Pozitív szerintetek az, hogy Németország 1990-ben egyesült?

Összességében szerintem igen.

A kelet-németeknek biztosan...

Miért ne lenne az?

Az a természetellenes, a külön vannak választva, mint Komárom, vagy a koreai nemzet.

A németek pedig lábukkal mondtak ítéletet az NDK-ról, amikor az életüket is kockára tették, hogy megszökhessenek, és átjussanak Nyugat-Berlinbe.

A szocialista nosztalgia ott nem dívik, mint itt nálunk.

A termékek tartósságának és minőségének pedig semmi köze az egyesüléshez. Ez a mai korunk velejárója. A fogyasztói társadalom. Az értékromlás.

Ma ne lenne meg a technológia, hogy húsz évig működjön egy tévé, vagy egy kávéfőző, mint amiket még én is tapasztalok? Dehogyis nem... Csak akkor nem vennél két év múlva újat. Mobiltelefonokból ma sokkal több van, mint ahány ember él a Földön. Az afrikai törzsközösségben élőket, és a csecsemőket is beleszámolva. Miért vennéd meg az autót alapvetően, ha már van egy? Pedig sokszorosan többet gyártottak le, és még gyártanak mindig, mint ami természetes körülmények között betöltené az igényeket.

Ez egy cikk a jelenségről:

[link]

Mint írja:

"a szememet becsuktam, nehogy elragadjon a vadkapitalisták polcvég reklámja és megvegyek valamiből 3-at azért, hogy a 4. ingyen legyen, miközben az első háromra sincs szükségem..."

Anya mondta, hogy százhalombattai kőolajfinomítóban konkrétan áron felüli pénzt fizettek azért a vállalat részéről, hogy kivegyék azokat az alkatrészeket a számítógépekből, amelyek elromlanak... Miért van az, hogy szinte napra pontosan a garancia lejárta után romlanak el a termékek? Hogy számítják ezt ki ilyen precízen...?

Nem akartam belekötni, mégse bírom reagálni, hogy erre ne reagáljak:

"A termékek tartósságának és

minőségének pedig semmi köze az egyesüléshez. Ez a mai korunk velejárója. A fogyasztói társadalom. Az értékromlás."

Nincs értékromlás, csak a technikai fejlettség olyan fokára jutottunk, hogy bizony a felhasználói kultúrára is szükség van. Nem tehetünk akármit az eszközzel, nem tarthatjuk akárhogy, mert akkor az egyre bonyolultabb struktúra sérül és a termék használhatatlan lesz.

Ebben voltak üdítő színfoltok a szovjet ipar termékei olcsók és igénytelenek voltak, cserébe nem voltak túl hatékonyak és megbízhatóak mégse dobták be végleg a törölközőt, mert nem volt benne túl sok minden ami elromolhatott.

"Ma ne lenne meg a technológia, hogy húsz évig működjön egy tévé, vagy egy kávéfőző, mint amiket még én is tapasztalok?"

Működnek is működhetnek is addig, ha nem terhelik túl őket (ez a tévéknél elég gyakori probléma, de az irodai kávéfőzők is elég gyorsan bedobják a törölközők az otthoniakhoz képest) és a rendeltetésüknek megfelelően használják őket. Illetve persze a minőség is közrejátszik.

De nincs tervezett elavulás ami a garancia után közvetlenül tönkrevágná az adott berendezést. Legalábbis ebben a formában. A manipuláció, pedig az információs társadalom miatt ölthetett ilyen mértékeket viszont számtalan lehetőség adott a kikerülésére. Az interneten egyszerűen letilthatod a reklámokat, a televíziós technológia is eljutott odáig, hogy TV önmagam képes önállóan felvenni bármennyi műsört, ahol egyszerűen áttekersz a reklámokon.

Régen is volt marketing, csak általában élőben történt és az átlagembernek nem volt fölös pénze, hogy élvezeti, vagy akár csak a szükséges cikkeket megvásárolja. Mert egyrészt hiány volt belőle, ezért az ára is magas volt, amit az egyszeri zsellér nem tudott felköhögni.

Az ipari forradalom érte el, hogy legyen az embernek fölös pénze amit végre elkölthetett az olcsó tömegcikkekre, amit a technológia fejlődésnek köszönhetően elő lehetett állítani. A technológiai fejlődés ma már azt is lehetővé tenné, hogy egy életen át egy televíziód legyen, csak egyrészt a fejlődést sebessége miatt bármiféle marketing nélkül is rájössz, hogy az új kenterbe veri a régit, ráadásul a közvetett marketing (kompatibilis kiegészítők) és a közvetlen (reklámok és egyéb sugalmazások.)

Egyszerűen nem volt rá valós társadalmi igény, mert drága lenne, plusz a technológiai fejlődést tenné értelmetlenné.

Többször előfordult a világtörténelembe, hogy egyesek behúzták volna a kéziféket, szerencsére a többségük elbukott.

Viszont hogy a garancia lejárta után felrobban a mikrohullámú sütőm nettó marhaság. Egyrészt mert simán eltudják érni, hogy semmi baja sincs, csak sokkal jobb az előző szériánál (technikai fejlődés), vagy csak egyszerűen státuszszimbólummá teszik, amit folyamatosan cserélni kell, mert az új a trendi. Az utóbbi csak rásegít az elsőre anélkül nem lehetne még csak ráhazudni se a státuszszimbólumra. Csak ezzel azt lehet hülyíteni akinek státusza van vagy azt próbál szerezni. Az utóbbinak bármit el lehet adni és nem feltétlenül pénzben fizet érte.

(Kivétel ez alól a divat, csak a nőknek nem merjük az igazságot megmondani erről:P)

"Dehogyis nem... Csak akkor nem vennél két év múlva újat. Mobiltelefonokból ma sokkal több van, mint ahány ember él a Földön. Az afrikai törzsközösségben élőket, és a csecsemőket is beleszámolva."

Csak annyit mondanék erre, hogy hasonlíts össze egy 1992-es, 1997-es, 2002-es, 2007-es illetve tavalyi átlagtelefont. Enyhe különbségeket tapasztalhatsz a különböző modellek között. A fejlődés a hordozható telefonok meg a számítógépek terén a legszembetűnőbb és az emberek vágyálmai a szédítő tempó miatt itt szaladnak a leglátványosabban.

"Miért vennéd meg az autót alapvetően, ha már van egy? Pedig sokszorosan többet gyártottak le, és még gyártanak mindig, mint ami természetes körülmények között betöltené az igényeket."

Mik a természetes igények? A hideg racionalitás azt sugallná, hogy másszunk vissza fára, azzal tennénk a legtöbb jót magunkkal és a bolygóval. Minden más csak a lelkiismerettel való kollektív megalkudás. Az "igazi" boldogságot, valós igényeket elvileg üti a technológiai fejlődés, ahogy ez az index is ezt bizonyítja:

[link]

"Ez egy cikk a jelenségről:

[link]

Mint írja:

"a szememet becsuktam, nehogy elragadjon a vadkapitalisták polcvég reklámja és megvegyek valamiből 3-at azért, hogy a 4. ingyen legyen, miközben az első háromra sincs szükségem..."

A szükség szubjektív dolog, bármelyik szenvedélybeteg , vagy konzumidióta tökéletesen megindokolja, hogy a közerkölcs szerinti fölösleges dologra miért is van szüksége. Objektív mérce nincs, a legközelebb csak a különböző civilizációs normák, vagyis az általunk épített környezetben, hogyan maradhatunk életben. Minden más elvileg felesleges.

De azért megmondod nekem, hogy szerinted mik a szükséges dolgok egy átlagember számára?

A marketinget meg ötezer éve sem érdekelte, hogy neked mire van szükséged és tízezer év múlva se fogja érdekelte.

Az érdekli, hogy mit akarsz és a vágyat ha nincs meg benned igyekszik felkelteni benned. Csak az eszköztár változott a módszer nem.

A cikk meg nem arról szól amúgy, hogy a gonosz élelmiszeripar 1000FT/KG-os áron nem ad igazi rákollót, hanem félrevezető módon valami halpépet árul?

"Anya mondta, hogy százhalombattai kőolajfinomítóban konkrétan áron felüli pénzt fizettek azért a vállalat részéről, hogy kivegyék azokat az alkatrészeket a számítógépekből, amelyek elromlanak... Miért van az, hogy szinte napra pontosan a garancia lejárta után romlanak el a termékek? Hogy számítják ezt ki ilyen precízen...?"

Nem számolják ki, egyszerű városi legenda. Ha nem hiszed el szedd szét/szedesd szét és rakd össze a nyomtatót, vagy bármit amit szeretnél. Nincs az elrontásért felelős lakatrész, vagy mechanizmus. Csupán a hanyagság, a túlterhelés, vagy nem rendeltetésszerű használat vág tönkre valamit. Még a feltüntetett élettartalomnál (ilyet is szoktak ám) is jóval többet lehet kialkudni bármelyik olcsó vacaknál is. Viszont bármilyen csúcsminőséget tönkre lehet vágni roppant könnyen.

De persze az is lehet, hogy a gépem is csak azért húzta sokáig mert szakmabeli vagyok, így a szupertitkos összeesküvésről való hallgatásomért cserébe működik már jóval a garancia után is...

A fogyasztói társadalom egy jól hangzó bullshit, amivel nagyon könnyen intelligensnek lehet tűnni. Csak hazugságokra, illetve olyasmikre épül amik már évezredek óta ugyanúgy működnek nem a 20. század szüleményei.