Az igaz hogy a japánok sok háborús bűncselekményt, követtek el a második világháború alatt? Én nem nézném ki belőlük. Vagy az efféle állítás, megint a nyugat érdeke volt?

Etnikai tisztogatásokat követtek el a meghódított területeken, civileket fejeztek le, temettek el ÉLVE, lőttek meszesgödrökbe.

Bár ha az atom bomba lakott területre való ledobása nem minősül háborús bűnnek akkor kérdéses, hogy mi minősül annak...

Nem többet, mint az amerikaiak vagy a szovjetek...

Csak hát a győztesek írják a történelmet, a Japánok meg ugye nem győztek.

Persze, volt sok bűntettük, meg eleve az ázsiai kultúrában inkább jelen van az erőszak és olyan módszerekben, ami tőlünk idegen, de azért nem kell a japánokat démonizálni sem.

A japán mentalitásban megőrződtek, vagy felelevenítődtek a bushidós, szamurájos hagyományok, amelyek szerint akit legyőztek, az elvesztette a becsületét, ezért nem érdemes élnie, ezért öngyilkosnak kell lennie.

Csakhogy azt nem könnyű megtenni, ezért úgy vélték, hogy csak hozzásegítik azokat a katonákat, akik meg akarták magukat adni, hogy tisztességgel távozzanak ebből a világból, így szerintük csak szívességet tettek, amikor halomra ölték őket.

A nankingi mészárlás egyrészt azért híresült el, mert akkor a világban még béke volt és a japánok keményen megbombázták a várost, bár nekik nem voltak nehézbombázóik, sem tonnás bombáik, de mégis jócskán volt áldozat, ez kiütötte a biztosítékot a még békés világban, mert senki nem sejtette, hogy ez a világ sorsa, rövidesen máshol is meg fog történni, akár súlyosabb következményekkel.

Aztán a kissé rebellis kínai civileket durván fegyelmezték, borotvaéles katanákkal kaszaboltak a tisztek, mert ők is becstelen legyőzött kutyák voltak a szemükben, akik nem érdemelnek kíméletet.

Annyi viszont a javukra írandó, hogy más területeken, például új Guineában, vagy a Fülöp szigeteken jó volt a kapcsolatuk a lakossággal, de talán azért, mert úgy vélték, hogy azok nem ellenségek, hanem csak felszabadították őket a gyarmatosítók rabságából, ezért azokkal tisztességesen viselkedtek.

Más kultúra, más beállítottságok, más vallás, más szokások hozták ezt a számunkra kevéssé érthető jelenséget.

Hozzá kell tenni, hogy maguk is ennek szellemében jártak el, nem sok japán hadifogoly volt, akár egy végső banzáj halálrohamban mentek a másvilágra, vagy harakirivel, amit sokan a megadás után is elkövettek, bár az már nem sértette annyira mindnyájuk becsületét, hiszen a császár parancsára történt és ez levette róluk a felelősség nagy részét.

'Japán egy fasiszta ország volt a második világháború végéig, és Hitler szövetségese volt.'

Na tisztázzuk: fasiszta állam egyedül Olaszország volt, a szövetség pedig nem túl erős. Ahhoz képest, h tengelyhatalmak néven ismerjük a 3 államot, nem igazán volt köztük együttműködés, csak hébe-hóba.

Van egy történelemmel foglalkozó podcast (habár angol nyelvű), két rész is pont az imperialista Japánról szól, és hogy mi volt az előzményük:

https://www.youtube.com/watch?v=oErYYBNCHh4

https://www.youtube.com/watch?v=ZA_wn5wsjqs

Hogy néhány dolgot kiragadjak:

- már akkor volt a kultúrájukban egy fajta irracionális mértékű fegyelem ami (ahogy írták az egyik válaszban) valóban a szamurájok idejéből maradt hátra (volt olyan katona amely csak több évtizeddel később adta meg magát mert nem hitte el hogy a háborúnak vége, csak amikor a volt felettese megjelent az erdőben ahol addig ő bujkált)

- ezt a 10-es skálán 12-es szintű fegyelmet az is fenntartotta hogy Japánnak nagyon rövid idő alatt kellett egy múltban ragadt, gyarmatnak való elmaradott ázsiai országból olyan hatalommá fejlődnie amely a gyarmatosítókkal szemben is meg tudta védeni magát

- az újonnan szerzett nagyhatalmi státuszuk legegyértelműbb bizonyítéka az volt hogy a távol-keleten hazavágták az oroszokat, ettől a japánoknak még nagyobb lett az arcuk

- a japán uralkodóházat egyfajta isten-kultusz övezte

- ennek ellenére mivel az utolsó uralkodó nem volt nagyon aktív, és nem keltette egy keménykezű ember benyomását, a hadsereg parancsnoksága eléggé "elkanászodott", az uralkodó jóváhagyása nélkül hódítgattak egyre többet az ázsiai kontinensen, de mivel mindig győztek így fenntartották a nép előtt a mindenható uralkodó propagandáját, így annak rendszerint utólag már nem volt ellenük panasza

"Egyébként szerintem a japán és német nép hasonló. Nagyon szorgalmasak, precízek, fanatikusak, követik a vezért, gépiesek, érzelemmentesek, jelentős az önbizalmuk. Ezért tehették meg lelkiismeret-furdalás nélkül."

Ekkora marhaságot rég olvastam. Sablonos tévhit úgy, hogy semmi közelebbi benyomásod nincs a japánokról.

A japán az egyik legérzelemmentesebb nép, viszont társaságban sok mindentől függ az érzelemkimutatási szabályrendszerük. Ezen felül kreatívak, feltaláló hajlamúak, a germánokkal ellentétben. A szorgalom stimmel, de a japánok többsége nem fanatikus, és az alá-fölérendeltségnek inkább tiszteleti oka van a japánok körében: az idősebb élettapasztalata több, valamint többet szenvedett is, és illendőségből illik többet engedni beszélni a "senpai"-t egy párbeszéd során.

A kérdező soraira:

"Vagy az efféle állítás, megint a nyugat érdeke volt?"

Pin-pon! A Meiji restauráció (1868-tól zajlott) az USA nyomására indult meg, USA hatására átmenetileg, évtizedekre KÉNYSZERBŐL imperialistákká váltak, ezért mentek párszor neki Kínának és Koreának - ezek kivételes esetek voltak japán részről. Manapság bocsánatot is kért a japán császár tőlük (az előző császár; ugyanis idén történt császár váltás).

J A V Í T O M előző soraim:

A japán az egyik legérzelmesebb nép valójában! A művészeti alkotásaik java részéből is, a hétköznapjaikból is kiderül. (A te sorod hatására írtam félre korábban, a mostani verzióm a reális!)

"Rengeteg orosz sebesült feküdt előttünk, Szűcs Ottó zászlóssal együtt eldöntöttük, hogy kimegyünk összeszedni őket. Kiabáltak, hogy „Vodu, vodu!” „Vizet,vizet!”. Szűcs Ottó odamegy, hogy vizet adjon a kulacsából, és akkor láttuk, hogy az orosz a pisztolya után nyúl. Ordítottunk, hogy „Vigyázz!”, de abban a pillanatban valahonnan oldalról odavágtak egy kézigránátot, ami kivitte a fogaimat – azóta van műfogsorom –, Szűcs Ottó barátomat meg agyonlőtték. Erre mi végigmentünk a sebesülteken rohamlövegekkel, és betapostuk őket a földbe. Állati dolog, de ezért mondtam, a háború belőlem is állatot tudott csinálni, pedig én aránylag nyugodt ember vagyok..."

Ágotay István rohamtüzér hadnagy.

A háborúban mindenkiből kijön az állat akár szerető családapa az ember akár egy átlagos földműves tökmindegy.