Kádár János jobb vezető volt, mint a rendszerváltás utáni miniszterelnökök?

7:

A házakat, lakásokat nem, de a földeket igen. A szövetkezesítés nagyrészt a Kádár rendszer idején zajlott le, Rákosi idején nagyrészt sikertelen volt, Nagy Imre idején meg nem erőltették. 56 után viszont kénytelenek voltak a földtulajdonosok beadni a derekukat, és csatlakozni a TSZ-ekhez, nem volt más választási lehetőségük. Cserébe a háztáji gazdaság maradhatott.

Nem tudom eldönteni, hogy szándékos provokáció lenne a kérdés, vagy valóban nem tudja a kérdező...

Az akkori világot nem lehet a mostanihoz hasonlítani, a második világháború után létre jött kommunista blokkban az országok csak látszatra voltak függetlenek, valójában a Szovjetunió felügyelt mindent, a szovjet elvtársak jóváhagyásával lehetett valakiből vezető, és a rendszerre jellemző, hogy a legmagasabb pozíciót a párt vezetőse jelentette.

Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt első számú vezetőjeként lett az akkori Magyarország teljhatalmú ura, és bizony egy diktátor volt, aki az 56-os forradalom leverésében aktív szerepet vállalt, azt hálálták meg a szovjetek elvtársak azzal hogy rábízták az ország vezetését, és hatalma megszilárdítását véres leszámolással kezdte, a történészek szerint egyetlen kegyelmi kérvényt sem írt alá.

Innen hosszú utat bejárva, a 60-as évek végére, 70-es évek elejére valóban eljutott az az ország oda, hogy a keleti blokkon belül Magyarország lett a legvidámabb barakk, létrejött a gulyáskommunizmus, ahol három alapon működött minden: Támogatott, Tűrt, Tiltott.

Aki nem vétett a tiltás ellen, az viszonylagos nyugalomban, jólétben élhetett, és sokan erre az emlékre hivatkozva sírják vissza a Kádár korszakot, az 56 utáni tevékenységét már nem róják fel neki.

Amiről viszont sokan megfeledkeznek, vagy esetleg nem is tudják, az akkori viszonylagos jólét alapja nem a munka volt, hanem a sorozatosan felvett világbanki kölcsönök, (amelyek egy része ment tovább a Szovjetunóba) és az lett az akkori rendszer összeomlásának is az oka.

Olyan mértékben eladósodott az ország, hogy amikor a Világbank megtagadta a további kölcsönt, a gazdasági összeomlás elől menekülésnek nem látták más módját csak a kapitalizmus felé, ezért nem lettek 56-hoz hasonló események, no és persze azért, mert a szocialista blokk összes országában lezajlott a folyamat, a lengyelekkel kezdődött, ott még volt hangoskodás csete-paté, de a nagy testvér is befuccsolt, és az oroszoknál Gorbacsovra mái napig úgy tekintenek, hogy ő volt az, aki szétverte a Szovjetuniót, holott nem nagyon volt más lehetősége neki sem.

Milyen vezető volt Kádár, aki az 56-os forradalom leverését, az azt követő terroron árt elvezette az országot egy békésnek, boldognak látszó korszakba, de ugyanakkor mérhetetlen módon eladósította?

Azt hogy után a mi következett a privatizációnak nevezett szabad rablás korszakában, már némileg másik történet, de az első milliárdosok az MSZMP, MSZP pártvezérei közül bukkantak elő.

10:

Nagyrészt egyetértek, bár Orbánék alatt inkább visszafelé tartunk abba a rendszerbe, szerencsére a környezet (EU, szabad piac) nem engedi.

Viszont az böki a szememet, amit az egészségügyről írsz. Nyilván technikai eszközökben fejlődött, de épp ez az a terület, ahol nem volt rendszerváltás, és a születéskor várható élettartam növekedés nem azért volt mostanáig, mert az egészségügy javult volna. Az életkörülmények javultak, de az állami egészségügy ugyanolyan maradt strukturális szempontból, mivel senki sem mert hozzányúlni.

#13: "Viszont az böki a szememet, amit az egészségügyről írsz.", "Nyilván technikai eszközökben fejlődött (...)", "Az életkörülmények javultak, de az állami egészségügy ugyanolyan maradt strukturális szempontból, mivel senki sem mert hozzányúlni."

- Akkor elnézést, bizonyára félreérthetően fogalmaztam. A mondanivalóm lényege az volt, hogy a nosztalgia ebben a tekintetben is hamis. Egyetértek veled, hogy ezt nem strukturális, hanem technikai fejlődés, illetve a jobb életkörülmények okozták.