A fiataloknak mi a baja a Kádár-rendszerrel?

A helyzet az kérdező, hogy a mai fővezérek a módszereket onnan tanulták, belülről. Mind ott kezdte. És rendkívül eredményesen tökéletesítették.

Az alapvető különbség azonban az, hogy a Kádár rendszer egy külső hatalom által ránk kényszerített módszer volt, ahol a viszonylagos jólétet a folyamatos csalás (Moszkvában) eredményezte, amit sajnos a hazai többség is nagyon megkedvelt. A mostani rendszert viszont egy olyan külső hatalom, amibe önként és saját jól felfogott érdekünkben léptünk be, próbálja minden eszközzel ellenezni, sikertelenül. A Kádár rendszerben a durva eszközök használat külső igény volt, a jelenlegiben ezek tiltottak, ezért sokkal rafináltabb módszerek kellenek a sokkla durvább eredményhez. A Kádár rendszer elveiben volt hibás, de lehetett volna korrigálva jóvá tenni. A jelenlegi rendszer nem elveiben, hanem a leggyakorlatibb konkrét rablásában hibás, az előbbi próbált jó lenni, csak nem ment neki, az pedig kifejezetten rossz kíván lenni, mert ezt kívánja gonosz érdeke.

A végeredmény és eltérő. A Kádár rendszerben itthon lehetett látszateredményt felmutatni (néha nemcsak látszat, valódi volt), csak a nyugattal összevetve tűntünk nyomorúnak. A jelenlegiben azért menekül innen, aki teheti (és a hazája nem számít), mert ez belülről élhetetlen sok szempontból. Viszont nem zárt, és kiderül, aki igazán tud, kint az ottani színvonalon kereshet. Sőt egyesek itthon is. A növekvő többség viszont egyre jobban nyomorog, szemben a korábbival, ahol ez nem volt igaz.

De a lényeg. A Kádár rendszer megváltoztatásához előbb a külső hatalomnak kellett összeomlania. Utána meg tudtuk változtatni azonnal, csak nem elég jól. A mostani megváltoztatásához puszta elhatározás kell, az alkalom már jövő tavasszal adott, rajtunk múlik, mekkora fölénnyel. És a külső hatalom izgatott drukkolása van hozzá, ha bejön, a drukkolás hatalmas pénzek formájában realizálódik.