Nemzeti -szocializmusra lenne szüksége Magyarországnak? Tényleg ez lenne a megoldás?

"Egy egyszerű kérdés: a hungarizmus hogy fér össze a kereszténységgel?"

Egyszerű. Úgy, hogy a hungarizmusnak a kereszténység az erkölcsi alapja. Három alap van: erkölcsi, szellemi, anyagi. Az erkölcsi a kereszténység, a szellemi a nacionalizmus, az anyagi a szocializmus. A hungarizmus pedíg egy fajta szimbiózis ezek közt. Jól léírták előttem, hogy a hungarizmus nacionalizmusa azért szocialista, hogy ne torzulhasson sovinizmussá, valamint a hungarizmus szocializmusa azért nacionalista, hogy az ne torzulhasson materializmussá. Mivel a hungarizmus idealista ezért mindenképp az erkölcsi alap a legfőbb aspektus, vagyis maradéktalanul egyeztethetőnek kell lennie a kivitelezésnek is és az ideológiának is a keresztény szellemiséggel. Csak azért lehet valaki hungarista, hogy azzal építsen, teremtsen, védelmezzen, mert ha nem ezt teszi, akkor gyakorlatilag a hungarizmus alapszabályát rúgja fel. A másik nagyon fontos tudnivaló pedíg az, hogy adott esetben a hungarista mozgalom, vagy annak az aktuálpolitikai érdekei, vagy akár a puszta léte sem lehet fontosabb a céljainál, mert a hungarizmus egy eszköz egy cél eléréséhez, és az eszköz soha nem lehet fontosabb a célnál. Hogy egy egyszerű példát említsek, a hungarizmus elvei szerint mindenképp érétkesebb egy erkölcsös, becsületes ember, aki az elveinkkel összeegyeztethető módon él, mint egy züllött alak, aki mindenféle jelképeket tűzdel magára és jelszavakat harsog ami a hungarizmust élteti. A hungarizmus viszont nem a pacifista kereszténységet élteti, aki hajlandó vörösszőnyeget teríteni a gonosz elé tétlenségével, hanem azt a kereszténységet, aki erkölcsi normáit akkor sem adja fel, ha akár azt élete árán kell megvédenie. A pacifista kereszténység rend szerint olyasmikkel érvel, minthogy "ki kardot ránt kard által vész", vagy "bocsássatok meg felebarátaitoknak", de azt kényelmesen elfelejtik, hogy bűnbvocsánat csak akkor jár, ha 1. a bűnt felfüggeszti a tettes. 2. a bűnbocsánatot kérni kell 3. meg kell próbálni helyrehozni az okozott kárt. Hogy kard által vész aki kardot ránt? Akkor az a rendeltetés, hogy kard által vesszek azért az erkölcsi normákért, azért az eszmeiségért, ami nélkül a létemnek amúgy sem volna túl sok értelme. Tehát az a kereszténység, amit a hungarizmus magáénak tud, az sokkal inkább hasonlít mondjuk a középkori formára, ahol a lovagrendek, mint a keresztény szellemiség védelmezői álltak őrt az erkölcs sértetlenségéért.

Ha már a gazdaság is szóbajött, térjünk ki arra is egy kicsit. A hungarizmus által prefferált gazdasági modell sokkal kedvezőbb lenne hazánknak, mint a jelenlegi, de hogy ne csak szavakkal dobállózzak, nézzük, hogy miért: A gazdaság területén a hungarizmus erősen protekcionista elveket vall, így minimalizálja a hazai gazdaságot ért kárt. Főként a belkereskedelem élénkítése lenne a cél és ezen belül is az, hogy kialakuljon egy normális infrastruktúra, ahol magyar vásárol a magyartól. Így garantálva van a munkahely is és a megrendelés is, valamint nem úszik ki a pénz az országból. A mezőgazdaság a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt kapna, ami két okból is jó volna, ugyanis így 1. nem volna kihasználatlan Mo. jó mezőgazdasági adottsága, 2. jobb minőségű termékekhez jutnánk. Vélhetően totális átszervezés alá kerülne mindennek az ára. Ha a pénzt elméleti síkon kivonjuk a forgalomból, akkor rájövünk, hogy a kész termékhez nincs szűkség másra, csak alapanyagra és munkaerőre. Ha ezeket infrastruktúrába lehet szervezni a nélkül, hogy valamilyen ágazatban hiány legyen, akkor gyakorlatilag nincs értelme külföldről venni semmi olyat ami nekünk van és ezzel nem csak a pénzt tartjuk az országban, hanem még munkahelyet is biztosítunk, sőt még adót is az államnak mind a munkahely, mind az ott megtermelt árún keresztül. Sokkal logikusabb és épkézlábabb megoldás a jelenleginél. A termelés fokozódásának következtében pedíg bevezethetővé vállnának a juttatások is, mint pl ingyenes orvosi ellátás, nyaralási lehetőség állami üdülőkben, s.t.b. A forint nyomását pedíg azonnal átalakítanák a szerint, hogy csak bizonyos mennyíségű megtermelt termék után lehet kinyomni egy forintot, így az infláció nem okozna problémát.

Térjünk ki azért a szellemi életre is, ha már itt tartunk. a gyerekek már újra egy olyan korban élhetnének, ahol megismerkedhetnének saját kultúrájukkal: dalokkal, táncokkal, népmesékkel, nevelő, építő jellemformáló szellemi termékekkel. A sztárok a médiában nem osztályidegen drogos xxxxxx, vagy lezüllött, szétcsúszott alkoholisták lennének, hanem kemény sportolók, szakmailag profi énekesek, papok, kiválló színészek, jóakaró erkölcsös emberek akikről lehet példát venni. Az oktatást azonnal megreformálná a rendszer, az iskolákban a fegyelem nem a csodával határos lenne, hanem alapállapot. Testnevelésórákon nem xxxxverés lenne, hanem izzasztó munka énekórákon nem a komédiával határos kornyikálás, hanem népdalokat és katonai indulókat énekelnének, hogy mire besorozzák a honvédségbe addigra már tudja ezeket. Az oktatásnak igenis újra részévé kell tenni a táborozásokat az erdei iskolát, az ifjúsági mozgalmakat és az ehhez hasonló intézményeket. Az egyetemeken nem azt tanítanák, hogy hogyan lehet minden xxxxx rásózni valami balekra, hanem azt, hogy a termelés színvonalát hogyan lehetne olyan minőségűre felvinni, hogy a terméket meg akarja venni valaki, hogy mennyi a tisztességées nyereség, oktatnának filozófiát, a történelmi események ideológiai hátterére nagy részletességgel kitérnének, hogy megértse a tanuló a történteket.

A gyáva rendszert és a bátor kitartót onnan lehet megkülönböztetni, hogy a gyáva rendszer lefegyverzi a népet, fél átadni neki a tudást és nem mer nevelni, 'menjen mindenki a saját feje után' nehogy az egység pont a rendszer ellen álljon talpra, míg az erős az felfegyverzi a népet, a legjobb tudása szerint tanítja és az általa ismert legtisztább erkölcs szellemiségében neveli. A kettő közül vajon melyik az, amelyik jobban kiérdemli a tiszteletet? És a kettő közül vajon melyikben élünk mi? Mi mégis miért ragaszkodunk ennyire sorsunkhoz? A rendszer van azért, hogy a népet szolgálja, nem pedíg a nép van azért, hogy a rendszert szolgálja, tehát ha a rendszer alkalmatlanná vállik feladata ellátására akkor legitimitását veszti, de mégis annyian foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz ami kárt tesz bennünk. Elgondolkodtató...