Az értelmesebb kormánypártiakat nem idegesítik a debil propagandaüzenetek?

Nem zavarják. Nem tudják, hogy idegesíteni kéne őket. Nem azért, mert hülyék. Nem azért, mert nem gondolkodnak. Azért, mert önmagukat kéne feladniuk. Van egy énképed, van egy önbecsülésed. Az nem önbecsülés, ha elismered, évekig voltam hülye, miközben mások nem. Ez csak rendkívül ritka esetben lehetséges. Feladni önmagunkat, ez sokkal nagyobb tett, mint hűnek lenni önmagunkhoz.

Nem arról kell ezeket az embereket győzködni, hogy nem érdemes debil szövegnek hinni. Ez csak dühíti őket. Azt kell bemutatni, hogy "te meg én" egy oldalon állunk akkor is, ha szapuljuk egymást. "te és én" a hatalom kiszolgáltatottjai vagyunk, nem számít mit gondolunk erről. Ha betegek leszünk, ki kell várni a sorunkat, ha belehalunk is. Ha a "jóbarát" elüt minket az autójával, neki lesz igaza. Ott nem a szavazás számít. A kenyeret, húst, sőt a piát se pártállás szerint kell fizetni. A különbség abban van, te erre kapsz-e titokban (ma már nem is titokban) külön milliókat. Mert ha nem, ugyanazon az oldalon állsz, még ha tagadsz is engem. Ebben te nem döntesz. A baj ez.

En mindig rajovok, hogy mi egy hatalmas burokban elunk.

En Pesten lakom, es multkor az Örs környékén teljesen jol szitualtnak tuno fiatalok kerdeztek egymastol: mik ezek a satrak, most mikor es mire szavazunk egyebkent?" Szamomra ez szomoru, es akkor meg tudom erteni, hogy vannak olyanok, akik nem foglalkoznak a politikaval. Csak az a baj hogy az agymosottja szavaz, a jol szitualtabb pesti meg nem.