Az EU miért nem foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel?

Nem ér rá.

Ennél sokkal fontosabb dolga van, pl. beengedni ismeretlenek millióit majd évekig fizetni az ellátásukat, oktatásukat és azokat a károkat amiket okoztak. Védeni kell ismeretlen idegenek jogait - szemben az eu állampolgárainak jogaival, akik azért hozták létre ezeket az országokat hogy ők élhessenek benne normálisan, békében.

Az őshonos kisebbségek csak útban vannak, mert értéknek tartják hogy egy őket meghatározó csoport tagjai és nem akarnak beolvadni egy nagy masszába. A nemzeti kisebbségek nem költöznek vezényszóra a birodalom másik szögletébe ha egy multinak ott van munkaerőre szüksége. Az őshonos kisebbségek büszkék a lakóhelyükre, emiatt sajátjuknak tekintik, saját lakásoknban akarnak élni a saját földjeiken, saját termékeiket előállítva és megvásárolva. Vagyis nem illenek bele a globalista fogyasztó képébe, aki a multik tömegtermékeit vásárolja, akinek el lehet adni a műhúst, a génmanipulált krumplit és az egyendolgokat. Az őshonos kisebbségek nem akarnak bérlakásokban élni, hogy egész életükben valami nagy tulajdonosnak fizessenek ahelyett hogy saját maguknak törlesztik a lakáshitelüket.

Az őshonos kisebbségek szeretnek együtt élni egymással, egy közösségben - akadályai a nagy globalista álomnak, az Egyesült Európai Államoknak, így nem segíteni kell őket hanem felszámolni.

#4 Igen, kellene. A fidesznek volt már évekkel ezelőtt az EU-ba benyújtott romákkal foglalkozó konkrét programja, azóta sem történt vele eu szinten semmi. Pedig a romastratégia nem csak nálunk lenne kiemelkedően fontos.

Helyette beengedtek egy rakás "menekültet" és minden forrás, oktatási lehetőség, lakhatási támogatás, egyéb oda megy ahelyett hogy azok életében hozna változást akik eleve uniós állampolgárok.

Mert a nemzetiségi kérdés kényes téma, az EU pedig lehetőleg nem akar súlyos konfliktusokat a tagállamok között. A korábbi évszázadokban sok súlyos konfliktus, háború volt a nacionalizmus, kisebbségek helyzete miatt (lásd például porosz-francia háborúk, balkáni háborúk, első világháború, majd a második világháború, jugoszláviai háborúk), ezért ma már a kiállás a nemzeti kisebbségekért az anyaország által sokak szerint valami veszélyes dolog.

A második világháború után a nyugati és szovjet nagyhatalmi álláspont az volt, hogy lehetőleg homogén nemzetállamokat kell létrehozni, határkiigazításokkal, etnikai tisztogatásokkal (népirtásokkal?), deportálásokkal, asszimilációs politikával. Ezért például a csehországi, franciaországi németek, romániai magyarok helyzete is sokat romlott. Trianonban még előirányozták Székelyföld autonómiáját (igaz nem tartották be a románok), az 1947-es párizsi békében már nem volt ilyen és manapság is már lehetetlennek tűnik a megvalósítás. Kollektív kisebbségi jogok helyett inkább egyéni jogokért küzdenek az EU-ban és az őshonos kisebbségek helyett jobbnak tűnik számukra a bevándorlók támogatása. Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, hogy a liberalizmus, tolerancia erősödésével alábbhagyott a homogén nemzetállamok iránti igény, trendi lett a multikulturalizmus dicsőítése, de a fenti okok miatt ez még mindig inkább bevándorlópártiságot jelent Európában, nem az őshonos kisebbségek melletti kiállást. De olykor még mindig felvillan az a XX. századi szemlélet a nagyhatalmi politikában, hogy multikulturalizmus helyett minél inkább homogén államok, a nemzetiségi határokhoz igazított országhatárok kellenének (lásd például nyugati politika az albán etnikumú Koszovó leválasztásáról Szerbiától vagy az orosz politika az orosz etnikumú Krím kapcsán), de sokan ezeket a lépéseket veszélyesnek látják, ami újabb destabilizációs folyamatokat indíthat el a stabilitás, hosszútávú béke helyett. Például a multikulturális Bosznia-Hercegovina jövője is kérdésessé válhat és vitatható, hogy mi szolgálná inkább a stabilitást, békét, ahogy ez Szerbia, Grúzia, Ukrajna kapcsán is vitákat szült és még sokáig vitatkozhatnak rajta, messze nincs egyetértés a konfliktusrendezésben, kisebbségek kezelése, autonómia, kisebbségi önrendelkezés kapcsán. Főleg a kisebbsgek területi autonómiaigényeiben látnak egyes vezetők veszélyt (már csak Koszovó, Republika Srpska, Abházia, Dél-Oszétia, Katalónia, Skócia példája okán is). Ezek miatt van olykor, hogy inkább hanyagolják a kisebbségi kérdéseket, inkább próbálják a szőnyeg alá söpörni az európai politikusok, meghagynák a tagállamok belügyének, nem akarnak belefolyni, nem mernek kiállni a kisebbségek igényei mellett. Geopolitikai megfontolások is lehetnek. A NATO számára most sokkal fontosabb Ukrajna támogatása, a politikai, gazdasági, katonai befolyás erősítése, mint Magyarország, ezért a nyugati nagyhatalmak nem kérik számon a kisebbségi jogok biztosítását a kijevi kormányon és elvárják, hogy a magyar kormány se akadékoskodjon.