A Habsburg család miért nem fogott össze Franciaország ellen?

Volt összefogás. Tönkre is verték a franciákat. Persze a dolog szépséghibája, hogy akkor még nem vált külön a két ág. V. Károly elég komolyan elverte I. Ferencet, majd II. Henriket is.

De azt azért tudni kell, hogy ha egymás mellé tesszük a két örökséget - mármint a spanyolt és a Német-római Birodalmat - akkor egyértelműen az előbbi volt értékesebb (ne felejtsd el Németalföld is hozzá tartozott) bár presztízs szempontjából a XVI. században még mindig a NRCS.

Amit mondasz, hogy a császár megnyerhette volna a fejedelmeket egy Franciaország elleni háborúra, az azért nem volt reális, mert a német fejedelmek a saját territóriumaikon belül abszolutisztikusan uralkodtak (a legtöbb helyen, vagy éppen megpróbálták kiterjeszteni felségjogaikat) és a saját érdekeiket nézték. Az pedig nem volt érdekük, hogy a császár "túlnyerje" magát. Szász Móric is többek között ezért árulta el V. Károlyt. Az utolsó esély, hogy a NRCS-ban a császári hatalmas megerősítsék és a fejedelmek fölé is kiterjesszék az a XVII. század elején II. Ferdinánd és az ő generálisa, Wallenstein előtt volt. Ebbe köptek bele a franciák (egyébként ebben a háborúban is többnyire együtt harcolt a spanyol és osztrák ág) nagyon helyesen. A franciák sem voltak hülyék, látták azt amit te, hogy harapófogóban vannak, nekik a halálos ítéletüket jelentette volna ha a Birodalomban a csázári hatalom túlzottan megerősödik. Ezért támogatták annak ellenére német földön a protestánsokat, hogy saját földjükön üldözték őket.

A másik, hogy a spanyoloknak sem volt túlzottan érdekük, hogy a császár legyen a birodalom igazi ura. A harmincéves háború idején is tiltakoztak a császárnál, hogy megfosztotta pfalzi Frigyest (és Pfalzot) a választófejedelmi méltóságától és a jogot a bajor Miksa hercegre ruházta.

Egyébként akkoriban egy háború elég költséges volt, az osztrákok pedig ugyanolyan harapófogóban voltak mint a franciák, ezt ne felejtsd el. Nyugatról a franciák, keletről a törökök.

A harmincéves háború alatt (ami még egyszer mondom, egy kísérlet volt arra, hogy a császári hatalmas kiterjesszék) a császárnak nem volt elég pénze hadsereget kiállítani és a cseh Albrecht von Wallenstein a saját költségén állított ki egy jól felszerelt 40 000 fős hadsereget!

Még egy apróság, hogy a XVI-XVII. században a háborúk az uralkodók között (még ha a harcmodor már különbözött is ettől) megmaradt a lovagias hadviselés keretei között. Nem egymás elpusztítására törekedtek. Ők nem gondolkodtak úgy, mint a XX. századi elnökök, hogy az ellenfelet meg kell semmisíteni és meg kell fosztani hatalmától. Mert ha elvitatják például a Bourbonok francia trónra való jogát, akkor a saját legitimitásukat is lecsökkentik.

Én így látom.