Szegényembernek az NDK-ban vagy az NSZK-ban volt jobb lenni?

Én még jártam mindkettőben. Elmondhatatlanul nagy volt a különbség. Egyértelműen az NSZK - ban volt magasabb az életszínvonal mindenki számára.

De kár magyarázni. Mit gondolsz, ki építette a berlini falat? Az NDK. Hány NSZK polgár menekült az NDK - ba és viszont? Meg is kapod a választ.

Elég volt elmenni a Balatonra a korai '80 - as években (én azokra emlékszem). NDK rendszám: Trabant, Wartburg, egy - két Lada. NSZK rendszám: Opel, BMW, Audi stb.

A berlini fal csakis azért épült, mert a kelet - németek tömegesen átszöktek Nyugatra. Nyugatról senki nem szökött a "munkáshatalomba" - érdekes.

Megkockáztatom, hogy a Harmadik Birodalomban (még a békeévek alatt) is magasabb volt az életszínvonal mint az NDK - ban.

A Szovjetunióban is: az első háború előtti utolsó békeévben, (1913) több búzát termeltek mint 1952 - ben (forrás: Szolzsenyicin).

Ezt be fogod bukni. Az NDK egy szürke, igénytelen xar volt. Még az akkori Magyarországhoz mérve is elmaradott.

Tele szovjet katonával, lépten - nyomon igazoltattak, ellenőriztek. Tömegnyomor az önkiszolgáló éttermekben, sorban állás, Honecker - portré a falakon, a benzin jegyre - erre emlékszem.

A nyugati rész: kb. mint ma, minden kapható, minden elérhető.

A határ külön sztori: fél nap kellett, hogy átkeljünk. Na nem az NSZK részről, ők le sem tojták hova megyünk. A "népi demokrácia" éber őrei kötöttek bele mindenbe, tükörrel néztek a kocsi alá, mit viszünk, hova megyünk? Van - e nálunk NDK márka? (röhej, ki a francnak kellett az a vacak nyugaton?)

Szögesdrót, géppuskafészek még '89 - ben is. Keleten, mert nyugaton nem volt semmi, oda mehettél, ha már a keletnémet részen átverekedted magad.

Marhaság, valószínűleg nem abban az NDK-ban jártatok ahol én. A szocialista tábor egyik kirakat országa volt, csend és nyugalom honolt, kaja is volt, csak annak lehetett hiányérzete aki a nyugati szinthez hasonlított mindent. Átruccanva Nyugat-Berlinbe egészen hülyén éreztem magam, a szines csili-vili autókkal teli forgalmas utcákon, bevásárló központokban, forintra átszámolva drágaság mindenfelé. Sokkal otthonosabban mozogtam a keleti oldalon, olyan volt mint nálunk, én aztán nem futottam bele se szovjet katonákba se barátságtalan határőrökbe, pedig jópárszor átmentem a berlini határátkelőkön, pecsételgettek az útlevélbe, belenéztek a hátizsákomba oszt jónapot.

Szóval HakapesziM negativ élményei erősen túlzóak. Persze hogy a nyugati határok és a berlini fal mentén szögesdrót, aknamezők, géppuskás őrtornyok voltak, a NDK-nak létkérdés volt hogy a munkaképes lakosság ne akarjon az NSZK-ba átszökni, különben munkaerő hiányában összeomlott volna a népgazdaság. A keletnémetek akikkel beszélgettem akkoriban (főleg fiatalokkal) irigyelték a nyugatnémet életszinvonalat, de ugyanolyan életvidámak voltak mint mi, nem voltak olyan nyomorúságos napi gondjaik mint akkoriban a lengyeleknek vagy a románoknak.

"NDK-nak létkérdés volt hogy a munkaképes lakosság ne akarjon az NSZK-ba átszökni, különben munkaerő hiányában összeomlott volna a népgazdaság."

Na de miért akartak átszökni az "életvidám" fiatalok? Mert szerettek volna olyan szinten élni mint a szintén életvidám nyugatnémetek. Tehát sz életvidámság "kiesik az egyenletből", lévén mindkét oldalon ott van.

'89 - ben aztán az első lehetőségnél úgy húztak nyugatra mint a vadlibák, még a Trabantot, Wartburgot si otthagyták a Balaton mellett, az út szélén.

Berlinben ma van egy DDR múzeum, ott sok egyéb mellett taglalják az átszökések történetét. Volt ott minden, a metróalagúton keresztül, alagútásás a fal alatt, sárkányrepülővel, alacsony kabrió kisautóval a sorompó alatt átsurranva stb. Minden elképzelhető módon próbáltak átszökni. NSZK polgár valahogy nem nagyon akadt aki az NDK - ba szökött volna. Érthetetlen.

Egy nyugati sem akadt (ha nagyon utánanéznénk elképzelhető, hogy találnánk valamilyen idióta Che Guevara rajongó hippiket vagy hasonlókat) aki akármelyik szocialista országban önként - pedig ők velünk ellentétben szabadon utazhattak - letelepedett volna.

Azt a "Che Guevara rajongó hippit" úgy hívták hogy Dean Reed, talán Te is láttad a legismertebb filmjét "Az énekes" címmel vetítették nálunk, Victor Jara chilei költő-politikus életét és halálát dolgozta fel, (a Pinochet ellenes kampány részeként). Az NDK propagandistái legnagyobb örömére átköltözött hozzájuk, persze nem azért mert szeretett volna Wartburggal melóba járni.

De nekem aztán nem kell bizonygatnod az NSZK előnyeit az NDK-val szemben, én csak arra akartam rámutatni hogy hiba lenne úgy beállítani az akkori helyzetet, mintha a vasfüggöny innenső oldalán mindenki szenvedett volna mint a kutya. Ha valóban így lett volna, akkor 1989-ben a lámpavasakra lógatták volna fel a kommunistákat és nem bíbelődtek volna holmi bírósági perekkel.