Miért van felháborodás, ha valaki kimondja őszintén azt, amire az egész társadalom épül: "Ha valakinek semmije nincs, az annyit is ér!" ?

"Ezzel szemben az igazi társadalomépítés az lenne, ha az emberek összefognának, hogy segítsék egymást abban, hogy jobban élhessenek, és hogy a lehető legtöbb embernek legyen lehetősége fejlődni és boldogulni az életben."

Ez jól hangzik - és valójában ez is történik. (Kevés kivételtől eltekintve) mindenki előtt nyitva állnak a jogi keretek ahhoz, hogy meg tudja oldani azt, hogy biztonságban kitanuljon valamilyen szakmát, okj-s képzést, esetleg diplomát szerezhessen, és az úgy megszerzett tudását kamatoztassa, amiből tisztességesen meg tudjon élni. Tehát az ösztönzés megvan rá állami oldalról. Mégis, relatíve kevesen hajlandóak ezt megtenni, inkább bejárnak nap mint nap, évtizedeken keresztül idegölő futószalagmunkát végezni egy random gyárba. Ezekben az emberekben nincs semmilyen társadalmi összefogásra való igény, ezek az emberek a kényszer miatt teszik azt amit tesznek. Mert muszáj, mert ha nem teszi, akkor kikapcsolják a villanyt és korogni fog a hasa. Ha ő akarna tenni valamit a társadalom érdekében, akkor arra is hajlandó lenne, hogy tanuljon valamit, amivel akár még előrébb is juthatna.