

Alapvetően mind a Hamasz, mind a Fatah egy nagyon nagy kiterjedésű szervezet, lényegében ők az állam, tehát van politikai szárnyuk is, meg van katonai szárnyuk is, az ő tagjaik vagy a hozzájuk tartozó egyéb kisebb szervezetek tagjai adják az általuk irányított területeken a rendőrséget, tartanak fent iskolákat, közigazgatást, a tv-t, stb. - magyarán ezek egyszerre politikai, közigazgatási és fegyveres szervezetek is. Ami azt is jelenti, hogy ekkorra nagy szervezeteken belül több frakció is van, amik között esetenként nem teljes az összhang (pl. a katonai meg a politikai szárnynak jellemzően más vezetése van, de pl. a Hamasznál volt olyan, hogy egyszerre két vezetése volt: egy Szíriában, a szírek által támogatva, egy pedig Gázában, az irániak által támogatva, és azok igen komolyan rivalizáltak egymással).

Emellett van még a fentebb is említett csomó kisebb fegyveres szervezet, amik hol szorosabban, hol lazábban kötődnek valamelyikhez a két nagy közül, tehát a Hamasznak és a Fatahnak ezekre a kisebb szervezetekre is mindig ügyelnie kell, mert azok is csinálnak akciókat, meg időnként harcolnak egymással, szóval elég összetett a palesztin belpolitika, viszont legalább minden szereplője állig van fegyverezve.

Ennek legutóbb akkor volt egy látványos megnyilatkozása, amikor 2007ben a Hamasz fegyverrel kiűzte a Fatah-ot Gázából, és ezzel teljesen uralma alá hajtotta a területet. Ez becslések szerint több, mint 100 halottal és több, mint 500 sérülttel járt. A Hamasz ezzel szerezte meg a teljes ellenőrzést Gáza felett.

Gázában a legtöbb fegyveres palesztin szervezet -köztük a Hamasz is - vallási alapon hirdet háborút Izrael ellen, tehát ők szent küldetésüknek tartják Izrael elpusztítását, és ezen ideológia mentén toborozzák a tagjaikat. Ennek az ideológiai alapját az a muzulmán prófécia adja, miszerint az iszlám végső győzelmét elhozó nagy háború első lépése a zsidók legyőzése és lemészárlása lesz, utána jöhet majd csak el az iszlám uralma a világ felett. Emiatt ezek a csoportok nem hajlandóak elismerni Izrael létezéshez való jogát, illetve elvetik a két állam megoldást (azt az elképzelést nevezik így, mely szerint a palesztin állam Izrael mellett jönne létre), béketárgyalásokat élből elvetik, max időleges tűzszünetekről hajlandók tárgyalni. Mivel a csoportok eszerint az ideológia szerint toborozzák a fegyvereseiket, ezért a saját mozgásterüket is elég erősen leszűkítik: amint nem tűnnek eléggé markánsan elkötelezettnek a "szent ügy" felé, azon nyomban ott van a veszély, hogy a saját fegyvereseik elpártolnak tőlük, átmennek más csoportokhoz, rosszabb esetben akár le is árulózhatják őket, és a vezetés ellen is fordulhatnak, és a többi csoport is rögtön beszáll, hogy megpróbáljon egy szeletet magának lehasítani. Ez főleg a Hamasznál érdekes, mert mivel ők irányítják Gázát, ezért nekik reális dolgokkal is kell foglalkozniuk (Izrael elpusztítása a palesztinok számára jelenleg nem az), tehát egy egyensúlyozás megy, hogy a "szent ügy" mellett is markánsan ki kell állni, erősnek is kell látszani, de ugyanakkor nagyon hülyének se szabad lenni, ez pedig nem mindig megy egyszerre.

A Hamasz és a többi ilyen szervezet emiatt a hozzáállás miatt gyakorlatilag az összes nyugati terroristaszervezetes listán szerepel. Cserébe viszont gyakorlatilag katonai statáriummal tudnak kormányozni, tehát a saját területükön marha nagy hatalmuk van, és Irán pedig kőkeményen támogatja őket, egy rakat pénzzel, fegyverekkel és kiképzéssel.

A másik részről ott van a Fatah, amelyik sokáig hasonló politikát vitt, de a 80as évektől kezdve váltott, és ők hivatalosan letettek Izrael elpusztításáról, és hivatalosan a két állam megoldást támogatják. Tehát ők pl. hivatalosan elismerték Izrael létjogosultságát. Ezért cserébe őket meg a nyugat tömi pénzzel, pl. az USA meg Izrael is. Ettől függetlenül nekik is megvannak a maguk belpolitikai béklyói, amik miatt érdemi béketárgyalásokban eddig ők sem voltak érdekeltek - gyakorlatilag amint megszületne a saját államuk, egyrészt az eddig lényegében alanyi jogon járó temérdek segélyezések szépen elapadnának, másrészt egy teljesen hivatalos saját állam megalakulásával kénytelenek lennének legalábbis egy időre lezártnak tekinteni az Izraellel való "háborús helyzetet", emiatt az összes eddig szőnyeg alá söpört belső probléma, hatalmi rivalizálás előtérbe kerülne, és várhatóan beindulna egy minden eddiginél nyíltabb és véresebb polgárháború a palesztin frakciók között - másik oldalról pedig számon kérhetővé is válnának, mint hivatalos ország, onnantól kezdve minden rakétatámadás pl. már nem fegyveres konfliktus, meg aszimmetrikus hadviselés, hanem teljesen formális, és nemzetközi jogilag is egyértelmű háborús cselekedet.

Ezen okok miatt aztán érdemi béketárgyalások gyakorlatilag még csak egyszer történtek, 2000ben Camp Davidben, ahol amerikai közvetítéssel sikerült azt elérni, hogy az akkori izraeli kormány felajánlotta egy palesztin állam létrehozásának lehetőségét a teljes gázai területen + a ciszjordániai terület kb. 95%án + néhány Gáza melletti terület a kieső ciszjordániai területek helyett + fennhatóság Kelet-Jeruzsálem felett + vallási fennhatóság a Templom-hegy felett.

Ez volt az a pillanat, amikor mindenki azt hitte, hogy itt a konfliktus vége, ehelyett a palesztin vezetés erre az ajánlatra azonnal felállt, berekesztette a tárgyalásokat, és néhány hétre rá már be is indította a II. intifada-t, az egész konfliktus legvéresebb terrorhullámát, robbantásos merényletekkel buszokon, diszkókban, piacokon, iskolákban, stb., több, mint ezer áldozattal. Ugyanis Arafat sem volt hülye, és pontosan tudta, hogy ha ő akkor megköti azt a megállapodást, akkor neki rövid időn belül vége, nem is feltétlenül csak politikai értelemben.

Ezek voltak nagy vonalakban a szereplők, és akkor most kicsit a földrajzi helyzetről meg hogy hogyan is állnak most a dolgok.

Volt, hogy 2000ben a meghiúsult béketárgyalások után kitört egy irdatlan nagy terrorhullám. Ennek az lett a következménye hogy az izraeli kormány úgy döntött, hogy fallal erősíti meg a gázai és ciszjordániai határát, ez az úgynevezett Biztonsági fal (erről már hallhattál). Ennek következtében Izraelbe már nem lehetett ellenőrzés nélkül mindenféle zöldhatáron átsurranni vagy fegyvert becsempészni ezekről a területekről, ami lényegében ellehetetlenítette, hogy ezekről a területekről öngyilkos- és bombamerényleteket hajtsanak végre izraeli célpontok ellen. Ennek hatására a palesztin fegyveres csoportok (itt főleg a gázaiakról beszélek) áttértek a rakétákra. Ezek általában házilag gyártott, úgynevezett Quassam (magyaros átírással Kasszam) rakéták. Ezek nem túl nagy hatótávolságú, elég pontatlan, és nem túl nagy rombolóerejű rakéták - legalábbis a gyáriakhoz képest. Hogy ennél jobbakat ne is nagyon tudjanak beszerezni, ezért 2007 óta, mióta a nyíltan Izrael elpusztítását hirdető Hamasz átvette a teljes irányítást a Fatahtól, az izraeliek és az egyiptomiak blokád alá vonták Gázát. Ez azt jelenti, hogy minden szállítmány csak ellenőrzés után és ellenőrzött csatornákon keresztül mehet be Gázába.

Ennek egyik célja, hogy a fegyverek becsempészését megakadályozzák, a másik pedig, hogy a segélyszállítmányok valóban a segélyszervezetekhez jussanak, ne pedig a Hamaszhoz, mert az egy igen komoly hatalomforrás a Hamasznak, ha a bejövő nemzetközi segélyek egy részét ő oszthatja szét, mert akkor ő határozhatja meg, hogy ki, és milyen ellenszolgáltatásért cserébe kaphat segélyt - pl. hogy a gyerekét az általuk fenntartott iskolába íratja, ahol aztán megkapja majd a kellő "ideológia képzést", hogy majd jó harcosa legyen a "szent ügynek". Hogy a blokád ellenére mégis be tudjanak hozni fegyvereket és egyéb cuccokat, Gázába rengeteg csempészalagút vezet az egyiptomi határ felől, amin keresztül csempésznek be dolgokat.

Na most ismét jó lenne, ha lenne kéznél egy térkép, lehetőleg egy olyan, amin a domborzatot és a nagyobb városokat is jelölik.

Izrael függőlegesen hosszúkás alakú, Gáza tőle délre fekszik, Ciszjordánia pedig mellette. Emellett Izrael déli része sivatagos, ezért alapból nem annyira sűrűn lakott, a nagyobb városok középen mg északon vannak általában. Ez mind azt jelenti, hogy Gázából a legközelebbi nagyvárosok kb. 40 km-re vannak, ami ezekkel a házilag gyártott rakétákkal nem elérhetőek. Tehát amíg csak barkácsolt rakétákkal lődöznek Gázából, addig csak a közvetlen a határ menti településeket tudják elérni, ahol viszonylag kevesen laknak. Mivel a házilag gyártott rakéták ráadásul elég pontatlanok is és a pusztítóerejük se túl nagy (bár tele szokták pakolni őket mindenféle szöggel meg hasonlóval, hogy nagyobb legyen a repeszhatás), ezért hiába lőnek ki belőlük nagyon sokat, emberéletet sokat nem követelnek, inkább csak elvétve. Amire jók, az a gázai határ melletti lakosság folyamatos pszichológiai terror alatt tartása (bármikor megszólalhat a légiriadó, és ilyenkor 15 másodperc van a becsapódásig - és van mondjuk 90% esély, hogy el se találja a várost, de a maradék 10% esélyben az is benne lehet, hogy pont a gyerek iskolájába csapódik), illetve valamilyen szinten anyagi károkat is okoznak.

Ezekre válaszul az izraeliek általában időről-időre célzott válaszcsapásokkal válaszolnak, vagy csempészalagutakra vagy a gázai övezet szélén lévő kiképzőtáborokra. Ezekben dettó nem túl sok az áldozat általában, hanem a Hamasz infrastruktúráját rombolják egy nagyon picit (egyébként ezzel az átlag emberek nem szoktak tisztában lenni, hogy hiába annyira felkapott az izraeli-palesztin konfliktus, ez nem egy különösebben véres konfliktus, a konfliktus több, mint 60 éve alatt kevesebben haltak meg a két oldalon összesen, mint pl. a mexikói drogháború egy éve alatt... ).

Ez a fajta mérsékelt adok-kapok akkor borul, amikor a Hamasznak sikerül kellő mennyiségű komolyabb fegyvereket, igazi, gyári rakétákat becsempészni általában Iránból. Ezek már elérik a nagyobb városokat, és komoly pusztításokra is képesek, szóval ilyenkor jön egy szárazföldi hadművelet, aminek során az izraeli hadsereg bevonul Gázába (vagy amikor korábban még Ciszjordániában is volt ilyen probléma, addig volt, hogy oda), hogy megpróbálja felszámolni a fegyverraktárakat.

Ez legutóbb 2009ben volt, az Öntött Ólom hadművelet.

Azóta a gázai helyzet olyan, mint fentebb volt, egy elég mérsékelt adok-kapok.

A ciszjordániai helyzet az érdekesebb. Ugyanis Ciszjordánia Izrael mellett helyezkedik el, ráadásul pont úgy, hogy ott megy egy hegyhát végig, amiről egész Izraelre rálátni, ezért onnan egészen primitív eszközökkel is elég hatékonyan lehetne támadni a nagyobb városokat meg az azokat összekötő főútvonalakat, amik ott mennek el alatta. Lényegében az egész ország annyira keskeny, hogy nincs lehetőség semmiféle biztonsági zóna, úgynevezett ütközőzóna kialakítására ott. Ezzel el is érkeztünk az egyik nagyon fontos ponthoz, hogy nagyon szűkös a hely, ezért nincs ilyen ütközőzónához hely, ez egy nagyon fontos probléma.

Emiatt az izraeli hadsereg Ciszjordánia Izrael melletti stratégiai pontjain biztonsági zónát hozott részre, amit ő felügyel (itt utalnék vissza egy korábbi részre, a camp david-i békeajánlatra, ahol volt, hogy Ciszjordánia 95%át ajánlották. Ez az 5%, amit nem ajánlottak, az pontosan ezekről a magaslati, stratégiai helyekről szólnak, amik kiszolgáltatottá tennék az országot, így azokról semmiképpen nem mondanának le). A következő zóna Ciszjordániában ami már a Palesztin Hatóság (a palesztin kvázi-államiság szerve, eddig gyakorlatilag a Fatahot jelentette, most, hogy békülnek a Hamasz-szal, annak a képviselőit is bevették) civil felügyelete alatt van, de még vannak ott izraeli biztonsági ellenőrzések. A harmadik zóna, amiben pedig teljesen a Palesztin Hatóság az úr.

Most ami lényeges változás, az az, hogy a Fatah elkezdett nyitni a Hamasz felé, és egy palesztin egységkormányt próbál létrehozni, ami a nyugati szövetségeseinek meg Izraelnek meg értelemszerűen nem nagyon tetszik, Izrael részéről voltak is már retorziók (a Palesztin Hatóságnak utalt támogatások befagyasztása), a nyugati országokról még nem hallottam, hogy valamilyen szankciót vezettek volna be.

Nagyon nagy vonalakban ennyi, de az valószínűleg lejött ebből a szösszenetből, hogy ha mélyebben bele akarna menni az ember, az durván túlnyúlna a GYIK keretein.

A nemzetközi média kb. blikk szintű szenzációhajhász módon foglalkozik a témával, hasonló utánajárással, megbízhatósággal és szakmaisággal - magyarán ha felröppen egy szaftos hír, akkor az címlapsztori, az meg már másik kérdés, hogy igaz volt-e a dolog...

Ilyen szempontból meg a pici harca a nagy ellen "szenzációsabb", főleg ha vér is van, szóval általában ellenőrzés nélkül vesznek át, és kürtölnek világgá bármilyen palesztin forrásból érkező hírt, ha az elég nagyot szól.