Milyen volt átélni a rendszerváltást?

1987ben már lehetett nyugatra utazni.

A szólásszabadság Csernobiltól kezdve egyre nyíltabb lett, egyre többen merték kimondani a gondolataikat.

A 80as években már nem volt kemény propaganda a TVben.

Szóval folyamatos volt az átmenet és a 90es évekre még vastagon rányomta a bélyegét az előző rendszer.

A TVben meg még ma is hazudnak.

Csak akkor lett volna jó, ha tisztességes emberek kerülnek hatalomra. De így...

Hiába mi válasszuk őket, ha csak átvernek és kizsákmányolnak... Csak a saját és családjuk meggazdagodása hajtja őket és nem egy egész ország jobbá tétele.

Eddig még egyetlen párt sem volt itt hatalmon, aki az ország javát akarta volna, és így kb. tök mindegy minden, talán a rendszerváltás előtt még több is jutott egy átlag polgárnak. Na nem azt mondom, hogy jobb volt, de annak aki befogta a száját és dolgozott rendesen, és nem halt bele, hogy nem utazgathat csak úgy, annak azért biztos megélhetése és munkája volt. Ma meg... Legalizálva van a kizsákmányolás.

Nem egyik napról a másikra történtek a dolgok, apránként puhult a rendszer, amikor már egyértelmű volt, hogy nem lehet tovább fenntartani. Nyugatra lehetett utazni a 80-as évek második felében, de valutakorlát volt - erre az időszakra jellemző a Trabant, amit teleültek, még a 100 éves dédit is vitték, a tetejére hazafelé rágumipókozták a Gorenje hűtőt, az volt a legolcsóbb.:-) A Pán-Európai Piknikig kőkeményen figyelték a nyugati határszél felé utazókat, Celldömölkön felszállt a vonatra a civilruhás nyomozó két géppityus határőrrel, és végigigazoltatta az utasokat. '91-ig itt voltak az oroszok, és a félsz azért ott volt az emberekben, a lelkesedés mellett, Nagy Imre újratemetése után azt találgattuk, vajon letartóztatják-e Viktort a beszéde miatt, abszolút megvolt rá az esély.

McDonalds nyílt ugyan Pesten, de akkori fizetésekhez mérve horror drága volt, banánt, fehércsokit is szinte csak Pesten lehetett kapni a 80-as évek végén. Viszonylag gyorsan megjelent a választék később, de azért nem egyik napról a másikra.:-) A tévé hol ide lengett, hol oda, '89-től elég rendesen eltűntek a szocik, az SZDSZ-nek volt emlékeim szerint a legerősebb, legagresszívebb propagandája, tévében, rádióban, plakátokon.

Izgalmas időszak volt, örülök, hogy fiatal felnőttként átélhettem.:-)

Hosszadalmas és zavaros.

A régi káderek (komcsik) átmentették a vagyonukat.

Az új élelmesek (vállalkozók) kihasználták a kiskapukat és meggazdagodtak.

Az idősebbek reménykedtek, hogy Ausztria leszünk.

A média nem tudta, hogy kinek a s_ggét nyalja.

Mi, fiatalok meg belesz_artunk.

"Mi, fiatalok meg belesz_artunk."

Én nem. A rendszerváltással nagyjából egyidőben volt az esküvőm, jöttek a gyerekek, már csak miattuk sem volt mindegy, mi történik az országban, merre tartunk. Elég aktívan részt vettünk az eseményekben, tüntettünk, plakátoltunk, kicsit korábban, a lánchídi csata után jópár csoporttársammal együtt mehettünk új személyit csináltatni, mert a régit a Dunába dobtuk.:-)

Az igaz, hogy sokan hitték, hogy a választásokkal mindjárt a nyugati életszínvonal is eljön, és kolbászból lesz a kerítés, pedig ez nyilvánvalóan lehetetlen volt, még az akkor ismert infók alapján is. Az, hogy csontüres az államkincstár, az egészségügyi és nyugdíjalappal egyetemben, viszont sokkal nagyobb az államadósság, mint amennyit a szocik bevallottak, már csak a kormányváltás után derült ki.:-(

9-es,

minden tiszteletem, de mi még akkor nagyon fiatalok voltunk.

Mi voltunk a "Moszkva tér" generáció (lsd.: a film), vagyis örültünk, hogy eltörölték a két utolsó töri tételt (1945, 1956), előre tudtuk a matek írásbelit, kutya-burgert ettünk a Moszkván, stb.

Bizony, ha jobban figyelünk a helyzetre, akkor ma néhányunk miniszter, államtitkár lenne.

De mi csak belesz_rtunk.