A magyar liberálisok örülnének, ha visszakapnánk Kárpátalját?

40-es, egy teljes visszacsatolás valóban hülyeség, pont azért, amit te is leírsz. De azt azért tisztázzuk, hogy nem ukránok, hanem az önálló nemzetiségként az állam által el nem ismert (és éppen ezért a népszámlálásokon sem számolt) RUSZINOK (más néven ruténok) lakják Kárpátalját valódi többségként: [link]

Ezzel együtt tény, hogy a ruszin identitás pont Ukrajnában a leggyengébb, mivel évszázados propaganda dolgozta meg az ukrajnai ruszinokat: az ukrán állam szerint ők valójában ukránok, a nyelvük az ukrán nyelv dialektusa (ez pont ugyanaz a jelenség, mint amikor az oroszok állítják, hogy ukránok nincsenek is, az ukrán nyelv az orosz dialektusa - olyan közeli rokon nyelvek ezek, hogy lényegében bármelyik fél állíthatja a másikról, hogy nincs is nyelve, az csak egy dialektus).

Tény azonban, hogy a mai ruszinok identitása már legjobb esetben is kettős identitás, de legtöbbjük ukránnak vallja magát (ugyanaz a jelenség látható, mint a magukat 95%-ban románnak valló, magyarul beszélő csángóknál Moldvában).

Az orosz agresszió csak tovább fokozta az ukrán nacionalizmust és a rutén identitás elhalványodását, feloldódását a nagy-ukrán nemzeti öntudatban. De a korrektség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez történetileg egy másik nép!

#39.: "szép szóval nem jönnek, az erőszakért cserébe pedig a világ kivéreztetne minket"

És ki az a "világ"? Csak mert a világ túlnyomó része azt sem tudja, hol van Kárpátalja, a hovatartozása meg aztán végképp édesmindegy neki.

A maradékot mely országok alkotják? A nyugati nagyhatalmak? Akkor miért nem lobbizik a mindenkori magyar kormány, külpolitika és diplomácia náluk azért, hogy elérjünk békés határmódosítást úgy, mint 1938-41 között?

"Nagyon örülnék neki, ha a jelenleg magyar többségű, vagy jelentős magyar lakossággal rendelkező területek visszakerülnének BÉKÉS ÚTON."

Nagyon örülök neki; jómagam is ezt akarom. Csakhogy magától nem fog senki rájönni, hogy milyen igazságtalanság történt és történik Magyarországgal, hogy ország- és nemzetrészei vannak diktált határain túl, és ezt orvosolni kéne újabb Bécsi Döntésekkel.

Ehhez alapvetően az kell, hogy lássa ország-világ a magyarságon, hogy akarja és hangoztatja a revíziót, s nemcsak a közember, hanem a nagypolitika szintjén is. Úgy, mint a két világháború között. És ennek valóban közös nemzeti minimumnak kellene lennie, csakúgy, mint ahogy román, szlovák, szerb, stb. szomszédaink is összetartanak pártállástól függetlenül, ha országuk nagyobbításáról van szó.

De ha a ballibektől csak románokkal december 1-jén együtt pezsgőző Medgyessi miniszterelnök meg "tanuljunk meg kicsik lenni" szólam telik, a jelenlegi, magát nemzetinek tartó Fidesz-KDNP kormánypárttól pedig csak egy barackfás összetartozás napja meg állampolgárság- és igazolványosztás a szavazatokért cserébe, közben meg jópofizik a megszálló országok politikusaival, addig nem tudunk előrébblépni ezügyben.

#41.: Újra fel kell ébreszteni a ruszinokban is a magyar öntudatot!

"Eddig nem eléggé hangoztatott tézis, hogy a Kárpát-medence elcsatolt részein élő népek döntő többsége továbbra is Magyarországhoz szeretett volna tartozni. A magyarokon kívül az kimetszett területeken létrehozandó új országok többségi népeiből is sokan lojálisak voltak addigi magyar hazájukhoz. Nem beszélve a minden térségben élő többi kisebbségről, a nagyszámú németségről, zsidóságról, akik a korabeli források tanulsága szerint minden esetben hazánk részei kívántak maradni. A nemrégiben létrehozott szlovák nép zöme szláv anyanyelvű magyarnak tartotta magát (akiknek az önazonossága, nemzettudata is még csak kialakulóban volt a 20. század elején, amikorra egységes néppé kezdtek válni a Felvidékünk vegyes etnikumú északi-szláv lakosaiból). A kárpátaljai ruténok (magyar-oroszok, vagy kisoroszok) mindig is hűek voltak a Magyar Királysághoz, és teljes vállszélességgel álltak ki a Szent Korona védelmében (hol voltak ekkor még az ukránok?……) Az erdélyi románság jelentős része is hazánk felé húzott, hiszen a vlach (magyarosan oláh) felmenőiket menekültként, vagy gazdasági bevándorlóként befogadta Magyarország és jó megélhetést biztosított számukra, jobbat, mint az anyaországaik.

Az Erdélyben élő románok elsősorban a keleti ortodox egyház egységesítő hatására kezdtek magyarellenes érzéseket táplálni. A délvidéki szerbek kisebb része az Oszmán hódítás elől felhúzódva lett hazánkba befogadva, nagyobb részüket, pedig a Habsburg uralkodók telepítették be a 18. században hazánk területére, pontosan a magyar függetlenségi törekvések letörésére. Ők valóban a délszláv testvéreikhez szerettek volna csatlakozni, de itt egyet ne felejtsünk! A Délvidéken a szerbek kisebbségben voltak a területen élő többi nép számarányához képest."

[link]

#43.: Újra fel kell ébreszteni a ruszinokban is a magyar öntudatot!

Nem tudom, ismered-e a mondást, hogy a szellemet a palackba visszatömködni nem lehet?!

Vannak folyamatok, amik nem reverzibilisek (még a kémiában, a fizikában is).

Te az asszimilálódott, ukrán öntudatú ruszinból nem tudsz magyart csinálni, ahogy a magyarokat a finnekkel azonos néppé tenni sem lehet újra.

A spanyolok sem egyesülnek többé az olaszokkal, hiába a rómaiak az őseik és rokon nyelvet beszélnek.

Ez nem így működik!

Menj ki te Szolnok környékére és csinálj az ottani magyarokból újra jászokat és kunokat, ébreszd fel az évszázadok óta halványuló nemzeti öntudatukat és vedd rá őket, hogy tanulják újra a rég elfelejtett oszét nyelvüket!

Ez nem így működik, sajnos. A történelemben van olyan, hogy "a kocka el van vetve".

A szerbek, horvátok, bosnyákok tulajdonképpen egy azonos nyelvet beszélő, különböző vallású közösségekre szétesett egykori nép leszármazottai. Az ukránok, oroszok, beloruszok szintén.

Sőt, minden szláv nép közös gyökerű. De próbáld te összebékíteni az orosszal a lengyelt, a horváttal a szerbet!

Ezek nem így működnek. Visszaruszinosítani a már asszimilálódott és ukrán nemzeti öntudatra ébredt kárpátaljaiakat nem fog egykönnyen menni már!

#44.: Ó, hát te valami önjelölt szakértője vagy a kárpátaljai ruszinságnak?

Mikor készítettél alapos felmérést az ottaniak körében, hogy ki minek érzi magát és hová akar tartozni? Mikor ébredtek a ruszinok ukrán nemzeti öntudatra és minek a hatására? Pénz? Fenyegetések? Ígéretek? Pofonok? Vagy egyszerűen csak korunk asszimilációs hatásai az oktatáson, médiumokon és a mindennapi életen át?

100 éve, de még az 1938-45 közötti időszakban is élt még bennük a magyar öntudat, ami azért nem összevethető a rómaiaktól való időtávolsággal, mint amilyen a spanyol meg az olasz nép gyökereit jellemzi.

#45 Egyik sem. A nemzeti identitásképzésben olyan folyamatok a meghatározóak, amelyek összekapcsolják a nemzethez tartozás gondolatát a fizikai túlélés problémájával.

Azaz: forradalmak, háborúk, elszenvedett veszteségek, népirtások, ellenálló mozgalmak (mindig ezek talaján nő ki pl. a nyelvújítás).

A modern magyar nemzeti identitásban is meghatározó pontok: a német asszimilációs politika elleni küzdelem, reformkor, 1848-49, 1956, Trianon (veszteség), Mohács (veszteség), Nándorfehérvár (győzelem), stb.

Az ukrán etnogenézis egyik legfontosabb fejezete az orrunk előtt játszódik le: a narancsos forradalom (népfelkelés), a Krím és DonBas elvesztése (veszteség, ukrán Trianon-szindróma), háború, külső fenyegetés, az eloroszosító politikával szembeni ellenállás (ami ukránosító politikába csap át, pont mint a 19. században a magyar példa esetében).

Tehát van minden, ami a nemzeti egységet erősítse és az asszimilációt gyorsítsa, az ukrán nemzettudatot erősítse: véráldozat, közös veszteségek, közös győzelmek, külső fenyegetés, forradalom, háború, ellenállás.

Ezek mind olyan szociokulturális folyamatok, amelyekből a megtámadott nép identitása megerősödve kerül ki MINDIG, függetlenül a területi vagy számbeli veszteségeitől.

Aki túléli az orosz-ukrán háborút, az ukránabb lesz, mint előtte volt. Ez egy történelmi szükségszerűség, hidd el, mindig, minden esetben ez történt eddig a világtörténelem során!

És ez olyan szellem, amit a palackba visszatömködni nem lehet!

#46.: Szerintem meg nem. Aki a ruszinságát (vagy egyéb önazonosságát) könnyen elfelejti, feladja, az nemcsak ukrán, de adott esetben magyarrá is könnyedén válhat.

Mellesleg a 2. világháború túlélése miatt sem lettek az ottani népek szovjetebbek, mint előtte.

#47 "Aki a ruszinságát (vagy egyéb önazonosságát) könnyen elfelejti, feladja, az nemcsak ukrán, de adott esetben magyarrá is könnyedén válhat."

Amit nem értesz szerintem, hogy ezt mindig az EGYHÁZ irányítja. A csángókat is a moldvai katolikus egyház tette román identitásúvá, két generáció alatt!

Ehhez az is kellett, hogy szilárd magyar identitásuk se volt, persze, mert már el voltak szakítva az anyaországtól, amikor lezajlott a nyelvújítás, amikor a piros-fehér-zöld trikolór megszületett mint nemzeti zászló, amikor megírta Kölcsey a Himnuszt.

Egy gyenge (középkorias) magyar identitást behelyettesítettek náluk a katolikus papok, a jászvásári püspökök parancsára, egy erős román identitással, nemzeti szimbólumokkal megtámogatva.

A moldvai csángó a román címert, trikolórt, himnuszt ismeri, tiszteli, a magyar nem áll hozzá közel (megismerni is csak az utóbbi 30 évben ismerték meg).

Ezért, mert a papbácsi azt mondta, románnak, sőt, román ANYANYELVŰNEK vallja magát a népszámláláson, miközben valójában magyarul beszélnek komplett falvak! De ezt visszacsinálni már nem lehet!

A ruténokkal is az a baj, hogy soha nem is volt erős identitásuk, az egyházaik (görögkatolikus, ortodox) pedig beterelték őket az ukránságba - ahol kaptak egy zászlót, egy címert, egy himnuszt, nemzeti büszkeséget és hozzá mostmár egy "hőstörténetet" is Putyintól (és a Nyugattól), a nemzetvédő háború, a forradalom, a véráldozat, a veszteség és győzelem tipikus közösségformáló erőivel.

Szerintem te nem voltál mostanában Kárpátalján - én igen. A két szememmel láttam, mit okozott a háború. Felkorbácsolta bennük az addig alig létező ukrán öntudatot, minden rendezvény úgy kezdődik, valaki kiáll: "Dicsőség Ukrajnának!", a tömeg mennydörögve válaszolja: "Dicsőség a hősöknek!"

A fronton elesett katonák holttestét visszaviszik, haza, és körbehordozzák a településen, ahonnal származik, mint a véres kardot! Az utcán megáll az élet, az emberek letérdelnek előtte, imádkoznak.

Lehet, hogy eddig nem volt se ruszin, se ukrán nemzeti érzület és identitás, lehet, hogy eddig még akár magyarrá is lehetett volna őket nevelni - de ez most MEGVÁLTOZOTT.

Menj el, győződj meg róla a saját szemeddel, mert itt elméleti síkon könnyű vitatkozni. De amikor megérted, hogy a véráldozat mit hozott ki belőlük, akkor megérted azt is, hogy ez már nem visszafordítható folyamat!

Ez olyan kataklizma náluk, mint a magyar történelemben Mohács, Trianon, 1848-49, 1956. A nemzeti érzés meghatározó mozgatóereje. Erről szólnak az újságcikkek, a filmek, a színházi előadások, a városközpontok tele mécsesekkel az Ukrajnáért meghalt fiatalok emlékére, körülöttük özvegyek, árvák, csonka veteránok gyászolnak.

A véráldozat mindig megerősíti a nemzeti érzést, és ott most van véráldozat bőven, és gondoskodnak róla, hogy a fronttól legtávolabb eső részeken is mindenki tudatában legyen, hogy az onnan sorozott katonák éppen hogy állnak a fronton, hányan haltak meg, stb. A gyász dühbe fordul, a düh pedig büszkeséggé változik, nemzeti érzéssé.

#48.: Aha, akkor a magyarságnak is harcolnia kellene hazájáért, nemzetéért, becsületéért, hogy megerősödjön benne az összetartozás és a nemzeti érzés, nem pedig defetista dumákkal elfojtani benne jogos igazságvágyát.

Nem feltétlenül fegyverrel (bár ha kell, azzal is), de küzdenie kellene megmaradásáért, gyarapodásáért, igazáért, területeiért, településeiért, stb. a Kárpát-medencében.

Hogy is tartja a mondás? Aki harcol: veszíthet. Aki nem harcol: már veszített is.

#49 Ezzel egyet is értenék - hangsúlyozva, hogy ALAPVETŐEN NEM fegyverrel kell harcolni!

A fegyverrel kaszabolást mi, magyarok épp eleget gyakoroltuk, ezért is maradtunk ilyen kevesen, 1.000 év kaszabolós történelme után.

A románok TELESZÜLTÉK Erdélyt és a megfelelő történelmi pillanatban, minimális vérveszteséggel, gyakorlatilag különösebb harc nélkül, DIPLOMÁCIAI úton MEGSZEREZTÉK!

Ezért mondom, minden mellveregető revizionistának: GYERE IDE, ERDÉLYBE! Ha én tudok itt élni, te is tudsz!

Nem az üres mellkast kell döngetni s még kevésbé az üres fejet (a falnak)!

Ha a zsidóknak a sivatag homokján sikerült megtelepedni, lehet jönni ide is, telepesnek - HAJRÁ! És vállalni 1 helyett 4 gyereket minimum. Majd ha teleszültük és nemzettük Erdélyt, Kárpátalját a mi ivadékainkkal, sokkal könnyebb lesz elcsatolni!

Magyarrá tenni a románt nem fog menni - ahogy nekik sem ment 100 év alatt sem románná tenni minket.

Ezekről vannak ilyen vágyvezérelt, ködös, hagymázas elképzeléseik a nagymagyaroknak / nagyrománoknak Budapesten és Bukarestben - de mikor kimész "terepre", pofánb@sz a kíméletlen RÖGVALÓSÁG: az erdélyi magyar reformátusból a büdös életben nem csinálsz ortodox románt száz év alatt se - de a román ortodoxból se református magyar embert. Ez ilyen egyszerű. Pont ezért nem háborúzni kell, hanem megférni egymás mellett - és aki a történelmet valóban meg akarja nyerni, az NEMZZEN és SZÜLJÖN, ne hadakozzon (mert az örökös háborúskodástól csak kevesebben és kevesebben lettünk - még amikor véletlenül nyertünk is, nagy ritkán!).

A történelmet az ágyban és a szülőszobán nyerik meg, akik megnyerik (és még kényelmesebb, élvezetesebb módja is a győzelemnek, valljuk be, mint csatatéren megdögleni). De mi száz vereségből se tanulunk semmit.

A magyar diplomácia most is egy csőd - ellenben hadakozni s halomra dögleszteni a saját gyerekeinket (ahelyett, hogy gyarapodnánk) megint mintha túl nagy kedve lenne túl sokaknak!

Márpedig van, amit igenis a románoktól kellene megtanulni: ahhoz, hogy hosszú távon győzz, nem pedigt ideig-óráig, NEM harcolni kell, hanem 1. SOKASODNI, 2. JÓ DIPLOMÁCIÁT folytatni!

És pont.