A jelenlegi helyzet valóban a "68-as generáció" számlájára írható?

Amerikában meg sok mindent a baby boomerekre fognak, vagyis a háború és 64 között született emberekre.

Végülis van benne igazság, hiszen ők tették olyanná a világot, amilyen jelenleg. Mi meg túl sokat nem tudunk rajta változtatni, sajnos.

6-os, te csak szélsőségekben gondolkodsz, ráadásul kiragadod a történéseket a maguk történelmi szituációiból és korszakaiból. Ha nincs '68, akkor Amerikában a feketéket mai is lerugdosnák a villamosokról és minden fiatal proli feleslegesen megdöglött volna Vietnámban egy elhibázott indokínai politikán (Kennedy-én), korrupt politikusokon (Nixon, Johnson) és hidegháborús korszellemen alapuló háborúban.

Nézd meg a történelmi kontextust: milyen volt a világ '68 előtt? Jó volt? Az a polgárias, felvilágosult és modern világ két világháborút produkált, terrorrezsimet a Szovjetunióban, általános bizalmatlanságot, prüdériát, óriási társadalmi különbségeket, nyomorgó prolikat és képmutató elitet. '68 egy kísérlet volt, hogy ezt a világot megváltoztassa, és mint minden idealista kísérlet, a hetvenes évekre elbukott. A "forradalmárokat" visszatolták a sorba, visszatértek a fogyasztói társadalomba. Néhány kisebb fellángolástól eltekintve a hippik mind kivesztek, később csak egy kommerciális, kiüresedett póz maradt belőlük divattá vált narkóval, divattá vált zenével. A punkok és a hasonló szubkultúrák azok, amik igazán betöltötték a hippik által maradt űrt, de ők már nem voltak idealisták: ők gyűlölték a hippiket, gyűlölték a hetvenes évek neokonzervatív politikusait, a baloldaliakat és a jobboldaliakat egyaránt. Ők nem jobb jövőt akartak, hanem számukra nem volt jövő ('no future').

Európában '68 a 19. századi utópisztikus szocialista elvek második fellángolása volt. Egy olyan szocializmusé, ami nem azonos a szovjet modellel. Valami nagyon hasonlót akart Nagy Imre is az ötvenes években.

Hiba, ha mindazt az értéket, amit a hatvanas évek adott, azonosítod az elborult, lényegüket kiforgató, eltúlzó szélsőségekkel. A nők egyenjogúsításának mozgalma nem mosható össze a radikális feminizmussal, a fekete egyenjogúság a Fekete Párducokkal, a szólásszabadság a szándékos provokációval. A hatvanas években megszerzett értékeket meg kell tartani, szerintem ezt egy igazi, valódi konzervatív ember is így gondolja. Persze, konzervatív alatt nem a 80-as években lezajlott ideológiai pálfordulás figuráit értem, mint a neokonzervatív Reagent, aki pojácából lett elnök, és később a Bush családot, akik megtestesítve az anti-68-at, minden hatalmat a Wall Streetnek adtak és olajháborúikkal végigszántották a Közel-Keletet, létrehozva ezzel a mai migráns-válságot.

Ha '68-ban csak a füves hippiket látod, akik Marxot olvasnak a kocsmában, az majdnem olyan, mintha a konzervativizmust az avíttsággal, a liberalizmust a szélsőségesen elborult Svédországgal (ahol a sebtapasz nem lehet egy színű, mert diszkriminatív) a médiát a Cool TV-vel, a zenét Nicki Minaj-al azonosítanád. Ezek elfajzások, küzdeni kell ellenük, de az értékeket meg kell tartani.