Mennyi esélye van a következő államoknak, területeknek a függetlenségre?

Koszovó független állam, az már más kérdés, hogy ezt páran nem ismerik el.

Észak-Ciprus, Feröer-szk, Krím-fsz. esetén semmi függetlenségi mozgalomról nem hallottam, az észak-ciprusiak örülnek, hogy törökök.

Észak-írek, baszkok 0 eséllyel vannak, ott is egy nagyon kicsi csoport hőzöng csak. Katalónia mindig mondogatja, de gyakorlatilag náluk sincs 30%-nál nagyobb esély. A skótok a legesélyesebbek, de ott is max. 50%-nak mondható, nagyon megosztottak, és ha rájönnek, hogy új államként a jól megszokott jogok eltűnését (pl. EU-tagság) mennyi időbe tellne újrakreálni szerintem ők is átgondolják az egészet.

Katalóniában csak szöveg, egyhamar nem látok reális esélyt rá.

Feröer esetében pedig igény sincs rá reális, szerintem.

Koszovó már most független, és ameddig az Egyesült Államok ezt így akarja, így is marad.

Észak-Írországban talán akkor lesz majd függetlenség/egyesülés az Ír Köztársasággal, ha többségbe kerülnek az írek, demográfiailag, ami nem egyhamar lesz.

Krím-félsziget: sosem lesz független, mert stratégiailag fontos, és lesz pár jelentkező (értsd: Oroszország) aki szívesen menedzselné a területet.

Baszkföld: úgy látom a jelenlegi státuszukkal Spanyolországon belül, meg vannak elégedve a baszk közösségek, az ETA is letette a fegyvert.

Észak-Ciprus: egyhamar nem.Csak Törökországnak állna ez érdekében, és annyira nem erős állam (még), hogy ezt rá is tudná kényszeríteni a nemzetközi közösségre.

A függetlenség egy relatív fogalom. Ahol normális élet uralkodik, és a dolgok a természetes mederben zajlanak, ott egyszerűen nincs ilyen igény. Minek, csak hátránnyal jár a szétaprózódás. Ilyen pl. Feröer.

Ahol egy etnikumot elnyomnak, ott is fontos kérdés, hogy milyen területeken az élet mennyire lényeges részén. Ahol ennek mértéke csekély és a körülmények nem szélsőségesek, a mindennapok természetes erőpróbáinak tartják a dolgot, és mindig egy konkrét cél eléréséért zajlik a küzdelem. Ha úgy tartják hatásosabbnak, etnikai színekbe öltöztetik. A probléma megoldódásával elfelejtik, majd kezdődik elölről.

A normális megoldás nem a szétaprózódás, hanem az a formátum, ami Svájcban van. Ott természetes, ha a szomszéd falu más nyelven beszél, mások a szokásai, és onnan kell intézkedni a másik helyre. Megy ez, ha mindenki akarja. És mindenütt vannak megrögzött alakok, akik minden probléma gyökerének az együttélést, és minden probléma megoldásának a különválást tartják. Tekintet nélkül a körülményekre.