Miért mehettek el a mozdonyvezetők korábban nyugdíjba?

Egy mozdonyvezető és a vasút többi utazószemélyzete nem napi 8 órát dolgozik,hanem nagyon változó munkarendben. Ez lehet hajnaltól estig,délutántól hajnalig,vagy éppen egész éjszaka. Ha szükség van rá,akkor a szabadnapjain is behívhatják. Nincs se vasárnapja,sem ünnepnapja. A családjával csak akkor tud több időt tölteni,amikor szabadságon van. De van amikor onnan is visszahívják.

Ezt azért ne hasonlítsd össze azzal,aki mindennap reggeltől-estig dolgozik,és a hétvégéje szabad.

Nem véletlenül találták ki bizonyos szakmákban a korkedvezményes nyugdíjat.

legnagyobb különbség úgy kéne, hogy:

aki 14 éves korától rendőrtisztire vagy szakirányú rendvédelmi suliba jár annak már onnantól kéne számítani az idejét és az már 36 évesen menne nyugdíjba még a 38-at se kéne megvárni

ugyanilyen feltételek mellet vasutasok stb: korkedvezménnyel együtt már 50 előtt, 46 évesen mennének nyugdíjba

és aki 26 éves kora után kezd csak dolgozni és tényleg irodai nem termelő munkát ( közvélemnénykutatás,, adatrögzítés, egész nap kávét főző közgazdász) annak eleve is a terveim szerint 75 év de mivel a haszontalan munkát későn is kezdi ezért ilyen estben halmozottan 81 év lenne nekik korhatár

( ez a nyugdíjkalkuláló az előző oldalon a hozzászólásomat kiegészítve)

Csak 1 baj van.

Ebben az országban túl sokan vannak azok akik farok verésből akarnak élni.

"A válasz írója 39%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:05"

Ott a pont.

A mozdonyvezető

A vasút, - bármilyen "nevetségesen hangzik" is, - de békeidőben is veszélyes, ill. "hadiüzem". A vasutasok is hasonló szabályozások között élnek, mint bármelyik rendfenntartó szervezet tagjai. Lényeges, szembetűnő különbség csak az - a rendfenntartó erők tagjaival szemben, - hogy a vasutasnak nincs hatósági jogköre, illetve fegyver nélkül látja el a szolgálatait.

A vasutas életében az egyik legfontosabb kritérium az éberség, - emberi életek százaiba kerül(het) az, ha nem a szolgálatának ellátására figyel, elalszik szolgálatban.

Úgy élnek - HOSSZÚTÁVON, - mint egy "gép":

Még sincs behatárolható rendszer az életükben, - az irodákban hempergőkön és a pénztárakban dolgozókon kívül szinte mindenki "össze-vissza" jár szolgálatba, ( a nappalok és éjszakák rendszertelenül váltva telnek el szolgálatokkal). A mozdonyvezetők képzettségi szintje főiskolai szintű, - személyesen volt szerencsém ismerni több mozdonyvezetőt is. Csendes, megfontolt, ugyanakkor szókimondó, kötelességtudó, felelősségteljes embernek ismertem meg az összeset. A vasutas életében is az a szabadság, a pihenőnap, amiről visszatért szolgálatra jelentkezni, - nem teheti meg (a rendvédelmi dolgozókhoz hasonlóan) azt, hogy "kiteszi e NE ZAVARJ táblát", kirángat minden drótot a falból kikapcsolja csengő és a mobiltelefont... Aki irigykedik a a vasutasokra, javaslom jelentkezzen a MÁV aktuális részlegénél, - 85 %, hogy már a felvételi procedúrán megbukik, - és ha felveszik, legyen olyan kedves, próbálja ki, hogy milyen a vasutas élet! Könnyen előfordulhat, hogy negyed év alatt "beadja az A4-est", - miután felnyílik a szeme, - és ráébred, hogy a vasutas miért szeretne előbb szolgálati nyugdíjba vonulni.

#9: Szóval földalatti, napot soha nem látó, fejlámpával vakoskodó szilikózisos bányászok 62 évesen?

Amúgy a vezető állású, állandóan szellemi feszültség alatt álló menedzserek között elég nagy az infarktus aránya...

Érzésem szerint egy mozdonyvezetőnek egyenletes, kiegyensúlyozott életet kell élnie, stabil, szabálykövető alkatnak kell lennie.