Várható hogy az elszegényedő nép fellázad az infláció és a forintárfolyam miatt és elkergetik Orbánt?

Amit te elszegényedőnek hívsz az Afrikában még mindig a hallatlan luxus.

Van meleg víz, fűtés, áram a lakásodban? Van tv-d, interneted? Ezek már egy minimálbérből tengődőnek is megvannak, tehát nem mondanám, hogy akkora csóróság lenne. Az élelmiszer meg minden árak meg azért (is) magasak, mert még mindig meg tudjuk fizetni őket. Amint az emberek elkezdenek spórolni, nem vesznek müzlit meg amúgy is túlárazott norbi update hulladék kajákat majd beállnak szépen ismét az árak.

Gyerekkoromban, az '50-es években is éltünk.

Megbecsültük az ételt, az egyszerűeket is. Aki finnyáskodott ebénél, megkapta vacsorára is; akkor már győzött az éhség. Nagyon meggyőző volt az "eszi, nem eszi, nem kap mást" elve.

A kenyeret annyira becsültük, hogy ha véletlenül leejtettünk egy darabkát, akkor felvétel után megpusziltuk; mintegy bocsánatkérés képpen.

A lábasban, fazékban megmaradt ételek is el lettek fogyasztva, például másnap. Nem volt nyávogás, hogy tegnap is ez volt; illetve, éhségért cserébe lett volna rá mód. Ha kevés volt a maradék, akkor alapanyagként, valamivel bővítve lett használva.

Alig vártuk az osztálykirándulást, mert akkor turistaszalámis kenyér szendvicset kaptunk a bádog ételes dobozba.

Kenyérdarabkával töröltük ki a tányért, az volt a "dugó", mármint az étkezés befejező falatja.

Nem marékszámra tömtük a szánkba a csipszet valami baromi nagy műanyag vödörből; nem is volt. Ritkán, kaptunk egy pici zacskó zizit.

Nagyszüleim, szüleim, szinte a semmiből, talált dolgokból is tudtak ételt varázsolni. Ilyesmit, már csak a velem korú embereknél tapasztalok. Hogy pl. a szomszédasszony olyan sütiket készít olcsó anyagokból, aminek csodájára járnak, pedig ez generációkkal korábban általános "tudomány" volt. Három tepsinyi nem kerül annyiba, mint amennyiért egy szeletet lehet venni. És persze a kora reggel "összedobott" ebédjei, amitől elvarázsolódnak a néha hozzálátogató unokái.

Egy, vagy inkább két generáció nőtt fel általános háziasszonyi tudások nélkül.

Megveszik, megrendelik, okostelefonon.

Már régóta kenyérkészítő gépet használunk, nem is tudom, hányszorosan behozta az árát. Annyi, hogy egy ideje több boltban kell összevásárolni a havi lisztszükségletet, mert mennyiségi korlátozások vannak.

És amíg a szem ellát, majd nem csak én és a családom fogunk, évi két-háromszori gazkaszálás helyett termelni, gondozni zöldséget, gyümölcsöt.

Sokan élnek tényleges szegénységben, de még ők is nemegyszer pazarolnak valamennyire. Nem beszélve pl. olyan házaspárról, akiktől lemaradozva megyek a boltba, mert fújják a füstöt, aztán a boltban: "angyalom, csak két vékony szeletet adj a legolcsóbb szalámiból, mert nincs több pénzünk."

Szomorú, hogy errefelé halad a világ, de egyfajta tanítás is a féktelen pazarlás miatt. Ritkábban lesznek cserélve a még tökéletes műszaki állapotú elektronikai eszközök, hogy jobban jusson ételre.

Előnyben lesznek, ahol még van a zsugorisága, egyszerű szokásai miatt a háta mögött sokszor kinevetett idős családtag, aki tud tanácsot adni. Illetve, nélkülük is azok, akik idejében átvették ezt az örökséget.

#14

ebben teljesen igazad van. Bár túlléptünk már az 50-es éveken, ahol nem volt miböl válogatni. Ha megint ilyen hiány lépne fel ismét megtanulnánk hogy kell megélni. Emellett a boltokban található áruk nagy része több kiadással termelhetö meg otthon, mint amit nagy mennyiségben hoznak olcsó helyekröl (bár a konfliktus miatt most pont visszájára fordul ez a tendencia).

A probléma azzal van leginkább, hogy az emberek arcába tolnak mindenfélét, amire semmi szükség az élethez. Fogyasztói társadalom lettünk. Az ország elszegényedése abban tapasztalható, hogy egyre kevesebben tehetik meg az elérhetö dolgokat. Silányabb minöségü élelmiszereket kell vásárolni, silány minöségü olcsó nem tartós ruházatot venni, bár a drágák sem húzzák túl sokáig.Emellett keveseknek telik modern, környezetbarátabb dolgokra, jó szigetelésre, oktatásra, utazásra, stb. Nem várhatjuk el manapság, hogy az ember egész életét eltöltse egy településen és környékén, és minimál életet folytasson, világot lásson vagy szórakozzon.