Olasz népszavazás & előrehozott választások - Mit gondoltok a témáról?

Az olasz rendszer nem jó, túl nehéz és bonyolult a törvényhozás. Nagyon korlátozva van a kormány a világháború óta ( ugye nem kell emlegetni a fasizmust, stb, na ezt akarták elkerülni ). Fontos lenne egy új, modern, helytálló alkotmány, de legalábbis módosítások. Pláne miután az olasz gazdaság nem szerepel túl fényesen mostanában. Na ilyenkor rossz az agyon-korlátozott kormány.

Nem tudom, hogy pontosan milyen lett volna a másik, azaz az új rendszer, de a mostani láthatóan nem jó. Abból kiindulva, hogy megválasztásakor mit mondott Renzi, jobb lett volna ha nem bukik meg a népszavazás. De megbukott, most már nincs mit tenni ( khm, igen, különbség egy bukott népszavazás után Olaszország és Magyarország között ).

Olasz szakosként talán az átlagembernél egy kicsit jobban ismerem az ország helyzetét, ezért bátorkodnék hozzászólni.

Amit az egyik előbbi hozzászóló említett, valóban így van. A második világháború után, amikor létrejött az Első Olasz Köztársaság, az új államberendezkedés igyekezett a lehető legjobban decentralizálni a hatalmat, hogy soha többé ne forduljon elő a fasizmus térnyeréséhez hasonló szörnyűség. Ezért jött létre két ház a parlamentben, gyakorlatilag azonosan fontos jogkörökkel. Habár sok helyen kétkamarás parlament működik, de az országok többségében az alsóháznak nagyobb szava van, na ez Olaszországban nincs így.

Ezzel a világháború után nem volt probléma, ugyanis a vezető politikai erő onnantól kezdődően egészen a '90-es évekig a kereszténydemokrata párt (Democrazia Cristiana, DC) volt. Egy kicsit hasonlított a helyzet a mostani magyar belpolitikára. Volt egy óriási jobboldali néppárt, mely 40 évig megkerülhetetlen volt kormányalakítás szempontjából, s a baloldali pártok nem tudtak átütő eredményt elérni. A legerősebb ellenzéki erő a kommunisták voltak (Partito Comunista Italiano, PCI), akik viszont nem tudtak igazán megerősödni, hiszen a kommunizmus sokakból erős ellenérzéseket váltott ki már akkor is. Volt pár erős bástyájuk (Toszkána, Emilia-Romagna, melyek a mai napig is baloldali fellegvárak), de országos szinten be kellett érniük a 20-30%-os eredményekkel.

Visszatérvén tehát: a DC-nek nem volt igazi ellenfele, mind az alsó-, mind a felsőházban ők voltak a legnagyobbak négy évtizeden keresztül, így az ország vezetését nem nehezítették a különböző pártok nézeteltérései (egy-két ellenpélda azért természetesen akadt).

A '90-es évek elején azonban óriási korrupciós botrány robbant ki ('Mani pulite' ha valakit érdekel, jó kis cikk van az angol Wikipédián). A nyomozások végére betiltották az addig hagyományos pártokat: a kereszténydemokratákat, a kommunistákat és a szocialistákat, s innentől számítják a Második Olasz Köztársaság létrejöttét.

Egy párt sem tudott annyira megerősödni, mint korábban a DC tette, ennélfogva még sokkal labilisabbá vált a kormányzat. Gyakorlatilag sosem fordult elő az, hogy ugyanaz a parlamenti erő többségben volt mind az alsó-, mind a felsőházban, így folyamatos nézeteltérések gyengítették a kormányzást.

A baloldali pártok szövetsége sokat erősödött a kommunistákhoz képest, a jobboldal pedig valamelyest gyengült (ez már ugyebár a Berlusconi-éra).

2007-ben jött létre a baloldali gyűjtőpárt, a Demokrata Párt (Partito Democratico, PD), mely így sikeresebben tudta felvenni a versenyt a Berlusconi-féle jobboldallal. A gyenge kormányzatok sikertelenségei miatt azonban nagyon megerősödött az "anti-establishment" vonal is, hiszen sokan csalódtak a hagyományos politikai elitben, így robbant be a köztudatba az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S), mely elutasítja a bal-jobb-felosztást, az EU-t, az eurót, s nagyjából minden korábbi politikát. Ez érthető módon tetszett a csalódott emberek jelentős hányadának, a probléma csupán az, hogy a M5S egy tipikus populista, valódi gazdasági program nélküli tömörülés, ami csak a reményvesztettség meglovagolása miatt ilyen sikeres.

Így álltak az erőviszonyok a 2013-as választáson. A M5S sok szavazót elszívott főleg a jobboldaltól, de a baltól is, ennélfogva gyakorlatilag három megegyező támogatottságú blokk jutott be az országgyűlésbe.

Enrico Letta, s később Matteo Renzi így próbált meg lavírozni azóta, mert ugyebár önmagában a baloldal nem volt képes kormányra kerülni, egy jobbközép párttal is koalícióra kellett lépniük ehhez, s a felsőházban még így is csak nagyon minimális többségük lett. Így fogalmazódott meg szépen lassan a gondolat Renziben, hogy mindenképpen szükség van erre a reformra, hiszen a szenátus szinte mindent leszavazott, amit az alsóházbéli demokraták indítványoztak.

Olaszország gyakorlatilag a '90-es évek óta, tehát a hagyományos, első köztársaságbéli pártrendszer felbomlása óta egy helyben toporog, mert olyan nehézkes a megosztott politikai paletta közötti egyezkedés. Ezt próbálta volna meg feloldani Renzi a szenátus hatalmának csökkentésével.

Azzal, hogy az olaszok leszavazták ezt a módosítási javaslatot, sajnos a saját jövőjük ellen szavaztak, hiszen országuk gazdasági talpra állítására mondtak nemet. Szomorú, de a csodálatos Itália a '90-es évek óta szinte minden mutató szerint erősen csúszik lefelé, és ez az alkotmányreform segíthetett volna megfékezni ezt, hiszen gyakorlatilag lehetetlen erősen kormányozni így egy országot.

Renzi az elbukott népszavazás után korrekt módon lemondott, azonban az előrehozott választások valószínűleg ugyanazt az egy helyben toporgást fogják hozni, mint ami eddig volt, vagy talán még rosszabb lesz a helyzet.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom szinte fej-fej mellett haladnak, így ismét csak szinte lehetetlen lesz normális kormányt alakítani. És ez a tehetetlenség most már aztán végképp így fog haladni ki tudja meddig, miközben Olaszország mellett elszáguld a fél világ.

A 3-as tökéletesen látja a dolgot:

Az ország azért is prosperált az 1990-es évek elejéig mert az USA egyik elkötelezettje volt. A kereszténydemokrata párt volt maga a rendszer állandó ellenzéke volt a kommunista párt, akik eleinte Togliatti alatt a Szovjetuniót nyalták, aztán mikor Berlinguer jött ők megtagadták ezt a vonalat. Ez olyan népszerű volt, hogy a 70-es évek közepén a választásokon alig pár százalékkal maradt el az állandó kormánypárttól a kereszténydemokratáktól.

Renzit lehet gyűlölni, utálni a menekültpolitikája miatt, de legalább felismerte annak jelentőségét hogy egy normálisan működő és stabilan kitartó kormány kedvez a gazdasági fejlődésnek. Nem szabad elfelejteni, hogy a leghosszabb kormány Berlusconi 2. kormánya volt, ez a kormány töltötte ki egyedül a 4 éves ciklusát. Sajnos volt példa 10, 20 napos kormányokra is.

Szóval oké Renzi bukott, de a buta, egyszerű olaszok most magukkal csesztek ki. Az összes ellenzéki párt addig lesz népszerű, amíg kormányra kerülnek, majd jó olasz módra mindenki utálni fogja őket, kormányon belül széthúzások, tragikomédiák lesznek.

Számomra szívfájdalom látni, hogy Olaszországot így tönkreteszik már évek óta.

A másik, hogy vegyük az ellenzéket:

Északi Liga: Adott Matteo Salvini, aki a párt kommunista szárnyát vezette és amikor 2013-ban a párt vezetője hirtelen benyalt a szélsőjobboldalnak és arra tolódott el. A pártot magát tévesen szélsőjobboldalinak tartják, pedig semmi közük ahhoz.

Forza Itaia 2.0: Ez nem az a párt, amivel 1994-ben Berlusconi kormányt alakított, hanem ez a 2013-ban újralapított párt. Berlusconi amúgy sem értem mit akar még 80 évesen, kizárt hogy ne lopott volna eleget. Hisz van tv-je (Mediaset) és foci csapata (AC Milan) is, szóval dőzsöl a papi.

5 Csillag Mozgalom: Az egykori humoristából lett aktivista Beppe Grillo már a jobboldal fele nyalizik. A párt egyik kulcsembere Luigi Di Maio akiről felvetették, hogy miniszterelnöknek is alkalmas lenne és 30 éves, nem beszél angolul: https://www.youtube.com/watch?v=aT0KT3XLsFE

Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia): Hagyjuk már őket, súlytalan párt, élén Giorgia Melnoival aki Berlusconi pártjában volt ifjúsági miniszter és képviselőházi alelnök.

Nem irigylem őket.