Gyerekeknek a tündérmesék, idősebbeknek a fantasy műfaj népszerűsítése növelhetné az ország boldogságát, lelki jólétét?

Észrevettem, hogy manapság a képzeletet, és a képzelet által alkotott műveket nem tartják sokra Magyarországon.

Ez a dolog Amerikából és az ottani puritán vallási hagyományokból ered.

A mai gyerekeknek már nem igazán olvasnak a szüleik tündérmeséket, minél hamarabb nézik a Való Világot, vagy bármilyen más valósággal foglalkozó TV-műsort.

Az iskolában is negyediket, maximum ötödiket korban felhagynak a mesék olvasásával, mert gyerekes dolognak számít, inkább realista művekkel foglalkoznak.

A felnőttek is csak azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet megélni, pénzt keresni, berúgni, pirulákat szedni a stresszre stb. nem olvasnak Rowlingot, Tolkient vagy C. S. Lewis-t.

Szerintem ez a trend az amerikai kultúra terjedésére róható fel.

Amerika alapítói úgynevezett puritánok voltak. Ez egy protestáns vallási irányzat (legközelebbi magyarországi rokona a református vallás) ami az egyszerűségre, a tárgyilagosságra, a képzelet elutasítására tanította az emberek. Hagyományos puritán családokban pl. az egyetlen könyv otthon a Biblia volt, a gyerekeknek tilos volt játékokkal játszaniuk, nem tartottak hagyományos ünnepségeket.

A mai amerikai kultúrában is fellelhető egy ilyen irány, hogy az emberek úgymond félnek a képzelettől. Csak az számít hasznos olvasmánynak, tananyagnak, amit a későbbi élet során pénzzé lehet tenni, az anyagi életkörülményeket lehet javítani vele. Tolkien Hobbiját pl. sok amerikai könyvtárban a felnőtt szekcióban tárolják és gyerek egyedül ki sem veheti.

Én úgy látom, hogy ez a felfogás hozzánk is egyre inkább begyűrűzik. Egyre kevesebb gyerek ismeri meg a magyar népmeséket, vagy akár Grimm és Andersen meséit. Egyre kevesebb tizenéves és felnőtt olvas fantasy témájú műveket, akár moderneket (pl. Rowling Harry Potter-je) akár régebbi (pl. Hoffmann Arany Virágcserepe.)

Ezzel lényegében egy természetes tanulási folyamatot és szellemi igényt fojtanak el magukban, ami fejlődésüket szolgálná. A gyerek saját életében előkerülő lelki problémákat dolgoz fel, miközben Jancsiról és Juliskáról hall. A felnőtt hétköznapi problémákra találhat bölcs tanácsokat miközben nyomon követi Frodót Mordorba.

Érdekes, hogy régen, pár évszázada ezek a manapság gyerekesnek tartott történetek abszolút nem gyerekeknek szóltak. A Grimm Testvérek felnőtt közönségnek gyűjtötték ki, dolgozták fel és irták meséiket. Andersen rengeteg történetében kerülnek elő politikával és szexualitással foglalkozó elemek. Csak a XX. század során vált divattá, hogy ezeket az elsősorban érett olvasóknak szóló műveket "lebutítsák" és gyerekeknek tálalják.

Nektek mi a véleményetek erről? A Fantasy irodalom propagálása elősegíthetné egy egészségesebb lelkületű társadalom létrejöttét?