Második világháborús parlamenti patkó? (ábra)

A választásokat 1939. május 25-26-án tartották, a parlament megalakulástól 1944 őszéig összesen 17 alkalommal tartottak időközi választást, folyamatos MÉP (Magyar Élet Pártja) győzelemmel. Az utolsó választási aktusokra már a német megszállás után került sor, így bekövetkezett a kikényszerített nyilas hatalomátvétel.

Szóval 1939-ben a kormánypárti MÉP 181 mandátumot szerzett (~69%), Az ellenzék pedig összesen 77 mandátumot (~29%), a maradék pedig a független, 2 mandátummal. Ekkor összesen 260 mandátum volt, az ellenzék pedig 10 pártból állt, ezekből a legjelentősebbek a NYKP (Nyilaskeresztes Párt) a 77-ből 29 mandátum (~11%), FKGP (Független Kisgazdapárt) a 77-ből 14 mandátum (~5%).

Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, hogy a Parlament Jobboldalán helyezkedett el az NYKP, középen a MÉP, baloldalon az FKGP. Jól ábrázoló képet sajnos nem találtam, de szinte pont úgy nézett ki az akkori patkó, mint a mostani 2010-es választásokon, ha a Jobbik helyére a Nyilasokat, a Fidesz helyére a MÉP-et, az MSZP és LMP helyére pedig a sok kicsi pártot, azaz az ellenzék nagy részét rakod (mert akkor 1% volt a parlamenti küszöb). A különbség csak annyi, hogy 386 mandátum helyett akkor csak 260 mandátum volt.

Kormányzó volt Horthy Miklós előtt Szilágyi Mihály, Hunyadi János és Kossuth Lajos is. A megoldást ideiglenesnek tekintették, ez mindvégig megmaradt. Ebből az álláspontból bármerre el lehetett mozdulni. A kormányzó rendelkezett a király minden hatalmával, csak nemesi címet, földbirtokot nem adományozhatott. Csak a vitézi rend adományozhatott nemesi címeket. A vitézi címmel földbirtok is járt. Így a királyi jogkör Horthy joga lett. Joga volt összehívni és feloszlani a parlamentet, de figyelembe kellett vennie a parlament és a kormány döntéseit is. Tehát tulajdonképpen a Horthy-rendszer alkotmányos monarchiaként működött.

Horthy befolyása, szava erőteljesen érvényesült, tehát ez tekintélyuralmi rendszer is volt. Volt, amikor Horthy visszavonult a politikától, de amikor válság jött, újra részt vett a politikában.

A parlament mindvégig működött Horthy mellett, kezdetben egykamarás, de 1926-től kétkamarás parlament volt, mivel visszatért a felsőház. A felsőházban egyházi, gazdasági szervezetek vezetői voltak. A felsőház egyfajta konzervatív fék volt.

A konszolidáció harmadik eleme a választási rendszer volt. Az első világháború után a Károlyi-kormány bevezette az általános és titkos választójogot. 1919 novemberében tartottak választásokat. A legnagyobb mértékű szavazatot a KNEP és a Kisgazdapárt kapta. Az uralomra kerülő politikai elit nem igazán támogatta az általános és titkos választójogot, ezt korlátozni kívánták. Az 1922-es választójogi törvény szerint korlátozták a szavazók számát és bizonyos területeken nyílt választásokat rendeltek el. Az egész vidéken nyílt szavazás volt, ez sok visszaélésre adott okot, nem volt egészen tiszta.

Két politikai párt volt jelentős, a KNEP és a Kisgazdapárt. Mindkettő konzervatív, mérsékelt, jobboldali erő volt. 1922-ben Bethlen István belépett a Kisgazdapártba, ami egyesült a KNEP-pel, így létrejött az úgynevezett Egységes Párt. Ez volt a Horthy-korszak parlamentjének fő ereje. Az Egységes Párt neve Nemzeti Egyesülés Pártja lett, azaz NEP. Több kisebb csoport is kiszakadt a pártból.

1923-ban megalakult a Fajvédő Párt, ami egy nemzeti radikális magyar párt volt. A párt vezetője Gömbös Gyula volt. Egy ideig működött a párt, majd megszűnt, így Gömbös Gyula visszatért az Egységes Pártba.

A nagy gazdasági világválság következtében megerősödött a szélsőjobboldal. Az úgynevezett Kaszáskeresztes Párt radikális földosztást, revíziót, a zsidóság megrendszabályozását és még sok mást is kívánt. Nem tudtak bejutni a parlamentbe, a hatóságok is felléptek ellenük.

A Nemzeti akarat Párját Szálasi Ferenc vezette. A kisebb szélsőoldali pártokkal ő szervezte meg a Magyarországi Nemzeti Pártot, az úgynevezett nyilaskeresztesi mozgalmat.

Magyarországon léteztek polgári liberális pártok, azonban ezek nem nagyon tudtak bejutni a parlamentbe, a nagyobb városokban voltak támogatóik. Fő politikusa Vázsonyi Vilmos, majd Rassay Károly lett.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt, azaz MSZDP kezdetben nem nagyon tudott érvényesülni, mivel ellenőrizték őket. Később kiegyeztek az akkori rendszerrel, és igen erős párttá vált. A párt vezetője kezdetben Peyer Károly volt.

Később betiltották a kommunista pártokat, azok működését, eszméinek terjesztését. A Horthy-féle titkosrendőrség miatt vagy börtönben voltak a kommunista vezetők, vagy külföldre emigráltak. Horthy minden szélsőség ellen fel kívánt lépni.

Az ideológia konzervatív, jobboldali, tekintélyelvű ideológia volt. A rendszer alapelve a ,,szegedi gondolat” volt, a lényege egy egységes keresztény nemzeti Magyarország létrehozása. Gyakran ez a keresztény-keresztyén nemzeti gondolat volt, tehát a protestáns egyházakat is működni engedő országokat akartak létrehozni. Valamint a kifejezés azt is jelentette, hogy nem zsidó Magyarországot akar. A Tanácsköztársaság bűnét a zsidóságra kenték. Az antiszemitizmus nem faji alapú, hanem gazdasági és kulturális alapú volt.

Az úgynevezett numerus clausus nevű rendelkezést (=zárt szám) 1910-ben hozták, Teleki Pál kormánya alatt. Ez kimondta, hogy a felsőoktatásba felvett tanulók nemzetiségének arányának meg kell egyeznie az ország nemzetiségeinek arányaival. Ez egyértelműen a zsidóság ellen irányult.

A Horthy-korszak mindennél fontosabbnak tartotta a régi Magyarország visszatérését. A revízió gondolata, azaz a területek visszacsatolása jelen volt. A ,,szent korona tan”-t a revízió szellemében fogalmazták meg, eszerint a szent korona az egységes Magyarországot testesíti meg, aki az országban van, az a szent korona országának a tagja, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél. A kultúrfölény-elméletet gróf Klebelsberg Kuno fogalmazta meg. Meggyőzte a kormányt, hogy a kultúrára nagy pénzt kell elkülöníteni, mert ez sokat jelent az országnak. A magyaroknak kulturális fölényben kell lennie a körülvevő népekkel szemben. A revíziót minden magyar politikai párt elfogadta.

A nyílt választásokon lehetett tudni, hogy ki kire szavaz. Megfélemlítést, erős propagandát alkalmaztak. Az ország legnagyobb részében ez így volt. A zárt választások bevezetése után is a KDNP és a KGP kapta a legtöbb szavazatot.

Itt olvashatsz bővebben egészen a második világháború végéig

[link]