Magyarországon ki a középosztály?

Anno, a "kulturvilágban" mondták:

Cigánynak, meg úrnak születni kell, a paraszt terem mint a fűszál, de az ÚRIEMBERT nevelik azzá!

Mecsoda igazság!

Balog Zoltán minap egy

"műszaki" szakmunkás és műszaki szakközép iskolát látogatott meg, és úgy fogalmazott, hogy a műszaki középosztály szintje emelkedett 2009-2013 között. Ez megy hogy van?

Röviden

A válaszom, ami a kozeposztaly.hu válasza is:

Évi 6-20 millió bruttó jövedelem, legalább 10 millió vagyon családi szinten. Hosszútávú együttélésben és jövőben való gondolkodás képessége, tervezés.

Ebbe a csoportba szerintem a népesség 20-30 százaléka tartozik. Két 200-ezer környéki átlagfizetés még kevés hozzá. Egy 600 bruttót kereső családra időt nem szakító szingli szintén nem tekinthető - szerintem - középosztálybelinek. Ahogy egy milliárdos üzletember sem, bármit is gondol az életről és akárhogy is viselkedik.

Hosszan:

Sajnos nincs egyértelmű definíció a középosztályra sehol a világon. Ennek főképp két oka van. Egyrészt, hogy fogalom régen alakult ki és a viszonyok közben megváltoztak, másrészt politikai hívószó az egész nyugati világban.

Akik kísérletet tettek a fogalom definíciójára a következő szempontok mentén tették:

- Jövedelmi viszonyok

- Értékrend

- Elvárt életszínvonal

A jövedelmi viszonyok alapján lenne a legegyszerűbb a beosztás. Aki az átlag környékén keres, az középen van, tehát ő a középosztály.

Ezzel a megközelítéssel az a gond, hogy egy szintre helyezi a középiskolai tanárt az nb3-as focistával. És nemcsak magyarországon, hanem pl amerikában is. A legtöbb ember úgy érzi, hogy a középosztályban az osztály megnevezés valamiféle kultúrális egységet is képvisel. Másrészt simán kijöhet, hogy az így kialakított középosztály-fogalmat a közvélekedés szegénynek érzi.

Így eljutunk a következő két szemponthoz.

Az értékrend tekintetében mindenki szabadon engedi a fantáziáját. A munka becsületétől, a család tiszteletén, a szociális érzékenységen, a törvénytiszteleten keresztül egészen a magántulajdon szentségéig és a vallási meggyőződésig bármit bele lehet venni. Ahogy olvasom, Magyarországon szinte teljesen biztosak benne, hogy az elmúlt száz év történelme tetszőleges értékrend jogfolytonosságát eltörölte, illetőleg képviselőit oly mértékben izolálta, hogy nem nevezhetők osztálynak.

Az elvárt életszínvonal definíció szerint a válasz:munka-ház-autó-gyerek. A definíció főképp a magyarok elképzelt nyugati életszínvonal iránti elvárását, illetőleg a politika vágyálmas jelszavait tükrözi. A vágyálmakat az 50-60-as évek hidegháborús "boldog" nemzedékének mítoszai és propagandája táplálják.

Ki lehet menni és meg lehet nézni, mennyi igaz belőle most. Ezt az életszínvonalat ott úgy tartják, hogy az alábbiak közül néhány szinte mindig hiányzik, vagy erősen bizonytalan: Nyugdíjbiztosítás, egészségbiztosítás, kalkulálható lakhatási költségek, testi és vagyonbiztonság (bűnözés), bentmaradás (pl egyetemi diploma) költségei. Ezen kockázatok elhárítását jórészt hitelből fedezik, aminek törlesztése 20-30 évnyi munkahelybiztonságot, gazdasági növekedést, balesetmentességet feltételez. És ez legalábbis erősen kérdéses. Állandó és nagyon reális a leszakadástól való rettegés.