Miért nem tudták az európai országok megőrizni a gyarmataikat?

Attól függ melyik országokról van szó. Durván általánosítva:

- A 19. században öntudatra ébredt a legalsóbb réteg, a parasztság és a munkásosztály

- A 19-20. század fordulóján megjelentek az önrendelkezésre vágyó mozgalmak

- A második világháború fokozta a gyarmatok kizsigerelését, miközben ezek az országok többször gazdát is cseréltek

- A második világháború után a hidegháborúban szembenálló felek jelentékenyen támogatták a függetlenségi mozgalmakat, hogy borsot törjenek a másik orra alá

- Elindult a fegyveres ellenállás, és ha nem is tudtak győzni, fenntarthatatlanná tették a rendszert

A második világháború meggyengítette az európai országokat.

A gyarmatokon erősödtek a függetlenségi igények, mozgalmak és sok helyen ez fegyveres felkelésben is kibontakozott.

Európában kezdett egyre inkább teret nyerni a liberalizmus a közvéleményben és így a politikában is, egyre kevésbé tűnt fenntarthatónak a gyarmati népek elnyomása. Ezért a gyarmatok önrendelkezést kaptak, előbb-utóbb dönthettek a saját sorsukról.

A legtöbb függetlenné vált. Néhány csatlakozott az anyaországhoz (pl. Martinique, Francia Guyana, Réunin, a hollandoknál pl. Bonaire, Saba) vagy föderációra léptek pl. Grönland, Feröer és Dánia vagy Hollandia és Curacao, Sint Maarten). De olyan gyarmatok is akadtak, akik függetlenséget sem akartak igazán, de a gyarmattartóhoz sem akartak/tudtak csatlakozni, ezért úgy döntöttek, hogy megfelel nekik a gyarmati státusz belső autonómiával (ilyen például a franciáknál Új-Kaledónia, Francia-Polinézia, a brit gyarmatok pl. Kajmán-szigetek, Feröer-szigetek, Bermuda, Gibraltár, Pitcairn-szigetek, Brit Virgin-szigetek stb. és hogy érdekességnek USA függőségeit is említsük pl. Puerto Rico, Guam, Amerikai Virgn-szigetek... is ilyen területek).