Szerbia utolérheti még Magyarország és Horvátország fejlettségét?

A legegyszerűbb válasz erre a kérdésre az, hogy nem, soha. Hozzá kell tennem azonban pár dolgot.

1989-ben még Jugoszláviáról beszéltünk és akkor még, a maiakhoz viszonyítva, mindegyik akkori tagköztársaság jól élt, habár a levegőben már lógott a vég érzete. Milosevity 1988-ban anektálta az addig autonóm Vajdaságot, vérszemet kapott és felbuzdulva azon, hogy ez milyen könnyen ment neki, megkezdte nacionalista-soviniszta hadjáratát az akkori Jugoszláviában. A végkifejletet mindenki tudja, de valójában a Vajdaságban kezdődött minden, ott tartották meg a bemelegítő mérkőzést egy nagyszerb (álom) álam létrehozásának megkísérlésére.

Meg kell említenem azt is, hogy, mint ahogyan azt már fentebb valaki írta, Szerbia egy pióca tagköztársaság volt a volt Jugoszláviában. Vajdaságot nem beleszámolva, Szerbiában senki sem szeretett dolgozni és ez elsősorban a termékek minőségén is nagymértékban meglátszott. Míg például a Vajdaségban akkoriában fejlett és erős mezőgazadsága volt, Szlovénia és Horvátország már viszonylag a kornak megfelelő modern termékekkel volt jelen a belföldi és külföldi piacokon, addig Szerbiát az elmaradottság, lemaradottság és idejétmúltság jellemezte. Senki nem szeretett dolgozni, amit meg megtermeltek olyan silány minőségű volt, hogy legfeljebb afrikában, a közel-keleten, vagy esetleg a Szovjetunióban és tagállamaiban lehetett eladni vagy elcserélni.

Végezetül még csak annyit, hogy Szerbia nem a jogörököse, legalábbis nem egyedüli jogörököse a volt Jugoszláviának és ezt csak az 1989-es dátum miatt említem meg. Szerbia nem Jugoszlávia és Jugoszlávia nem volt Szerbia. Szrencsére.