Milyen volt az Olasz Kommunista Párt?

OKP: az Olasz Szocialista Pártból kivált baloldali csoportok alapították 1921-ben, 1926-ban a fasiszta terror betiltotta, vezetőit letartóztatták, neves vezetője, Antonio Gramsci 11 évi fogság után halt meg. A fasiszta diktarúra elleni harc élén az illegális párt állt. 1934-ben akcióegységet kötött a szoc. párttal, ezt 1937-ben, 1943-ban, 1944-ben és 1946-ban megújitották. A II. világháború alatt a nemzeti felszabadító harc élén állt, több más párttal együtt megalakították az Olasz Nép Összefogásának Akcióbizottságát és 1943. szeptember 9-én a Nemzeti Felszabadító Bizottságot. A háború után összeírt 350425 partizán közül 210000 a párt tagja volt, több mint 40000 komm. esett el a partizánharcban. 1944 májusától részt vett a koalíciós kormányban, a felszabadulás után az ország legnagyobb pártja (1945-ben 1700000 tagja volt). 1947-ben kiszorították a kormányból, s merényletet követtek el a főtitkár, Palmiro Togliatti ellen. 1956-ban megbomlott a szoros egység a kommunisták és szocialisták között. Az 1975-ben megtartott XIV. kongresszuson az Olasz Kommunista Párt meghirdette "a történelmi kompromisszum" programját, azaz minden haladó társ. erő összefogását. E pol. jegyében 1976-tól 1979-ig feltételesen - kormányon kívül - támogatta a kormányzatot. 1979-től újra ellenzéki pozícióban van. A párt létszáma 1790000 (1979), főtitkára Enrico Berlinguer, napilapja a L" Unitá.